Levélváltás Varga Györggyel, a Verilun zenekar frontemberével
A Verilun egyedi muzsikájával, mint egy üstökös tűnt fel 2010-ben. A death, a black és a doom metalt keverő trió egy teljesen egyedi zenei világot hozott létre, amely gyakorlatilag egyetlenegy másik banda muzsikájához sem hasonlítható. Az idén második lemezét megjelentető csapat a doom-ot szinte teljes egészében maga mögött hagyva, skandináv dallamokon nyugvó black metal zenekarrá „vedlett”, az eredetiség, a különlegesség megtartásának figyelembevételével. A zenekarral kapcsolatos összes fontos tudnivalót Varga György basszusgitáros/énekes osztotta meg velünk.
Gyuri, mindenekelőtt köszöntelek magazinunk nevében, és köszönöm, hogy elfogadtad az interjúfelkérést. Amennyiben nem probléma, kanyarodjunk vissza a kezdetekhez: mikor, milyen indíttatásból, hogyan alakult meg a zenekar? Milyen zenei múlttal rendelkeztetek a Verilun előtt?
A Verilun hivatalosan 2010-ben alakult meg, de előtte, 2009-ben már volt egy rövid életű felállás, aminek többek között Fispán Marcel (gitár, ex-Dalriada) és Kiss Dániel (dobok, Hungarica) is a tagja volt. Az első stabil felállás azonban 2010-ben alakult ki, ekkor csatlakozott hozzám Schönberger „Sömi” Zoltán (dobok) és Varga „Duci” Krisztián (gitár), egy kicsit később pedig Bognár Gábor (gitár). Sömi a Sear Bliss-ben dobolt hosszú ideig, Gábor a Frozen Night, Krisztián pedig többek között az Art Of Butchery, a Monastery, a Hayseed és a Sear Bliss sorait is erősítette, én pedig a Dalriadában bőgőztem. Konkrét célok nem fogalmazódtak meg a zenekarral kapcsolatban, esetleg annyi, hogy egy folyamatosan aktív, lemezeket készítő, koncertező bandát hozzunk létre és működtessünk, a stílus viszont a számok írása közben kezdett kialakulni, és még ma is formálódik.
Mit jelent, mire utal a zenekar neve?
Verilun hun nyelven a Mars bolygó neve, szó szerinti jelentése „vérhold”. A név az én javaslatom volt, mivel valamennyire tükrözi és ötvözi azokat a témákat, amelyek évek óta foglalkoztatnak, és amelyek az eddigi dalok nagy részének a szövegeit is inspirálták: magyar történelem, mitológia, asztrológia, a Mars bolygó. Valamint egy rövid, frappáns név is; szerintem érdekes, sajátos csengése van.
Ami a muzsikátokat illeti, mely zenekarok voltak/vannak rátok a legnagyobb hatással? Az általatok képviselt zenei világ létrejötte, kialakítása közös döntés volt?
Mindkét lemez számait Krisztián és én írtuk, így elsősorban a kettőnk eléggé eltérő, de azért bizonyos pontokon találkozó zenei világa az, ami a végeredményt meghatározta. Krisztián inkább a kicsit szögletesebb, technikásabb, ritmusközpontú death metal témákat hozta, nálam viszont a dallamoknak és a hangulatnak jut nagyobb szerep, így a black metalos, epikus témák tőlem származnak. Konkrét zenekarneveket nem tudnék említeni, mert mindkét stílusirányzatban zenekarok százai tevékenykednek, és tudatosan egy zenekartól sem merítettünk konkrét ötleteket.
Legelső kiadványotok a Blood Moon EP volt 2011-ben. Visszagondolva, ez az anyag hűen tükrözte a törekvéseiteket, tehát mindazt, amit a Verilunnal meg akartok/akartatok valósítani?
2011-ben talán még azt mondtam volna, hogy igen, ma viszont már azt, hogy korántsem. De mint ahogy a zenekarral kapcsolatban sem voltak konkrét célok/törekvések, úgy ennek a lemeznek a készítése során is csak azt az elvet követtük, hogy „úgy akarjuk majd, ahogy lesz”. A Blood Moon EP-n még főleg az én témáim szerepeltek, és azok a témák is többévesek voltak már akkor, így azt a lemezt csak egy ugródeszkának, egy kezdő lépésnek tekintem.
