Rotted. Elrohadva. Nem nagyon kell magyarázni a zenekar nevét. Ahogy az „old school death metal” kategóriát sem, bár manapság többször futottam már bele olyan kiadványokba, amelyek a régi iskolás halálos fém címke alatt futottak, de mai, modern megszólalású anyagot tartalmaztak. Ahogy a thrash esetében is gyakran előfordul ilyen eset. (Megjegyzem, ezt a zenekart senki se keverje össze a ’90-es évek közepén működött, egy demót megélt, Milwaukee-ból származó kvartettel.)
A Rotted-nél ilyen veszély nem fenyegetett, már csak azért sem, mert ha egy banda egy régi Grave-nótát (Day of Mourning) dolgoz fel, azzal már jelzi, hogy mire számíthat a hallgató az anyaggal kapcsolatban. Nem is csalódtam, miután a végére értem a 45 perces korongnak. Ellenben annál jobban meglepődtem azon, hogy a csapatot mindössze egy ember alkotja, nevezetesen Dylan Jones, ő felel az összes hangszerért, valamennyi dalt ő írta és játszotta fel. A Rotted mellett több csapatban is érdekelt, például a Drenched-ben és az Unlife-ban, korábban pedig a Lys, a Kelkum, a Nefarious, illetve a Vesicant sorait is erősítette.
A Rotted tulajdonképpen a legfrissebb formációja, amelyet két évvel ezelőtt hozott létre. E név alatt az első megnyilvánulása a tavalyi, kétszámos Pestilent promó volt, míg idén a formáció bemutatkozó anyagát dobta piacra (amit kazettán a Headsplit, CD-n a Dark Blasphemies jelentetett meg).
Miután mindannyian tisztában vagyunk a svéd death metal fogalmával, hosszabb elemzést nem igényel a korong, hiszen a hangzás, a számok felépítése nagyjából ’92-ig repít vissza bennünket az időben. Gyorsan hozzáteszem, ha ez a lemez akkoriban jött volna ki, akkor sem neveznénk feltétlenül klasszikusnak, de a „korrekt”, valamint a „jó” jelzőkkel mindenképpen felruházható. Az albumot nyitó, instrumentális To Die…-t követő Stench of Death, a Festering in Slime, a Rotted Remains (a címadó szerzeménnyel egyetemben ez szerepelt a promón), a Diseased, vagy a Beyond the Grave önmagukért beszélnek: jól megírt, ismert összetevőkből kikevert, másodligás felvételek. A gyors, szélsebes témákat menetrendszerűen váltják a lassú, doom-os részek, a nóták a harmóniáknak, hangulatos szólóknak sincsenek híján, vagyis az album minden olyan komponenst felvonultat, amelyről a „svensk dödsmetall” megismerszik.
Emberünk 2016 decemberétől 2017 márciusáig vette fel a tíz nótát a The Morgue stúdióban, a zenei rendezés és keverés során pedig Xavi Aguilar segédkezett neki. Szavunk nem lehet a hangzásra, telt, vastag a sound, megfelelően találták meg, lőtték be az arányokat a hangszerek megszólalását illetően.
Kétségtelen, hogy death metal anyagokkal idén is tele lesz a padlás, a műfaj rajongóinak lesz majd miből szemezgetniük; a Rotted-et is mindenképpen ajánlom nekik. Bízom benne, hogy Dylan Jones egy pár alkotással még kedveskedik nekünk a jövőben.
Leave a Reply