„Nem fogunk változtatni a zenei irányvonalunkon”

Nathalie Markoch zenekaráról, az NMK-ról és bemutatkozó anyagukról, a Ravenous Spectre-ről

A perui NMK (Now Mankind Knows) nevű csapat thrash és heavy elemekkel színesített death metalt játszik, Nathalie Markoch énekesnő pedig a nótákban a dallamok mellett a hörgés agresszivitását is beveti. Debütalbumuk, a Ravenous Spectre idén látott napvilágot, ennek apropóján kérdeztem a frontembert, akinek, mint kiderült, kelet-európai vér is csörgedezik az ereiben.

(English version comes tomorrow)

Nathalie, mi az, amit már tud az emberiség? Azaz, mit jelent a zenekarotok neve, ami a Now Mankind Knows rövidítése? Először azt gondoltam, a nevedből jön: Nathalie MarKoch…

Valóban, az NMK az elején a nevemből képzett betűszó volt, ám amikor eldöntöttük, hogy zenekart alapítunk, azt szerettem volna, ha ez a három betű konkrét jelentést is kap. A „Now Mankind Knows” (Az Emberiség Már Tudja) arra az üzenetre utal, amelyet a koncepciónkkal, a zenénkkel és a vizuális arculatunkkal közvetíteni szeretnénk a közönség felé. Az „Árnyékkormány”, más néven „A Globális Elit”, vagy „A Hatalom Mögött Álló Hatalom” manipulálja az emberiséget, a felügyelete, a tudatlanság leple alatt tart bennünket. Minél kevesebbet tudunk – mondja –, annál jobb. Ezért nagyon keményen dolgozik azon, hogy olyan illúziókat alkosson, amelyekkel elszórakoztat bennünket. A háborúk, a terrorizmus, a járványok, az oktatási rendszer, a gyógyszer- és élelmiszeripar, sőt még a sport is, minden… a társadalomban való létezésünk összes aspektusát valamilyen módon manipulálják, ami leszívja az energiáinkat.

Mi pedig nem ismerjük a DNS-ünk valódi erejét. Nem vagyunk tisztában az emberi testben zajló tudatos létezés jelentőségével, amely a világban mindennel összefüggésben áll. Napjainkban már képesek vagyunk ráeszmélni erre a szituációra, hiszen az információ és a tudás itt van az orrunk előtt. A társadalom többé már nem áll teljes mértékben a háttérhatalmak befolyása alatt, mert számos ember felébredt ebből a rémálomból. Innen jön „Now Mankind Knows” kifejezés. Hozzá tudunk férni ahhoz az információhoz, amihez korábban nem, és sokan vannak, akik ezt eszközként használják saját maguk felszabadítására.

Kérlek, mondj magadról egy pár szót! Milyen együtteseknek, előadóknak köszönheted a metal iránti vonzódásodat?

15 éve, vagyis 17 éves korom óta vagyok metalrajongó. Többek között olyan énekesek voltak rám nagy hatással, mint Mikael Akerfeldt, Mikael Stanne, Peter Tägtgren, Jeff Walker, Angela Gossow, Tarja Turunen, Floor Jansen, Russell Allen vagy Jorn Lande. Ha pedig zenekarokat kell megneveznem, amelyek a dalszerzés terén a legfőbb inspirációt jelentik számomra, akkor a Carcass-t, a Demonoid-ot, a Symphony X-t, az Unleashed-et, a Bloodbath-t és az Opeth-et említeném.

A metal műfajában tevékenykedő énekesnők között van-e esetleg példaképed?

Nincsenek bálványaim, csupán olyan pályatársaim, akiket csodálok egyedi hangjuk és az ezen keresztül megnyilvánuló szenvedély miatt. Ilyen például Angela Gossow (ex-Arch-Enemy), Tatiana Shmaylyuk (Jinjer), Federica de Boni (Whiteskull) vagy Doro Pesch (ex-Warlock). Ők mind olyan előadók, akikre felnézek.

Az NMK előtt játszottál más zenekarokban?

