Ahogy azt nemrégiben, Csajok csúcsközelben című cikkemben is írtam (itt olvasható), az utóbbi időszakban kifejezetten vadásztam az olyan súlyosabb muzsikákra, azon belül is a frissebb anyagokra, ahol hölgy áll a mikrofon mögött. Találtam is szép számmal, és új szerzeményeim közül ez az az anyag, amelyik a leginkább belopta magát a szívembe.
Egy perui csapat bemutatkozó albumáról van szó, akik műfaji meghatározásuk szerint dallamos death metalt játszanak. Ez azonban félrevezető lehet, mert bár Nathalie Markoch nemcsak dallamosan énekel, hanem időnként hörög is, egyik-másik dalra a kifejezetten gyors tempó jellemző, és a hangzás is kellemesen súlyos, inkább nevezném ezt a stílust death elemekkel átszőtt heavy/power metalnak.
Fő hatásaikként a Carcass-t, az At The Gates-t, a Dark Tranquility-t és – nem véletlenül – a Symphony X-et nevezik meg, ám a súlyos megszólalás, a sötét atmoszféra, a képzett női énekhang és a fogós refrének egy szokatlan, teljesen új zenei világot eredményeznek.
Az NMK-t (Now Mankind Knows) 2015-ben, Limában alapította Nathalie Markoch énekesnő és Elias Checco gitáros. Hamarosan a megfelelő társakat is megtalálták maguk mellé Carlos Roca (gitár), Luis Medina (basszusgitár) és Fabian Pinto (dob) személyében. Bemutatkozó anyaguk már 2016-ban összeállt, olyannyira, hogy ebben az évben a felvételekkel, a keveréssel és a maszterizálással is végeztek (míg előbbiekre Peruban, utóbbira Tony Lindgren közreműködésével abban a svédországi Fascination Street Studios-ban került sor, ahol többek között az Arch Enemy, az At the Gates, a Symphony X és a Kreator egyes anyagain is végezték az utolsó simításokat).
Ennek ellenére az anyag csak most, 2018 elején látott napvilágot, méghozzá magánkiadásban, mindössze 500 példányban. Az albumot a Lack of Judgment single előzte meg, amelyen a nagylemezre is felkerült címadó szám mellé az At The Gates Blinded by Fear nótájának átdolgozása került fel. Na, utóbbit Nathalie tényleg végighörgi. 🙂
Az anyag műfaji kakukktojás-voltát tovább erősíti, hogy a dalszövegek nem a „szokásos” véres-belezős-halálos” témákban tobzódnak, hanem az alkímia, az érzékelés, valamint az emberi tudatosság fejlődését járják körül. Persze az olyan dalcímek, mint a Bloodstream, a Ravenous Spectre vagy a The Dark Night of the Soul így sem ígérnek túl sok jót. 🙂
A majdnem 43 perces játékidő 10 tétel között oszlik meg, amelyekből három (az intró, egy bő egyperces lírai közjáték és az outró) is rövidebb szerzemény, így tulajdonképpen 7 „teljes” nótát kapunk. Az anyag ígéretesen, hangulatosan indul az Awareness-szel; már ez megmutatja, milyen zenére számíthatunk, és az ezt követő Outrage sem okoz csalódást. Az album egyik legjobb nótája, kétlábdobos tempókkal, végig fülbemászó énekkel.
Az első hörgős részeket a Lack of Judgment-ben halljuk; ezek és a gyors tempó miatt ez az egyik leginkább death-es dal a lemezen, amelyek mellé ugyancsak egy melodikus refrént kapunk. Érdekes, hogy Nathalie a refrénben soronként váltogatja a dallamos éneket és a hörgést. Ennél is pikánsabb, amikor a The Fraud című nótában saját dallamos énekére hörög rá. Ez a másik kedvencem az albumról.
A zene súlyosságát a mélyre hangolt gitár és a tömör basszusalap adja, a hathúrosok emellett a szólókban is finom agresszivitással hasítanak. A kínálatból talán a Let Them Come tetszik a legkevésbé, a dallamos ének itt nem annyira jön be. Meglepő módon a kilencedikként elhangzó címadó nóta is elsikkad egy kicsit a nála jobban sikerült szerzemények (a már említettek mellett a Condemned to Existence és a Backhand Game is ide tartozik) között.
A Bloodstream és az albumot záró The Dark Night of the Soul gerincét is finom női ének alkotja; e tételek éterien lebegő líraiságukkal kellemesen színesítik az anyagot. Amely összességében kellemes meglepetés és számomra egyelőre megunhatatlan muzsika. Most, amikor hallgatom, 4,5 pont, de távolabbról nézve sem adnék rá 4-esnél rosszabbat. Kíváncsian várom a folytatást.
Ja, és a Nathalie-val készített interjút is napokon belül olvashatjátok. 🙂
Leave a Reply