Az utóbbi hetekben egy kissé elragadott a hév: az idei, engem érdeklő megjelenések mellett három olyan terület is van, ahol rengeteg, számomra eddig ismeretlen anyagot hallgattam meg. Némileg átéreztem azon szakújságírók, szerkesztők helyzetét, akiknek annyi friss lemezen kell átrágniuk magukat, hogy amellett nem marad idejük régi kedvenceikre. (Ráadásul, aki ír egy anyagról, az nem egyszer, hanem rövid időn belül háromszor-négyszer vagy akár többször is meghallgatja az adott albumot.) Ők tényleg a jelenben élnek.
Mivel listát vezettem róla, tudom, hogy tavaly kb. 40, abban az évben megjelent lemezt tettem a magamévá. Nem sok, de akkor éppen elégnek éreztem. Most még nem járunk az esztendő felénél, de mennyiségileg lassan ugyanott tartok, mint 2017 decemberében.
S hogy mi az a három terület, amelyen zenehallgatóként a legtöbb időmet töltöm? Az egyik a legszélesebb értelemben vett nemzetközi színtér, az „egzotikus” bandák világa. Öt földrészről szerettem volna új kedvenceket találni magamnak, és ez jórészt sikerült is.
A másik terep a női énekessel felálló stoner/doom csapatok ligája. Csak ebben az évben legalább 25-30 ilyen zenekart ismertem meg, amelyek a látszólagos műfaji kötöttség ellenére elég széles skálán mozogtak zeneileg, egyrészt a frontember hangi adottságainak, másrészt az „idegen ízeknek”, azaz a muzsikába a rokon irányzatokból beszivárgó hangzásoknak köszönhetően.
Persze itt is beigazolódott a nagy számok törvénye: jó pár lemez került a „felejthető”, a „semmi különös” vagy a „hallottam már ilyet” feliratú rekeszbe, mire szembejött egy új favorit. Előbbieket nem sorolnám, utóbbiak közül mindenekelőtt a spanyol Grajo és a német Demon Incarnate neve jut eszembe.
S hogy valamivel kompenzáljam ezt a viszonylagos ellágyulást, az idei thrash-felhozatalban is igyekeztem a szokásosnál jobban elmélyülni. Itt sem onnan érkezett a befutó, ahonnan a legnagyobb esély lett volna rá, vagyis az Egyesült Államokból vagy Németországból, hanem Közép-Amerikából és a Közel-Keletről.
Természetesen minden új felfedezettemmel foglalkozom majd valamilyen formában, legyen az akár egy lemezismertető, vagy egy interjú. És ahogy lecseng ez az őrület, talán korábbi kedvenceimre is újra jut majd időm…
Leave a Reply