A Mike Oldfield-feldolgozás kinek az ötlete volt?
Az ötlet tőlem származott. Alapvetően nagyon érdekesnek találom azokat a feldolgozásokat, amikor egy csapat a saját zenei világától távol eső számot ültet át a maga stílusába. Nagyon érdekes dolgok születhetnek ilyenkor, nem úgy, mint amikor egy metal zenekar egy másik metal zenekar számát dolgozza fel. Annak nem sok értelmét látom.
Az EP promóciós célokat szolgált, vagy széles körben terjesztettétek? Sikerült általa ráirányítani a figyelmet a bandára?
Kifejezetten promóciós, kiadókereső célzattal hoztuk össze. Teljesen házi körülmények között, limitált példányszámban készült csak, nem akartuk széles körben terjeszteni.
Az EP megjelenését követően Bodnár Gábor gitáros elhagyta a zenekart, akit Szilvási Ákos váltott. Mi volt ennek az oka, valamint Ákos miért csak ilyen rövid időt töltött a zenekarban?
Ahhoz, hogy élőben is hűen vissza tudjuk adni azt a hangzást, ami a lemezen jellemzi a számokat, szükség van két gitárosra a színpadon. Több gitárost is kipróbáltunk, némelyikükkel rövidebb-hosszabb ideig együtt is dolgoztunk, de különböző okok miatt sajnos egyik esetben sem volt tartós az együttműködés.
2013 májusában írtatok alá a Sliptrick Recordshoz. Hogyan kerültetek hozzájuk, illetve hány lemezre szerződtetek? Voltak esetleg más kiadók is, akik érdeklődtek a Verilun iránt?
A Blood Moon EP-vel kezdtem el házalni, több kiadót is megkerestem, és a beérkezett ajánlatok közül a Sliptrick Records-é volt az, amelyiket el tudtuk fogadni. Egy lemezre szóló szerződést írtunk alá velük, amit tavaly az új album megjelenése kapcsán újra megkötöttünk.
Bemutatkozó lemezetek, a Home for the Dead 2013 decemberében látott napvilágot. Szerinted, mint debütálás, megállta a helyét? Mai fejjel változtatnál rajta valamit?
Szerintem és a visszajelzések alapján is a Home for the Dead egy korrekt debüt lemez volt. Nagy igazság az, hogy egy album készítését befejezni nem, csak abbahagyni lehet. Több apróság is van rajta, amivel nem vagyok maradéktalanul elégedett, azokat szívesen korrigáltam volna, de azok már így maradnak, és valószínűleg csak én hallom őket, másnak fel sem tűnnek.
Mekkora reklámot, promóciót biztosított az anyagnak a kiadó? Milyen visszajelzéseket kaptatok rá?
A korlátozott anyagi lehetőségek miatt a kiadó sajnos csak egy jelentősen limitált promóciós csomagot tudott biztosítani, így túl sok helyre nem jutott el az anyag, de ahonnan jött visszajelzés, az egy-két kivételtől eltekintve pozitív volt.
Volt-e lemezbemutató turné, esetleg klubkoncertek az album népszerűsítésének érdekében?
Lemezbemutató turné nem volt, de számos koncertet adtunk ezzel a lemezanyaggal. Bár nincs sok szám a lemezen, a hosszuk miatt egy egész korrekt koncertprogramot tudtunk belőlük összeállítani.
2014 elején csatlakozott hozzátok Nagy Gábor gitáros; az ő zenei előéletéről mit kell tudni?
Gábor a Septicmen zenekarból igazolt át hozzánk. Krisztiánon kívül ő volt az a gitáros, aki a legtöbb időt töltötte a Verilunban, de sajnos vele is viszonylag rövid időn belül megszakadt az együttműködés, elsősorban zenei nézetkülönbségek miatt.
Akkoriban Duci csak átmenetileg hagyta el a zenekart?
A jelenlegi körülményeket figyelembe véve igen, de 2014 nyarán ez végleges döntésnek tűnt. 2016 elején azonban visszatért a Verilunba, és azóta is együtt dolgozunk. Nem nagyon esett szó róla, hogy miért is lépett ki annak idején, de ennek már nincs is jelentősége, a lényeg, hogy itt van, és hogy egy újabb lemezt készítettünk el együtt.
