
Levélváltás Mocsnik Ferenccel, a Frost zenekar basszusgitárosával – 2. rész
Milyen témák inspirálták a szövegeidet? Az idő előrehaladtával mennyire tágult a horizontotok zeneileg és szövegileg?
A Frost dalszövegei általában három fő témakörből tevődtek össze. A Föld természeti ajándékainak vizsgálása a sötétebbik oldalról, okkult témák és a korai magyar történelem és/vagy – sarkosan fogalmazva – a pogány életérzés. Szövegileg nem igazán kerestünk más utakat, a zenét illetően pedig soha nem történt tudatos változtatás. A zene olyan mértékben változott, amennyit a természetes fejlődés magával hozott.
Három demóval és két split anyaggal a hátatok mögött, népszerű bandának számított a Frost a hazai undergroundban a ’90-es évek végén?
Azt hiszem, mondhatom, hogy igen. A zenekart sok helyről keresték koncertügyben, az anyagaink jól fogytak, underground szinten mindenhol ismertek bennünket az országban, sőt már Nyugat- és Kelet-Európából is kaptunk interjúfelkéréseket különböző fanzine-ektől.
A Kazincbarcikán rendezett Rockpárbaj tehetségkutatón, amelyen 20 zenekar mérettetett meg, negyedik helyezést értetek el. Kérlek, mesélj erről! Kik léptek fel itt rajtatok kívül?
Nos, több barcikai Rockpárbajon is szerepeltünk, először ’96-ban, majd ’97-ben és ’98-ban is. A zsűritagok általában a Hammertől voltak, Cselőtei és Lénárd Laci, Milán Peti… Az első alkalommal nagy volt a csodálkozás a közönség részéről, hogy három, corpse paint-ben és vasban feszítő figura tolja azt, amit, de a zsűri és egy-két dal után a közönség egy része is fogta az adást, így a felhozatal első felében végeztünk.
A második alkalommal már nem volt meglepetés a jelenlétünk, és egész szép számú rajongótábor támogatásával nyomtuk le a programunkat. Ekkor is valahol a középmezőnyben végeztünk, ami totál vállalható volt ezzel a stílussal. A ’98-as szereplésünk egy megosztott negyedik helyezést hozott (a Disco Expressz nevezetű csapattal holtversenyben, ha-ha), amivel igazán elégedettek lehettünk, mert abban az évben komoly felhozatal volt: ha jól emlékszem, Miskolcról például az Ass és az Eclipse, Ózdról a Remorse és még ki tudja, milyen, nálunk nagyobb múlttal rendelkező bandák. Régen volt…

Sok tapasztalattal gazdagodtatok a verseny folyamán?
Áhh, nem igazán. Ma már meg sem tudnám mondani, mit akartunk mi ott, vagy mit akartunk elérni. Egyszerűen arról volt szó, hogy ez egy neves rendezvény volt, sokan jártak rá, és annak idején volt némi nívója, mi pedig barcikai bandaként persze, hogy beneveztünk.
Bemutatkozó anyagotok a Songs of the Ancient Gods EP volt 1999-ben. Erre vadonatúj dalokat tettetek fel, vagy demós számokat is tartalmazott?
Arra az anyagra a teljesen új dalok mellé újra felvett tételeket is tettünk fel, valamennyi korábbi demóról: a Dark Clouds-ot, a Journey in the Forgotten Realm-ot, a Dark Symphony-t… Ilyenkor mindig eszünkbe jutott, hogy a demók nem úgy szóltak, ahogyan kellett volna, és ezért adtunk egy újabb esélyt a daloknak.
Ez a kiadvány egy újabb lépcsőfok volt a Frost életében? Szerinted kielégítette a black metal rajongók igényeit?
Ezt egy nagyon lényeges lépcsőfoknak tartom, mert ez a kazettaalbum volt az első hivatalos kiadványunk, amiért köszönünk mindent Fodor Lacinak és a Stygian Shadows-nak. Hogy a cucc mennyire elégítette ki a blackerek igényeit, azt nem tudom megmondani, de olyan közönségkedvencek születtek erre az albumra, mint a The Koppány Lord vagy az In front of Armies… Ezeket koncerten megtapasztalni nagyon nagy élmény volt.

