Köztudott, hogy ha a metal világában – legyen szó mainstreamről vagy undergroundról – két ismert muzsikus egy projektben egyesíti erőit, az még nem jelent feltétlen garanciát a sikerre. Abba most ne menjünk bele, hogy melyik formáció futott zátonyra, illetve okozott komoly csalódást a rajongóknak, és melyik nem – ez amúgy is egyéni ízlés kérdése –, jelen csapat azonban mindenképpen a jók közé sorolandó. Aztán majd elválik, hogy a jövőben mire lesznek képesek.
Tudniillik jelen alakulatban Aad Kloosterwaard énekes (Sinister, Weapons To Hunt, ex-Supreme Pain, Infinited Hate stb.), Jason McIntyre gitáros (Excommunicated, Suture), Lance Strickland basszusgitáros (Suture, Wicked River Rising) és Mike Smith dobos (ex-Suffocation) fogott össze, hogy kiéljék a komplex, brutális death metal iránti szenvedélyüket. A színes bőrű ütős fenoménnal kapcsolatban annyit jegyeznék meg, hogy miután 2009-ben elhagyta a Suffocation-t, létrehozta a Synesis Absorption-t (két single az eddigi mérlegük, amelyek 2010-ben és 2012-ben láttak napvilágot), csatlakozott a kérészéletű Iniquitous-hoz (Return to Deeds of Old demó – 2010, Ossuary Industries Limb Splitter II /split album az Ingurgitate-tel, a Hod-dal, a Locusta-val és a Demoniacal Genuflection-nel/ – 2012), majd rövid szünetet követően tavaly a Fire For Effect-et, valamint rap (!!!) bandáját, a Grimm Real-t, idén pedig a Voracious Scourge-t hívta életre.
Semmiféle titkot nem árulok el azzal, hogy Aad és Mike a csapat húzónevei, véleményem szerint csak miattuk kutatják fel, esetleg gyűjtik be a rajongók EP-t, de aki csak belehallgat, azt sem éri csalódás. Értelemszerűen nem tagadják meg a múltjukat, ugyanakkor nagyon törekedtek arra, hogy ne egy szimpla Sinister-, vagy Suffocation-kópia legyen a végeredmény. Nem is lett az.
A Vaticination rövid intróját követően a Harbinger of Our Own Demise-zal szerintem simán megvalósítják azt a céljukat, hogy ne lehessen az anyazenekarok hatását rájuk sütni. Nem viszik túlzásba a komplexitást; a dallamok révén, ha nem is fogósnak, de ahhoz hasonlónak nevezném a felvételt, amelyben Jason Pilgrim (Flesh Parade) háttérvokálozik. Erre a tételre hajaz az Expiate the Depraved, ebben is Jason szolgáltatja a háttéréneket, és a dallamok által „barátságosnak” hat a nóta.
A Fortuity of the Deceived-ben bukkan fel az ős-Suffocation, zseniális a doom-os, lomha váltás, a Katie Dobson spoken word-ös szereplését is tartalmazó Oracle of Repugnance-t pedig borongós hangulatú, akusztikus részekkel díszítik. Nem tagadom, Mike Smith dobolásával nem tudok (nem lehet) betelni; az Effigy of the Forgotten óta ez egyik kedvenc játékosom. Most sem hazudtolja meg önmagát, a műfaj egyik non plus ultrája a fickó.
Érdekesnek találom, hogy a keverésre és a maszterizálásra Németországban, a Soundlodge stúdióban került sor (Jörg Uken), Aad énekét a Morilac stúdióban, a szlovéniai Ankaranban vették fel (amennyiben nem tévedek, ő ott is él), míg az egyéb munkálatok az Underworld, valamint a Metal Foundry stúdiókban zajlottak.
Nem feltétlenül mondom, hogy csemege az EP, de mindenképpen jobb annál, mint amit a Suffocation az elmúlt években megjelentetett. Mindenesetre a bizalmam adott feléjük, kíváncsian várok tőlük egy teljes albumot. Remélem, idén azt is megkapjuk.
Leave a Reply