Valós időben

Nem a saját generációmat akarom fényezni, mert ami történt, az nem a mi érdemünk – egyszerűen megtörtént velünk. Hogy mi? Az, hogy a heavy metal fejlődését (a stílust itt lehet, hogy le kell szűkítenem a thrash-re, a speed-re és az utánuk megjelenő új irányzatokra) valós időben, a maga evolúciójában volt alkalmunk megélni.

Minden „akkor” történt: jelen idő volt számunkra a thrash megjelenése, a grunge szárba szökkenése, a groove, a death, az indusztriál és a nu metal feltűnése és elterjedése, majd a true fémzene visszatérése, a nagyok első, második albumának megjelenése. Ott voltunk az origónál, ahonnan az adott irányzaton belül nem lehetett visszafelé lépni, mert nem volt hová.

Előre haladtunk, a zenekarokkal, az ő tempójukban, lemezről lemezre. Nem volt módunk egyszerre letölteni öt vagy tíz albumot: egy vagy kettő létezett, és ki kellett várnunk, amíg megjelenik a következő. Látszólag kevesebb anyag volt, az is lassabban érkezett, volt időnk feldolgozni, megismerni.

Persze van olyan korosztály, amelyik nálunk is többet látott. Azok, akik már 1970 környékén, a Black Sabbath, a Deep Purple, a Led Zeppelin megszületésekor is „rajta voltak a szeren”; akik a ’70-es évek első felében tanúi lehettek a Scorpions, a Judas Priest, a Kiss és az AC/DC indulásának; akik nem késtek le (úgy, mint mi) a Brit Heavy Metal Új Hullámáról; és akik 1980-ban még „nyomda-melegen” vehették kezükbe az Iron Maiden bemutatkozó nagylemezét.

Így is azt érzem, hogy nem a buli a közepébe csöppentünk bele (holott igen), hanem körülöttünk született, formálódott a történelem. Ott lehettünk a Pokolgép első lemezbemutató koncertjén, az Iron Maiden, a Motörhead és a Metallica első budapesti fellépésén; még láthattuk Ritchie Blackmore-ral a Deep Purple-t és Cozy Powell-t a Black Sabbath dobcucca mögött. Olyan zenekarokat, akár többször is, amelyek azóta már nem léteznek, olyan helyeken, amelyek azóta szintén az enyészeté lettek.

Persze mindenki ugyanígy kapcsolódott bele a történetbe, te is. A különbség talán annyi, hogy a hard rock/heavy metal ma már 40-50 éves múltra tekint vissza. Aki „újoncként” bele akarja magát ásni a műfajba, annak bizony van mit bepótolnia…