2006 és 2010 között tagja voltam az első perui Nightwish- és Epica-tribute zenekarnak, a Hypnox-nak. Ezzel párhuzamosan több olyan bandában is énekeltem, amelyekkel saját számokat írtunk, de sajnos egyikkel sem jutottunk el a lemezfelvételekig. Aztán 2012-ben Rafael Nuñez, az NMK későbbi menedzsere (a Hypnox és a thrash metalt játszó Hellium frontembere – a szerk.) azt javasolta, hogy készítsek egy szólóalbumot, ami meg is történt. Ezt követően összehoztam egy zenekart (amelyben már ott játszott a gitáros Elias Checco és a bőgős Luis Medina, akik később az NMK-nak is alapemberei lettek), amellyel körülbelül négy éven át játszottuk élőben a lemez dalait, amíg csak úgy nem döntöttem, hogy nekiállok a második szólóanyagom elkészítésének. Eredetileg ez lett volna a Ravenous Spectre, ám a dalszerzés időszakában Elias-szal rájöttünk, hogy jobb lenne mindezt egy valódi zenekarral, annak az anyagaként létrehozni. Ez a gondolat vezetett az NMK megalakításához.

Mesélj a szólóanyagodról: milyen zene hallható rajta?

A lemez az Influences & Connections Vol. 1 címet viseli, a limai Shredded Sound stúdióban vettük fel, kevertük és maszterizáltuk, Adolfo Gazzo produceri felügyelete alatt. 15 dal hallható rajta, köztük egy saját szerzemény is, a The Fraud. Ez a nóta jelentette később a kiindulópontot a Ravenous Spectre-re kerülő szerzemények megalkotásához.

Olyan dalokat szerettem volna felénekelni a lemezre, amelyek meghatározták a zenei fejlődésemet, tinédzserkoromtól egészen addig a pontig, vagyis 2011-ig. (A korongon többek között olyan csapatok szerzeményeinek feldolgozásai hallhatók, mint a Kamelot, a Nightwish, a Symphony X, a Dark Tranquillity, vagy az Alice In Chains –a szerk.) Az énekstílusomban alapvetően a melodikus, lágy vonal dominál, némi szoprán felhanggal, ezért is énekelek úgy azon az albumon, ahogy. A lemez óriási fordulópont volt az életemben, ugyanis akkor döbbentem rá, milyen nehéz olyan, egymástól különböző számokat felvenni, amelyek vokális szempontból kívül esnek a komfortzónámon.

Rátérve az NMK bemutatkozó anyagára, személy szerint örülök, hogy inkább dallamosan énekelsz, mintsem hörögsz az albumon. A Ravenous Spectre ettől nem tipikus death metal, hanem egy különleges anyag.

Köszi szépen! Valóban, ez még a dallamos death metal hívei számára is egy különleges zenei élmény lehet. Miközben a The Fraud-ot komponáltam, nem volt lehetőségem hörögni (később az is kiderül, hogy miért – a szerk.), így a hangomból hiányzott az agresszivitás. Ezért úgy próbáltam énekelni, hogy ez a vadság valahogy mégis megjelenjen a dallamokban.

Ezzel együtt szükségét éreztem, hogy némi hörgéssel ellensúlyozzuk a dallamos éneket, ezért megkértem Rafael Nuñez-t, hogy ezeket a részeket énekelje fel a lemezre (és ezért hallható több melodikus ének az albumon, mint hörgés). Később, miután gyakoroltam, képes voltam több keménységet vinni a hangomba, de ez már közvetlenül a felvételek befejezése előtt történt.

Adolfo Gazzo (a Ravenous Spectre-nek is ő volt a producere), miután hallotta az újonnan kidolgozott hörgési technikámat, azt javasolta, hogy ezt is használjuk fel az albumon. Így aztán néhány nap alatt ezeket a részeket is ráénekeltem az anyagra. Ezzel párhuzamosan Rafael mélyebb hörgéseit is megtartottuk, hogy ezáltal még színesebbé tegyük a dalokat.

Azt is az anyag különlegességének gondolom, hogy a dallamos énekért és a hörgések egy részéért is te felelsz. Mennyire nehéz – akár soronként – egyikről a másikra váltani?

Kezdetben nem így terveztem. A szövegeket és a dallamos részeket magamnak írtam, a hörgést pedig Rafael-re bíztam volna, és, mint mondtam, csak a felvételek legvégén éreztem azt, hogy én is képes vagyok a torokból jövő agresszivitásra. Ugyanakkor tudtam, hogy más a stúdióban hörögni, mint a színpadon, amikor is váltogatnom kell a kétféle előadásmódot. Így aztán ezt is gyakoroltuk a próbákon. Egy olyan hörgési technikát fejlesztettem ki, amelyik nem veszi igénybe a hangszálaimat, ilyenkor ugyanis a lágy szájpadlásom torzítja el a hangomat. Így az oda-vissza váltás is könnyebb a dallamos ének és a hörgés között.

