Első lemez, első szám

Azt mondják, egy zenekar bemutatkozó lemezének jobb esélye van nagyobbat durranni, mint a rá következő albumoknak. A csapat akár hosszú éveken át érlelhette a számokat, demókon tesztelhette azokat, válogathatott közülük, és a végén egy valóban ütős anyagot állíthatott össze belőlük.

A második, harmadik lemez készítésénél azonban már működni kezd egyfajta kiadói kényszer vagy közönségigény, hogy a zenekar minél előbb, lehetőleg már a következő évben előálljon a folytatással. Sok esetben éppen annyi dal készül, amennyi szükséges, sőt néha még feldolgozásokat, régi demós nótákat is elő kell szedniük, hogy kiteljen a szükséges játékidő.

Ez persze nem aranyszabály. A Testament, úgy gondolom, a legjobb albumát alkotta meg a debütként megjelent The Legacy-val, ugyanígy a Mercyful Fate a Melissa-val, Ozzy a Blizzard of Ozz-zal vagy a Grave Digger a Heavy Metal Breakdown-nal.

Óriási bemutatkozó anyag volt a Metallica Kill ’Em All-ja, a Death Angel The Ultra-Violence-e, az Exodus Bonded by Blood-ja vagy a Metal Church azonos című albuma. Viszont nem biztos, hogy ezt tartjuk a csapat legkitűnőbb alkotásának. Persze ennek a megítélése jórészt szubjektív dolog, rangsorolni leginkább a lemezeladási mutatók alapján lehet.

És olyan is van, hogy egy banda a harmadik, ötödik, akárhányadik albumára futja ki magát, évekkel az indulása után jut el kreativitásának, professzionalizmusának csúcsúra. Erre példaként olyan együttesek jutnak eszembe, mint az Iron Maiden, a Judas Priest, a Dream Theater vagy a Blind Guardian. Természetesen mindhárom lista végtelenségig sorolható (és vitatható).

Ahogy azt már meséltem, tizenéves metal-fanatikusként mindenféle listákat állítottam össze kedvenc csapataimból, azok lemezeiből, dalaiból és muzsikusaiból. Egy olyan lajstrom is készült, amelyre a zenekarok első lemezeinek első dalait gyűjtöttem össze, mondván, ez volt az a szerzemény, amelyen keresztül a közönség először találkozott az adott együttes zenei világával.

És valóban, a ’80-as években, az internetes zeneletöltések korszakát megelőzően, egy átlagos zenerajongó nagylemezeket vett, vetetett fel a boltban, vagy vett át valamelyik haverjától. A Dávid Laci által gyakran emlegetett tapetrader-eket leszámítva nem demókat és kislemezeket gyűjtöttünk, hanem 8-10 számos korongokat, amelyek kezdőnótája eredményezte azt a bizonyos első benyomást.

Persze, ha nem a debütalbummal kezdjük a csapattal való ismerkedést, akkor ez a „szabály” azonnal érvényét veszti, ám a szélesebb közönség nyilván időrendi sorrendben találkozik az adott zenekar munkásságával.

A játék kedvéért, íme, egy rövidebb lista kedvenceim tényleg ütős nyitónótáival (az ezeket esetlegesen felvezető intrókat ezúttal figyelmen kívül hagyom):

Alice In Chains: We Die Young
Annihilator: Alison Hell
Black Sabbath: Black Sabbath
Candlemass: Solitude
Death Angel: Thrashers
Down: Temptation’s Wing
Exodus: Bonded by Blood
Flotsam And Jetsam: Hammerhead
Grave Digger: Headbanging Man
Led Zeppelin: Good Times, Bad Times
Mercyful Fate: Evil
Metal Church: Beyond the Black
Metallica: Hit the Lights
Mordred: State of Mind
Overkill: Raise the Dead
Rainbow: Man on the Silver Mountain
Satan: Trial by Fire
Slayer: Evil Has No Boundaries
Testament: Over the Wall
Uriah Heep: Gipsy
W.A.S.P.: I Wanna Be Somebody