Egy évvel később jött a Ritual Forecast demó; ezt egyfajta előzetesnek, promóciós anyagnak szántátok?
A Ritual Forecast-ot egyértelműen promóanyagnak szántuk. Elküldözgettük egy pár újságnak, kiadónak, a maradék példányokat pedig eladogattuk, de elsősorban lemezt szerettünk volna vele elérni. Semmi extra nem volt benne: azt hiszem, két vagy három dalt tartalmazott egy egyszerű borítóval kísérve. Arra emlékszem, hogy a Rockinform-os Hímer Bertalan iszonyatosan lehúzta az anyagot, viszont a Nephilim Records szerződést kínált nekünk. Azt hiszem, ez utóbbi lényegesebb volt a zenekar előmenetelét tekintve…
2002-ben jött ki az Extreme Loneliness – Fragments album; elsősorban arra lennék kíváncsi, hogy milyen személyi változások történtek a zenekar soraiban, és azok éreztették-e a hatásukat az anyagon?
A stúdiófelvételek előtt kiszállt a zenekarból a Larion–Fürjes–Dévényi hármas. Tóth Zoltán lett az új billentyűs, Hüse Roli maradt az egyedüli gitáros, én pedig a dob mellett a bőgőtémákat is elkezdtem szépen megtanulni… Az anyag írása közben már voltak jelek, amelyek nem a legideálisabb jövőt vetítették előre, így például a dalok legnagyobb részét Hüse úr írta, mi pedig hozzátettük a magunkét. Mire elérkezett a stúdiózás ideje, már erősen dolgozott bennünk a csakazértis-feeling.
Mennyit fejlődtetek a Songs…-hoz képest?
Nehéz ilyenkor a fejlődés szempontjából megközelíteni ezt a témát. Nagyon jó zenészek hagyták el a zenekart, de ezt a hanganyagon annyira nem volt lehetőségük megmutatni, mivel a lehetőségeink korlátozottak voltak. Egy komoly stúdióban viszont minden más, mindent jobban kihallani. Tény, hogy egy hangyányit talán egyszerűbbek lettek a dalok, de a korábbiakhoz képest sokkal jobb hangzás természetesen nagyot dobott az anyag élvezeti értékén.
A korongot Érden rögzítettétek; mennyi idő állt rendelkezésetekre, és milyen légkörben dolgoztatok?
Először is meg kellett szoknunk és alkalmazkodnunk kellett az igazi stúdióviszonyokhoz. Nekünk ez akkor totál új dolog volt, azonnal meg is kellett innunk hozzá valamit. Nem emlékszem rá, hogy konkrétan lett volna időhatár, de azért nem lehetett sokat pöcsölni. Ment minden a rendes kerékvágásban. Először feldoboltam, majd felbőgőztem a lemezt, aztán jött a többi hangszer, ahogyan a nagykönyvben meg van írva. Alapvetően jó volt a hangulat. Nyolc napot töltöttünk a Studio 440-ben, de ez alatt a keveréssel és a mastering-gel is végeztünk, Mondjuk, ment is a meló éjjel-nappal…
Az album a győri Nephilim Records jóvoltából látott volna napvilágot, de a kiadó csődje miatt ez meghiúsult. Kötöttetek szerződést a Nephilimmel? Más zenekarok is voltak, akik a kiadó csődje miatt nem tudták (időben) megjelentetni az aktuális anyagukat?
A Nephilimmel 3+1 lemezre kötöttünk szerződést, meghatározott határidővel az első album megjelenését illetően. A stúdiót még a kiadó finanszírozta, a főnök saját maga jött le a Sear Bliss-es Nagy Andrissal a stúdióba, hogy meghallgassa a kész lemezt, amivel nagyon meg volt elégedve. Bonyolult történet, de a master felvételek végül hozzánk kerültek, és mivel a kiadóval nemes egyszerűséggel megszakadt a kapcsolat, és ennél fogva a megjelenés határideje sem lett betartva, csak találnunk kellett valakit, aki kiadja. Azt, hogy még ki fázott rá abban az időszakban erre a csődhelyzetre, nem tudom, de biztosan nem voltunk egyedül, mert akkoriban nagyon sok zenekar működött a Nephilim égisze alatt.
Végül a Stygian Shadows Productions égisze alatt jött ki a lemez. Kizárólag baráti együttműködés volt köztetek és Fodor Laci között?
Mondhatjuk, hogy igen. Már régóta ismertük egymást, jóban voltunk, többször is járt a bulijainkon, Barcikán és Pesten, utóbbi helyen Milán Petivel. Mindenki tudta, hogy az akkori helyzetben körülbelül mit lehet kihozni az anyagból, így megpróbáltuk úgy szervezni a dolgokat, hogy azok a lehető legoptimálisabb eredményt hozzák.