A 2015-os Where the Wild Roses Grow milyen célokat szolgált? Folyamatosan írtátok a friss dalokat?
A 2013-as és a 2014-es év sajnos eléggé eseménytelenül telt, aminek valószínűleg az volt az elsődleges oka, hogy egy időre Debrecenbe költöztem, és onnan eléggé nehéz volt egyben tartani a zenekart, összehozni a próbákat. Az eredeti ötlet az volt, hogy készítünk egy feldolgozáslemezt, a korábban említetteknek megfelelően nem metal előadók számaival, de olyan lassan haladt a munka, hogy végül úgy döntöttünk, csak egy számot rögzítünk, és inkább készítünk hozzá egy videót. Így utólag ez nem tűnt túl szerencsés döntésnek, sokkal jobb lett volna saját számokat írni, és azok valamelyikéhez forgatni a videót. Ám abban az időszakban egyáltalán nem keletkeztek saját dalok.
Ha már a nótáknál tartunk, milyen módszer alapján születnek a szerzeményeitek? Hogyan épül fel egy-egy Verilun szám?
Lényeges különbségek vannak az első és a második lemez munkamódszere között. Míg a Home for the Dead-en egy-két kivételtől eltekintve a nótákhoz Krisztiánnal csak az alapötleteket hoztuk, és a próbák során, közösen véglegesítettük a számokat, addig a Through Fire… in the Sun esetében komplett nótákat írtunk külön-külön, és a másik jóformán csak azt tette hozzá egy adott számhoz, ami kimondottan az ő feladata volt. Például minden dalhoz Krisztián írta a szólókat, én pedig a billentyűtémákat és a szövegeket.
2016 elején Nagy Gábor távozott, Duci visszatért, majd 2017 elején Sömi hagyta el a csapatot. Kérlek, foglald össze nekünk, milyen okok húzódtak meg a tagcserék mögött! Sömi kiválása komoly érvágást jelentett a számotokra?
Egyik esetben sem kaptam érdemi magyarázatot a távozás okáról, én pedig nem firtattam azt. Ha valaki nem érzi valahol jól magát, és menni akar, akkor azt el kell engedni, és ez szerintem az élet egyéb területeire is vonatkozik. Sömi távozása elég váratlanul ért bennünket, koncertezés terén mindenképpen komoly problémát okozott, és okoz jelenleg is. Sajnos még mindig nem tudtuk megtalálni az utódját, akivel színpadra tudnánk állni.
Mikor kezdtétek el írni az új korong anyagát? Sömi még részt vett ezeknek a daloknak az elkészítésében?
2016 végén kezdünk el dolgozni az új anyagon. Sömi egy, esetleg két szám készítésében vett részt, de a dobtémák alapjait minden számhoz Krisztián vagy én írtuk.
Tavaly év végén vonultatok stúdióba, hogy felvegyétek második lemezeteket. Hol került sor a munkálatokra, illetve milyen légkörben zajlott a stúdiózás? Mennyi idő állt a rendelkezésetekre a felvételeket illetően?
Ezt a lemezt – a dobokat leszámítva – teljes egészében Laki Tamás (ex-Art Of Butchery) Sasfészek stúdiójában rögzítettük. Tamás végezte a 2013-as anyag gitárfelvételeit és utómunkálatait is, és annyira meg voltunk elégedve a végeredménnyel, hogy ezúttal mindenre őt kértük fel. Eredetileg korábban szerettük volna kihozni az új lemezt, de mivel a kiadóval csak egy 2018 május eleji időpontban tudtunk megállapodni, viszonylag sok idő állt a rendelkezésünkre. A légkör a néha reggeltől éjszakáig tartó munka ellenére is nagyon jó volt, a sok ökörködés miatt gyakran kifejezetten nehezen tudtunk a zenélésre koncentrálni.
A kiadó anyagilag is hozzájárult a felvételekhez, vagy mindent saját zsebből finanszíroztatok?
A felvételeket nem támogatta, az ezúttal jóval komolyabb promóciós csomag költségein osztozunk velük fele-fele arányban.
Kész, összepróbált dalokkal vonultatok stúdióba, vagy esetleg a felvételek folyamán is születtek friss ötletek, nóták? Vannak olyan szerzemények, amelyek végül nem kerültek fel a lemezre?