Te alapítottad a csapatot; mondhatni, hogy te vagy a főnök a bandában, aki dönt a felállásról, a zenei irányvonalról, vagy arról, hogy mely dalok kerüljenek fel az albumra?

Haha, mivel én alapítottam a csapatot (tegyük gyorsan hozzá, Elias-szal és Rafael-lel együtt), joggal hiheted, hogy én vagyok az NMK meghatározó embere. Én viszont úgy gondolom, hogy egy olyan zenekarban, amelynek tagjait szoros kötelék fűzi össze, és amelyik folyamatosan fejlődik, kell lennie valakinek, aki a dolgokat a megfelelő perspektívába helyezi, és aki valamennyi zenésztársa véleményét figyelembe veszi.

Nem főnök vagyok, hanem az a személy, aki összehangolja a saját és a társai kreativitását, annak érdekében, hogy abból tényleg egy minőségi végeredmény szülessen.

Kizárólag te írod a szövegeket?

Igen, és ez mindig is így volt, nemcsak az NMK-ban, hanem valamennyi korábbi zenekarom esetében is. Az írás általános iskolás korom óta megnyugvást ad. Miközben papírra vetem a sorokat, folyamatosan álmodozom. A verseket és a novellákat is szeretem. Reményeim szerint 2019-ben, Remnants címmel az első verseskötetem is napvilágot lát majd.

Miről szólnak a Ravenous Spectre dalai?

Az ember tudatosságának evolúciójáról, az illúziókról, amelyekkel ámítanak bennünket, valamint azokról az eszközökről, amelyek segítségével túl tudunk lépni mártír-voltunkon, és eljutunk annak a felismeréséig, hogy saját makro- és a mikrokozmoszunk is mi magunk vagyunk.

A zenei ötletek kitől származnak?

A dalok hangszerelését Elias-szal ketten végeztük. Az én lakásomban jöttünk össze, a gitár az egyik kezünkben, a hangfelvevő a másikban, a Guitar Pro szoftver pedig előttünk.

Neked mi jut eszedbe a Ravenous Spectre (Éhes kísértet) lemezcím kapcsán?

A kifejezés az album címadó dalára utal, amely a már említett „Árnyékkormány”, avagy „Globális Elit” létezéséről szól. Ez alatt nem a bankárokat, a közismert titkos társaságokat, az egyes nemzetek kormányait vagy a világot már most is titkon uraló 13 családot értem. Sokkal inkább a Draconians, az Annunaki, a Dach Soldiers, vagy a Luciferian Soul Group szekta tagjait. A rabszolgáik vagyunk, energiaforrásként használnak bennünket. Mivel nincs módjuk közvetlenül a Forrás energiáit megcsapolni, folyamatosan éhesek, és szükségük van ránk. Nélkülünk nem is tudnának létezni. Ezért alkották meg azt a technológiát, amelynek segítségével kinyerik belőlünk az energiát. Nekünk fogalmunk sincs arról, hogy mint emberi lények, milyen erősek vagyunk. Nekik, az Éhes Kísérteteknek annál inkább.

Az anyagot Peruban vettétek fel és kevertétek, a maszterizálás viszont Svédországban zajlott. Hogyan jött ez a lehetőség?

Azt szerettük volna, hogy a Ravenous Spectre-nek különleges hangzása legyen, és reméltük, hogy a Fascination Street stúdióban ezt meg tudjuk valósítani. Nagy rajongói vagyunk az olyan csapatoknak, mint a Symphony X, a Kreator, az At The Gates, vagy a Bloodbath, és tudtuk, hogy a lemezeik hangzása ugyanazon a helyen született. Egyáltalán nem volt olcsó, de úgy voltunk vele, ha professzionális hangzást akarunk, akkor Svédországban kell maszterizálnunk az anyagot. Azt gondolom, Tony Lindgren remek munkát végzett, abszolút elégedettek vagyunk a végeredménnyel.

A lemezt saját kiadásban jelentettétek meg. Ez jobb híján történt így, vagy tudatos döntés volt a részetekről? Örülnétek egy nagyobb kiadós szerződésnek?

Mindent mi magunk akartunk csinálni. A saját tempónkban, a folyamat minden egyes fázisához valamilyen speciális részletet hozzátéve. 2015-ben láttunk munkához, és csupán 2018 márciusában jelentettük meg az anyagot. Közben volt néhány olyan körülmény, amelyre tekintettel kellett lennünk, ám végül eljutottunk oda, hogy promotálhassuk az albumot, és a dalait élőben is bemutathassuk.