Hány példányban jelent a meg a CD, és mennyi fogyott belőle?
Ejh…ez jó kérdés. Megmondom őszintén, hogy erre nem emlékszem. Talán Lacit kellene erről megkérdezni. De a megjelent példányok emlékeim szerint mind gazdára találtak.
Volt esetleg szó arról, hogy később az EP is megjelenjen CD-formátumban?
Akkor nem emlékszem, hogy ez szóba került volna, de lehet, hogy tévedek. Pár éve saját kiadásban készítettem egy pár darabot CD-formátumban, de ennyi.
Mekkora reklámot, promóciót biztosított nektek Laci? Sikerült-e a Frost nevét a határainkon túlra is elterjeszteni?
Amilyen lehetőségek voltak Laci kezében, azokat szerintem mind kihasználta. Megtette, amit lehetett. Voltak külföldi interjú- és koncertfelkéréseink is, ami egyértelműen bizonyította, hogy volt hatása a terjesztői munkának. Hazai terepen ismert lett a lemez, aki akart, mindenki hozzá tudott jutni.

Ezek után megszakadt a kapcsolatotok?
Igen. Laci sajnos egy idő után „visszavonult”, aminek biztosan megvoltak az okai. A köztünk lévő kapcsolat egyre lazább lett, majd csaknem meg is szűnt, így a továbbiakban a közös munka nem igazán tudott volna megvalósulni.
További két anyaggal folytatódott a pályafutásotok, a Voices from Beyond the Gates EP-vel (2004) és a Black Shining (2007) albummal. Légy szíves, mondj el ezekről minden lényeges információt!
A Voices EP saját kiadásban jelent meg CD-n, majd bakeliten a Julius Gal által vezetett Osiris Productions gondozásában. Ennek az anyagnak a különlegessége, hogy a korábbiakkal ellentétben nem szerepel rajta billentyű, a felállást tekintve pedig egy új bárdista, Valter Zoli gitározott, és Kalinka István énekes is gitárt fogott a vokál mellé. Ennek az anyagnak a megjelenése után sok tagcsere történt a zenekarban, jöttek-mentek az emberek. Végül összeállt a Tátrai Csaba/gitár, Sipka Robi/gitár, Mocsnik Feri/basszusgitár, Tóth Zoltán/billentyű, Deák Tamás/ének, Székely Roland/dob összetételű hatos.
Ebben a felállásban vettük fel – ismét a Studio 440-ben – a Black Shining albumot. Erre a lemezre leginkább én hoztam a dalokat és a szövegek egy részét is. Ez alkalommal sem töltöttünk sok időt a stúdióban, de most a keverés és a masterelés több fázisban zajlott, úgy, hogy nem voltunk ott. Talán ezért nem is úgy szól, ahogy azt szerettük volna…

Kényszermegoldás volt, hogy dobról basszusra váltottál?
Igen, de egyáltalán nem volt ellenemre. A pakolást, fuvarozást stb. illetően könnyebb lett az életem; aki dobos, tudja, miről beszélek. De egyébként is jobban éreztem magam egy sorral előrébb, a basszus jobban feküdt nekem. A stúdióban és a színpadon sem jelentett megoldhatatlan feladatot az átállás, végül is a ritmusszekció része ez is, az is.
2005-ben az amerikai Paragon Records jelentkezett be az Extreme… anyagért, amelyet a cég abban az évben – a korábbi demós nótákkal, az Elizabeth Bathory-feldolgozással és új borítóval – újra kiadott. Hogyan kerültetek velük kapcsolatba? Mennyit tettek a zenekarért, mennyit segítettek nektek?
A Paragon Records azzal keresett meg bennünket, hogy a kezdetektől figyelik a zenekar pályafutását, és nagyon tetszik nekik, amit csinálunk. Úgyhogy felajánlották, hogy – a Fodor Lacival történő egyeztetés után – egy kicsit átalakított borítóval és egy pár bónuszdallal kiegészítve ők is kiadnák a lemezt. Nyilván örültünk a lehetőségnek. A szerződésben foglaltak egy részét teljesítették, viszont több dolog ellenőrizhetetlen volt számunkra: a promóciós munka, az elfogyott darabszám stb. Az első kör 300 példányról szólt, ami villámgyorsan el is fogyott, és a szerződésben foglaltakat teljesítették is. Viszont a továbbiakról a mai napig semmit nem tudunk…
Kizárólag erre az egy anyagra szólt a megállapodásotok?
Igen, egyelőre erre az egy lemezre.
Ajánlottak esetleg turnélehetőséget is?
Valami volt, igen: vagy egy mini turné vagy egy koncert, de a dolog annyira esetleges terveken alapult, hogy nem vágtunk bele.