A csonka felállásból adódóan a lemez írása során nem tartottunk a klasszikus értelemben vett próbákat. Krisztiánéknál ültünk össze rendszeresen, és néztük át, tanultuk meg egymás témáit, amelyeket két találkozó között kiagyaltunk. Komplett nóta nem született a felvételek során, maximum egy-két apróbb változtatást eszközöltünk, ezekből Tamás is alaposan kivette a részét. Van olyan szám, amelynek kapcsán nem tudtunk egy mindenki számára elfogadható kompromisszumot kötni, így az nem került fel a lemezre.
Az albumot Ziskó Olivér dobolta fel; ez azt jelenti, hogy állandó tagként lépett be hozzátok, vagy csak az anyagot játszotta fel? Egyáltalán van már állandó dobosotok?
Olivért csak ennek a lemeznek a feldobolására kértük fel. Elküldtük neki a dalok vázlatait, az általunk elképzelt alap dobtémákkal, ő pedig részletesen kidolgozta és rögzítette is a dobsávokat. Hihetetlenül rövid idő alatt nagyon profi, minőségi munkát végzett. Nagyjából ismerve azokat a projekteket, amelyekben részt vesz, nem is kértük fel a csatlakozásra, pedig nagyon jó lenne, mert dobos legyen a talpán, aki ezeket a témákat élőben eljátssza! 🙂 Sajnos még mindig nem sikerült állandó dobost találnunk.
Egyetértesz azzal, hogy a Through Fire…in the Sun összetettebb, monumentálisabb lett elődjénél?
Egyértelműen az lett. Nem ez volt a cél, ilyenre sikerült az anyag. Rengeteg többszólamú gitártéma, az alapmotívumtól eltérő basszusgitár és szintetizátor van ezekben a dalokban. Szerintem annak ellenére, hogy elődjénél összetettebb lett, sikerült jóval több fogós dallamot belecsempésznünk, így talán nem fekszi meg annyira a hallgató gyomrát.
Nagyon speciális a muzsikátok, amelyben a black és a death metal témák keverednek a hosszú, epikus doom részekkel, ezáltal ugyan nehéz a dalokban kapaszkodót találni, ám szerintem roppant speciális, egyedi mindaz, amit csináltok. Erről mi a véleményed?
Nagyon nehéz ilyen szempontból megítélni a saját zenénket, így nem is nagyon tudok erre mit mondani. Abból, hogy már több, viszonylag különböző stílusú és hangzású zenéhez is hasonlították a Verilunt, feltételezni tudom, hogy nincs egyértelműen beazonosítható hasonlóság más zenekarokkal. Nem volt semmiféle recept, terv, cél a számok írásakor, senkire nem szeretnénk hasonlítani, de az sem zavar, ha van hasonlóság.
Kérlek, mondj el minden lényeges tudnivalót az új lemezről!
A zenét már alaposan kiveséztük, így talán a dalszövegekről is szólnék pár szót. A Home for the Dead-hez hasonlóan a szövegek témáit itt is azok a dolgok inspirálták, amelyekről akkor olvastam, hallottam, vagy amelyek abban az időszakban foglalkoztattak, amikor a lemez készült. Az ősi magyar mitológiától kezdve (Seven Years and Seven Winks, Through Fire… in the Sun) a spirituális témákon át (Upon the Mountain, The Garden) a filozofikusabb hangvételű szövegekig (Untimely Born, Something Other Than God) terjed a mondanivalók skálája. És természetesen egy szám erejéig (Wanderer) egy, a Mars bolygóról szóló szöveg is felbukkan a lemezen.
Az atmoszféráját tekintve is sötétebb, komorabb lett az új album, mint az első anyag…
Mindenképpen más a hangulata, mint az elődjének, és valóban lehet, hogy a lemez teljes egészének egy kissé sötétebb atmoszférája van. Ez talán a szövegek mondanivalójával is összhangban van, ugyanis ha elvonatkoztatunk a mindennapok során innen-onnan előbukkanó apró örömöktől, akkor akár a jelent, akár pedig a jövőt tekintve nem sok okunk van vidámnak lenni.
Ti magatok elégedettek vagytok a végeredménnyel? Sikerült a maximumot kihozni az új tételekből?
