Svéd death metal Németországból – a legegyszerűbben így lehet a zenekart definiálni. Esetükben nem fut lyukra az ember: a nevük önmagáért beszél, hiszen az egykori Nihilist/Entombed dal címe mögé bújtak, ezzel is jelezvén az általuk prezentálni kívánt zenei világot.
Ennek megfelelően a tagok (művész)nevei szintén svédes hangzásúak, jelesül Gotzberg (Sebastian Götz) basszusgitáros, Herrmannsgard (Fabian Herrmann) és Maggesson (Marcus Köchl) gitárosok, Haubersson (Ralf Hauber) énekes, illetve Henrikson dobos alkotja a csapatot. A 2011-ben alakult banda legismertebb figurája mindenképpen az énekes, aki egykoron nemcsak az Immortal Rites frontembere volt, hanem ő szerkesztette a Mystical Music fanzine-t is. Néhai, roppant professzionális, minőségi kiadványa az old school, kiváltképpen a svéd death metal színteret volt hivatott támogatni.
Az immár hét éve létező zenekarban tavaly történt az első tagcsere, ekkor Vogtsson (Tim Byron) dobos távozott az együttes kötelékéből, a helyét pedig Henrikson vette át. Jelen undergroundunk egyik legszorgalmasabb együtteséről van szó, eddigi négy lemezük és egy koncertalbumuk mellett kilenc split EP-t jelentettek meg, azaz 2012 óta minden évben kiadnak minimum egy, de leginkább két hanghordozót. A legproduktívabbnak 2014-ben bizonyultak, ebben az esztendőben négy megosztott, illetve egy stúdiókoronggal kedveskedtek rajongóiknak.
Idei alkotásuk nem friss dalok gyűjteménye, hanem eddigi split anyagaikat gyűjtötték egy csokorba, megfejelve két bónuszfelvétellel. Miután nekik abszolút nem kell bemutatni a láncfűrész-hangzású gitárokon alapuló, dallamokkal, harmóniákkal gazdagon átszőtt skandináv death metal mibenlétét, így a rajongók akár „vakon” is begyűjthetik a lemezt. Aki esetleg ismeri eddigi korongjaikat, ellenben a megosztott kislemezekhez nem jutott hozzá, annak most remek alkalom nyílik arra, hogy ezeket begyűjtse, ráadásul az EP-ken nem egy-egy album valamelyik dala hallható, hanem mindegyikre egy-egy exkluzív, speciális, direkt ahhoz az anyaghoz rögzített dal hallható.
Kifejezetten vonzódnak a feldolgozásokhoz: minden sorlemezüket egy-egy átirat zárta, erre az anyagra is felkerült kettő, mégpedig a Pay to Die a Master-től és a Mutilation a Death-től.
Nem tudom, ki volt az ötletgazda, de igen komoly vállon veregetést érdemel, ugyanis a végeredmény roppant pazar, impozáns lett. Gyűjtemény lévén nem pontozom az albumot, azonban, ha mindenképpen kellene, az csakis a maximális kalkulus lenne.
Leave a Reply