Jelenleg is tárgyalunk néhány olyan terjesztővel, akik a saját országukban forgalmaznák a lemezünket. Ez a közeljövőben meg is történhet, de semmit nem fogunk elsietni, különösen annak fényében, hogy az interneten, digitális formátumban is hozzáférhetővé tettük az anyagot, illetve a lemez digipack változatát is elkészítettük. Van néhány nagy kiadó, amelyik a következő albumunk kapcsán szeretne velünk dolgozni, ezért aztán nagyon izgatottak vagyunk a folytatást illetően.

A felvételek, a keverés és a maszterizálás dátuma 2016, a lemez viszont, mint azt te is említetted, csak a közelmúltban jelent meg. Mi volt ennek az oka?

A munkánkkal és a tanulmányainkkal kapcsolatos kötelezettségeink, valamint az anyagiak mellett, személy szerint nekem volt egy nagyon komoly egészségügyi problémám, amiből kifolyólag nem tudtam napi rendszerességgel foglalkozni sem a zenével, sem az egyéb elfoglaltságaimmal. Minden tevékenységemet fel kellett függesztenem, hogy elindulhassak egy öngyógyító utazásra, amely már csaknem három éve tart. Jelenleg az utolsó fázisában járok, és remélhetőleg hamarosan újra teljesen egészséges leszek. Hálás vagyok a sorsnak, és boldog, hogy mostanra az erőm legnagyobb része visszatért, hogy újra tudok énekelni és koncertezni.

Ez jó hír. Kívánom, hogy legyél mielőbb teljesen egészséges! Visszatérve a bemutatkozó albumotokra, a Ravenous Spectre mindössze 500 példányban látott napvilágot. Ez milyen formátumot jelent?

Fizikai valójában tényleg csupán ennyi példányban létezik a lemez, méghozzá a már említett digipack formátumban. Aki ezt megvásárolja, egy különleges, A3-as méretű posztert, egy képeslapot és egy matricát is kap hozzá ajándékba. Ám ennél is van egy limitáltabb szériájú csomag, amelybe a fentiek mellett a szólóalbumom is beletartozik, ugyancsak digipack változatban.

Nem gondoltatok arra, hogy elektronikusan is letölthetővé tegyétek a lemezt, természetesen egy bizonyos összeg ellenében?

Az album már ott van az olyan nagyobb digitális platformokon, mint az iTunes, a Spotify, vagy az Amazon Music. Nemrégiben a Bandcamp-re is feltöltöttük, és jó látni, hogy az emberek ilyen formában is vevők rá.

A nagylemezt megelőző, ugyancsak 2018-as Lack of Judgment EP-re a címadó nóta mellett egy At The Gates-feldolgozás, a Blinded by Fear is felkerült. Miért pont erre a dalra esett a választásotok?

Nagy rajongói vagyunk a zenekarnak és az általa is képviselt klasszikus melodeath hangzásnak. Szerettem volna egy dalt, amit végig tudok hörögni, megmutatva a rajongóknak, hogy ez is az eszköztáram része, haha. Minthogy a nagylemezen nincs olyan nóta, amelyet teljes egészében mély torokhangon adnék elő, úgy döntöttünk, hogy a Blinded by Fear-t is rögzítjük, ami végül 2017-ben történt meg, sőt, a számhoz egy videoklipet is készítettünk.

Májusban a Therion előzenekaraként léptek fel Limában; Christofer Johnsson-éknak melyik korszakát kedveled a leginkább?

Sajnos nemrégiben kaptuk az infót, hogy a Therion turnémenedzsere úgy döntött, egy európai csapatot hoznak magukkal a dél-amerikai turnéra, így nem mi leszünk az előzenekaruk. Nyilván lehangoló ilyen hírrel szembesülni, de nem tehetünk mást, mint hogy elengedjük a dolgot, és reméljük, hogy a közeljövőben lesz lehetőségünk más nagy nevek előtt játszani.

Személy szerint nem követem figyelemmel a Therion munkásságát, van viszont egy mellékprojektjük, a Demonoid, amelyet a csapat néhány tagja hozott létre. Nagy rajongója vagyok ennek a formációnak; egyetlen lemezük, a 2004-es Riders of the Apocalypse a maga death/black/thrash hangzásával a legnagyobb kedvenceim, életem Top 10 albuma közé tartozik.

