A ’80-as évek végéhez közeledve, a fennálló politikai rendszer gyengülését, az enyhülést zenei fronton az jelezte, hogy a heavy metal együttesek kiadhatták nagylemezeiket. Természetesen semmiféle zeneipari forradalom nem ment végbe, csupán teret kapott a hard rock/heavy metal vonal. Egyrészt különböző tehetségkutatókon (Csillag születik, Ki Mit Tud?) mutatkozhattak be a metal csapatok a nagyközönség előtt, másrészt a televízióban, rádióban gyakrabban lehetett látni, hallani metal műsorokat, harmadrészt pedig a Pokolgép, az Ossian és a Lord debütáló anyagai a boltok polcaira kerültek.
Ezek az események bőven elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy underground szinten is beinduljon a „nagyüzem”. Meggyőződésem, hogy ehhez a folyamathoz a Metallica Hungarica, majd a valamivel később felbukkant fanzine-ek adtak komoly lökést. Továbbá, ezt az időszakot a thrash uralma jellemezte, amiből hazánk is kivette a részét: a Tormentor, a Detonator és a Fantom megjelenésével létrejöttek a legszélsőségesebb zenét játszó együttesek, valamint olyan más formációk, mint a Mirror, a Tornádó, a Butchers, az Undertaking, az Angel Reaper, a Bedlam stb.
Értelemszerűen a gyöngyösi Beyond is ehhez a körhöz tartozott. Nem túlzás kijelenti, hogy Magyarország egyik első thrash bandájaként tekinthetünk rájuk, lévén, hogy a csapatot 1985-ben (egy weboldal szerint 1982-ben) hívta életre Parajdi „Para” Tamás gitáros/énekes, Zavarkó „Babu” András gitáros, „Varnyú „Csucsu” Roland basszusgitáros, illetve Zavarkó László (R.I.P.) dobos.
A fiatalok nem sokat vacakoltak, óriási elánnal vetették bele magukat a munkába, amelynek első kézzelfogható eredménye az 1986-os Black Magic Night demó lett. Tehetségüket a csepeli Black Metal Fesztiválon, valamint a már fentebb említett Csillag születik-en mutatták meg, majd 1988-ban megjelent második demójuk, a With Crazy Eyes. A maga idejében ez egy igen súlyos felvételnek számított, és az az igazság, hogy dicsfényéből azóta sem veszített. Akárhányszor meghallgatom, a régi nosztalgia kerít hatalmába, és levonom a konzekvenciát, hogy milyen briliáns dalokat írtak a srácok.
Nekünk, magyaroknak, hazai metalosoknak ez a demó klasszikusnak számít, ilyetén módon szentségtörésnek minősül bármibe is belekötni, azt azonban meg kell jegyeznem, hogy Parajdi Tamás hangja közel sem volt olyan brutális, agresszív, mint Mann Lászlóé (Mirror), Betlehem Józsefé (Butchers), Csihar Attiláé vagy Sipeki Józsefé (Detonátor), ellenben olyan refréneket, dallamokat hozott, amelyeknek nem lehetett ellenállni.
A Beyond zsenialitása ugyanis a dallamokban rejlett, technikás megközelítésű muzsikájukat fogós refrénekkel, melódiákkal (Crawling in the Filth, Behind the Gratings) ruházták fel. A sebességet kiválóan ötvözték a dallamokkal és a komplexitással, sőt, többször is olyan érzésem támadt, hogy ezzel a Bedlamnak mutattak utat.
A demó, a csapat leghatásosabb fegyvere Zavarkó László volt, akinek erőteljes, precíz dobolása, eszement pörgetései párját ritkították idehaza, csak nagyon kevesen játszottak vele egy ligában. Hangzás szempontjából is abszolút vállalható a végeredmény, de ezt a kérdést azért nem érdemes bolygatni, mert szakemberek, stúdiók szempontjából sehol nem voltunk még 1988-ban, a DIY hozzáállás révén mindenki annyit hozott ki magából, amennyit tudott.
Még csak véletlenül sem akarok megbántani egyetlen akkoriban működő zenekart sem, de az is önmagáért beszél, hogy a Garázs-válogatás első részére is felkerült a Without Leg, ahol az első albumának kiadása előtt álló Moby Dick-en kívül csupán a Beyond és az Untertaking képviselte a durva zenéket, az undergroundot.
A magam részéről roppant módon örülnék, ha a Black Magic Night-tal egyetemben, esetleg azzal közösen CD-n is napvilágot látna a demó, mégpedig mindenféle kozmetika, utómunka nélkül, a maga nyers, akkori valójában. Minden kétséget kizáróan lenne rá igény.
Leave a Reply