Nem, kedves olvasó, nem lapoztál félre, ez még mindig a Rattle Inc. online kiadása. A címmel arra az egyéjszakás kalandomra céloztam, amelyet jórészt nektek köszönhetek. Miután jeleztem, hogy szívesen megismerkednék olyan csapatokkal, amelyek női énekhanggal operálnak, elkezdtek zúdulni a nevek, én pedig még aznap este megtartottam a válogatót.
Az talán már kiderült, hogy néhány kivételtől eltekintve nem annyira preferálom a hörgős éneket, amikor is nem igazán lehet eldönteni, hogy milyen nemű előadó áll a mikrofon mögött. A másik: ahogy zenét sem lemezborító alapján választok, az új kedvenc melletti elköteleződésemnél sem feltétlenül az a fő szempont, hogy az énekesnő mennyire dekoratív. Mert jó ugyan, ha esztétikus a látvány, de a zene elsősorban mégiscsak a fül csemegéje. Harmadsorban pedig, a dermedt északi muzsikák, a skandináv atmoszféra sem áll igazán közel hozzám, jobban szeretem a pörgős tempót, a súlyossággal ötvözött dallamosságot.
Nem kíméltetek: a jelöltek viszonylag széles műfaji palettáról érkeztek (talán mondhattam volna, hogy jómagam mostanában főleg a nehéz fémszekrény thrash, doom és stoner fiókjaiban keresgélek). A blues-os, rock and roll-os témáktól a legszigorúbb death-ig szinte minden előkerült, ráadásul az előadók földrajzilag is elég széles mezsgyén mozogtak: hallhattam orosz folk metalt (Grai), szingapúri thrash-t (Tormentress) és norvég progresszív keménységet is (Madder Mortem). Érdekes, hogy bár rá vagyok pörögve a témára, a zenekarok nagy részét még csak hírből sem ismertem.
Első körben a Crisis és a Devil Electric neve mellé írtam magamban a többiekénél eggyel magasabb pontszámot, másodikra azonban ők is kiestek a rostán. Akkorra azonban már elragadott a hév, és tovább folytattam a keresést.
Érdekes játékszer a YouTube: egyrészt újabb potenciális versenyzőket tolt be a látóterembe, másrészt a metal perifériájáról dobbantva egészen más stílusokba utaztatott volna el. Ellenálltam a kísértésnek, pedig „odaát” is egész kellemes ritmusok és melódiák fogadtak.
A konklúziót (amit inkább részeredménynek neveznék) úgy tudnám megfogalmazni, hogy a Madder Mortem tempósabb nótáiból készítettem magamnak egy válogatást (amit azóta már meg is hallgattam, és bár jól szólnak, ők sem fognak túl gyakran megfordulni a lejátszómban), másrészt egyelőre maradok saját felfedezettjeimnél és egy kis időre pihentetem ezt a témát.
A kommentelőknek köszönöm az élményt! Az általuk nekem javasolt zenekarneveket az alábbi linken olvashatjátok:
Hátha ti is találtok köztük kedvetekre valót…
Leave a Reply