Peru nagy és nyüzsgő metal szcénával büszkélkedhet. Ilyen erős mezőnyben milyen esélyeitek vannak arra, hogy komoly sikereket érjetek el?

A részletekre fókuszálunk: számunkra a zenénk művészi oldala és a koncepció a legfontosabb. A fellépéseinken egyre magasabbra tesszük saját magunk számára a lécet, és minden egyes dallal, klippel, koncerttel szeretnénk feljebb lépni. Az idő fogja megmondani, hogy ezzel sikerül-e elérnünk a nagy áttörést vagy sem. Ezzel együtt nagyon boldogok és hálásak vagyunk minden olyan támogatásért, amelyet a világ távoli pontjairól kapunk. Teljesen fellelkesít bennünket, ha valaki, például Magyarországon szereti azt a zenét, amit mi itt, Dél-Amerikában szívvel-lélekkel alkottunk.

A kontinensen belül mely csapatok, előadók a példaképeitek?

Nem nevezném őket példaképeknek. Azokat a zenészeket tisztelem, akik a szívükből játsszák a metalt. Másodlagos, hogy ezt milyen képzettséggel, milyen technika birtokában teszik. Azokat csodálom, akik szenvedélytől fűtve alkotják meg a saját zenéjüket, és azt hitelesen is adják elő.

Felléptetek már valahol külföldön?

Van már néhány meghívásunk, többek között Mexikóba, Német-, Orosz- és Olaszországba. Örömmel és elégedettséggel tölt el bennünket, hogy a zenénk ilyen rövid időn ilyen távoli helyekre eljutott. Oroszországban egy tízállomásos turnét lenne lehetőségünk lebonyolítani, Németországban pedig négy városban is felléphetnénk. Ám ha megyünk, jó lenne, ha más országokban további koncerteket is le tudnánk kötni. Meglátjuk, 2019-re össze tudjuk-e ezt hozni. Nem egyszerű megszervezni ezeket az utakat, különösen, mióta mindegyikünk dolgozik. Szabadságot kell kivennünk, és persze a zenekar pénzügyi helyzete is határt szab annak, hogy hová tudunk eljutni.

Hogyan tervezitek a folytatást? Változik-e bármilyen téren is a csapat zenei irányvonala?

Nem fogunk változtatni a zenei irányvonalunkon. Az NMK dallamos death metalt játszik, amelyben a thrash és a klasszikus heavy metal elemei is megjelennek. Az énekben mindig is a melódiák fognak dominálni, de a hörgés ugyanúgy jelen lesz a nótákban. Talán annyi változásra lehet számítani, hogy az új album dalaiban valamivel több szerep jut majd a mély torokhangoknak.

A szövegek a jövőben is ugyanazokkal a témákkal, az emberi tudatossággal és a gondolkodás mások által történő kontrollálásával foglalkoznak majd. Új nótákat pillanatnyilag nem írunk, év vége felé készítünk egy videoklipet az album Outrage című dalához.

Mikorra várhatjuk tőletek a második lemezt?

Ezt még nem tudom pontosan megmondani. Az idei esztendő végén kezdünk el dolgozni az új dalokon, és reményeim szerint 2019-ben a második album is napvilágot lát. Egy biztos: nem kell majd olyan sokat várni rá, mint az előzőre!

A Ravenous Spectre kapcsán mit üzensz a dallamos death metal magyarországi rajongóinak?

Lenyűgöz, hogy hozzátok is eljutott a lemezünk híre. Azt gondolom, nagyon kicsi az esély rá, hogy egy új csapatról külföldön is tudomást szerezzenek, úgyhogy nagyon boldog vagyok. Magyarország gyönyörű hely, és ezt nem udvariasságból mondom, ugyanis a családom apai ágról Horvátországból származik, úgyhogy érzelmileg erősen kötődöm ahhoz a régióhoz. Imádnám, ha hozzátok is eljuthatnánk, és élőben is bemutathatnánk nektek a zenénket.

Bár a Ravenous Spectre egy melodeath album, ha meghallgatod, úgy fogod találni, hogy nem teljesen illik rá ez a címke. Ugyanakkor nemigen lehet más skatulyában elhelyezni. Agresszív és technikás riffjeinek, dallamos és erőteljes énektémáinak, az időnkénti hörgéseknek, a dinamikus dobmunkának, a gyors és őrlő basszusjátéknak köszönhetően, azt gondolom, igazi csemegét jelent a műfaj kedvelői számára. Úgyhogy bátran tegyél vele egy próbát! 🙂 Üdvözlet Peruból!