Igen, alapvetően ezzel az anyaggal is meg vagyunk elégedve, de természetesen ennek a lemeznek a kapcsán is látom azokat az apróságokat, amelyeket, ha lehetne, megváltoztatnék.
Csakúgy, mint a Home for the Dead esetében, a borító ezúttal is lenyűgöző lett. Kinek a keze munkáját dicséri, és mit szimbolizál?
Ezúttal is én készítettem a borítót, ami a lemez címadó száma mondanivalójának a vizuális megjelenítése. Egy nagyon régi hiedelem szerint az őseink a Napban élnek, a halála után mindenki oda távozik, és a tűz az, amelyen keresztül kapcsolatba tudunk lépni velük, illetve ők is velünk. Ehhez kapcsolódik még az a szokás, amelynek során égő áldozatot mutattak be Istennek, akinek az ősi magyar vallásban anyagi síkon a Nap volt a megfelelője. Ezt a két motívumot vontam össze és egészítettem ki egy kicsit ebben a szövegben, azzal, hogy a megfelelő életet élő, a feladatát elvégző és a megfelelő tudás birtokában lévő ember saját magát feláldozva a tűzön át tud csatlakozni a Napban élő őseihez.
Az új albumot is a Sliptrick dobta piacra; elégedettek vagytok a kiadó tevékenységével? Teljes mértékben támogatnak benneteket?
Az együttműködés mindenképpen jónak mondható, erre a kérdésre akkor tudok majd megfelelő választ adni, ha látom, hogy milyen munkát végeznek az új lemezzel. Egyelőre ígéretesnek mutatkozik ez a támogatás: alig több, mint egy hete jelent meg a lemez, de már több interjú-felkérés is érkezett, és a lemezkritikák is jelennek meg sorban.
Támasztott-e valamilyen elvárást a Sliptrick veletek vagy az új koronggal szemben?
Nem, teljesen szabad kezet kaptunk a lemez elkészítésében. Valószínűleg elnyerte a tetszésüket az előző album, és bíztak abban, hogy újra egy hasonló minőségű anyaggal rukkolunk majd elő. Úgy tűnik, meg is vannak elégedve vele.
Lesz-e turné, lesznek-e klubkoncertjeitek, fesztiválfellépéseitek? A fesztiválokat vagy a klubbulikat részesíted előnyben?
Mivel a felállás még nem teljes, és ha sikerül is a megfelelő tagokat megtalálnunk (a doboson kívül mindenképpen szeretnénk egy második gitárost is csatasorba állítani), még egy kis időnek el kell telnie ahhoz, hogy élőben is a megfelelő minőségben tudjuk eljátszani a dalokat. Így a 2018-as fesztiválidőszakról biztos, hogy le fogunk csúszni, de remélhetőleg idén még tudunk egy-két klubkoncertet adni. Alapvetően a koncertezés mindkét változatát kedvelem, de ezen a téren (is) próbáljuk a minőséget a mennyiség elé helyezni.
A Verilun kapcsán milyen terveitek, elképzeléseitek vannak a jövőre nézve?
Már hónapok óta az új album megjelenése volt az egyetlen cél, amire fókuszáltunk, az azt követő lépésekről még nem esett szó. Ha sikerül rövid távon teljessé tenni a felállást, akkor a koncertekre történő felkészülés, majd pedig a koncertezés elkezdése lesz a cél. Ha nem, akkor én a magam részéről a nyarat zenementes időszaknak fogom nyilvánítani; elég sok energiát fektettem ebbe a lemezbe, és úgy érzem, rám fér a pihenés. De ősszel – akármelyik változat is következik be – valószínűleg neki fogok állni egy újabb anyagnak. Krisztián éppen most rögzít egy lemezt a másik zenekarával, úgyhogy szerintem ő egy ideig azzal lesz elfoglalva, de remélhetőleg ősszel ő is tud csatlakozni hozzám. Szeretnénk ezúttal öt évnél rövidebb idő múlva kijönni egy új Verilun lemezzel!
Gyuri, köszönöm szépen a válaszaidat, és minden jót, sok szerencsét kívánok nektek!
Én is köszönöm, és hasonló jókat kívánok nektek a Rattle Inc.-hez!
Leave a Reply