2005-ben Dévényi Gáborral létrehoztad a Mystery-t, és kiadtátok a Pagan Mystery in Carpathia EP-t. Milyen célokat szolgált ez az együttműködés? Lemezben nem is gondolkodtatok?
A Mystery valójában az én „vadhajtásom” volt. Már megvoltak a zenei tervek, és kellett valaki, aki felgitározza, és az éneket is elvállalja. Mivel Dévényi Gabi akkoriban konkrétan a szomszédom volt, adta magát a lehetőség, hogy ezt együtt kellene megcsinálnunk. Volt némi pikantériája a dolognak, de én mindig is szerettem Gabi gitárjátékát és ötleteit, szóval egyértelmű volt a helyzet. Ő rábólintott a felkérésre, így beindult a felvétel. Különösebb célom egyébként nem volt anyaggal, egyszerűen csak hallani akartam, hogy mit lehet kihozni belőle. Folytatás –mint tudjuk – nem lett belőle.
A Mystery dalai elütöttek a Frost nótáitól, stílusától?
Némileg igen. Ugyan ez is black metal-on alapult, de több hangszer, effekt szerepelt benne, és a zene hangulatvilága is más volt, mint a Frost-é. Ezen kívül ezen az anyagon dobgép volt, amolyan Limbonic Art módra, és a billentyűs témák is más hangulatot árasztottak, mint az anyazenekarban.
Az évek során rengeteg tagcserétek volt, mi volt ennek az oka? Mennyire gátolták ezek a fejlődéseteket, az előrelépéseteket?
Ahány tagcsere, annyi ok. Nehéz lenne felsorolni, de nem is lenne sok értelme, mert biztos, hogy a szubjektív oldaláról közelíteném meg a dolgot, és még az is lehet, hogy másképp emlékszem, mint ahogy volt. Ez pedig, annak a tükrében, hogy minden ex-taggal jóban vagyok, nem lenne túl szerencsés. Egyébként a tagcserék voltak ennek a bandának a legfőbb ellenségei. Minden esetben szó szerint gátolta és visszavetette a zenekart. Így minden téren sokkal nehezebb volt az előrelépés.
Lett volna lehetőségetek külföldön is megvetni a lábatokat: turnézni, koncertezni stb.?
Lehetőség mindig volt, kérdés, hogy milyen feltételek mellett. A legtöbb esetben olyan finanszírozási kondíciók lettek volna (saját zsebből), amit nem tudtunk bevállalni. Vagy a szervezés terén voltak olyan kockázatos dolgok, amelyek nagyon esetlegesnek tűntek, ezért ezekbe nem mentünk bele.

Utolsó albumotok a …From the Dark (2014) volt, amely eredetileg 100 példányban, saját kiadásban jelent meg, majd az amerikai Black Plague Records és Metallic Media 500 példányra limitálva adta ki újra. Ezt a korongot milyennek ítéled meg az előző kiadványaitokhoz képest?
Az Extreme… album mellett talán ez a másik olyan anyag, amelyet szívesen meghallgatok. Viszonylag jól szól, a dalok is jók rajta, élvezhető és érdekes az egész lemez. Ez egy igazi közös munka eredménye. Tátrai Csabival és Komló Gyurival együtt hoztuk rá a dalvázlatokat, majd együtt dolgoztuk ki a számokat. Szerintem jó kis album kerekedett belőle.
A Black Shining és a …from the Dark között hét esztendő telt el. Mi minden történt veletek ez alatt az idő alatt? Miért volt ilyen hosszú szünet a két alkotás megjelenése között?
Sajnos semmi különös nem történt. Írogattuk a dalokat, próbáltunk és minden évben lenyomtuk a szokásos pár bulinkat. Ebben az időszakban a szokásos tagcserék után az új emberek keresése, az azokkal való összeszokás a kelleténél több időt emésztett fel. Ezen kívül nem is erőltettük a dolgokat annyira: ki kell mondani, hogy elég inaktívak voltunk, ami ugye sosem jó. Ha kikerül egy banda a vérkeringésből, nehéz oda visszajutni. Ezekért mindig komoly árat fizet egy zenekar…
Jelenleg milyen státuszban van a Frost?
Jelenleg egy új Frost-anyagon dolgozom, egyedül. A terjedelméről még nem tudok nyilatkozni, de ami biztos, hogy zeneileg némiképp különbözni fog az eddigi Frost-cuccoktól. Később érdemben többet tudok majd erről mondani, most legyen elég annyi, hogy lesz új hanganyag, méghozzá a lehető leghamarabb. Szeretném, ha az idén teljesen elkészülne, és szívesen látnám, mondjuk, bakelit formátumban…
Mivel foglalkoznak manapság a zenekar tagjai?
A többiek – Komló Gyurit kivéve – zenélnek valahol: Deák Tomi a Zivatarban dobol, Tátrai Csabi, Mester Robi és Lőrincz Dávid pedig az Aornos-szal próbál.
Feri, köszönöm szépen a válaszaidat, minden jót kívánok!
Köszönöm az interjút, Laci! Olvassa mindenki a Rattle Inc.-t, és figyeljétek a Frost-tal kapcsolatos híreket, mert nemsokára jön az új anyag!!!

(A koncertfotókért köszönet Bodzás Gábornak!)
Leave a Reply