Tavaly ismertem meg a svéd crossover ötöst, amely bemutatkozó albumával, a Negative Self-fel azonnal belopta magát a szívembe. A ’88-’92 közötti Suicidal Tendencies hangzást és dallamvilágot felidéző csapat az egykori Dr. Living Dead!-énekes Andreas Sandberg projektje, akinek a hangja kiköpött Mike Muir, de ezt korábbi, a Dr. Living Dead!-ről és Negative Self-ről szóló cikkemben is megemlítettem már.
Amióta bejelentették, tűkön ülve vártam a lemezt, és belegondoltam, hogy mit éreznék, ha már a megjelenésekor módomban állt volna megismerni az előző albumot. Hiszen erről a csapatról csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Így aztán nagyon nagyot dobbant a szívem, amikor elkezdték megjelentetni az előzetes dalokat, amikor pedig megláttam, hogy végre kint van a lemez, ki tudtam volna ugrani a bőrömből örömömben.
Nagyon nagy változás azért nem történt a három évvel ezelőtti bemutatkozáshoz képest. A zenészi munka még mindig zseniális, Tor Nyman és Viktor Svensson gitárosok remekül hozzák a Venice Beach-i riffeket és a Rocky George-os szólókat. A New Beginning című dal hallgatásakor konkrétan libabőrös lett az egész testem, annyira magával ragadóak a dallamok. Érdekesség, hogy a Never Leave-be a kicsit funkysabb vonalat is behozzák, illetve több slap díszítés is megjelenik. Az akusztikus gitár nem kerül elő olyan sűrűn, mint az elődön; egy picit gyorsabb, néhol thrash-esebb az anyag, mégsem keverhető össze a Dr. Living Dead!-del.
A számok részletes ismertetésébe nem mennék bele, a lényeget már leírtam, illetve aki ismeri a bandát, az tudja, mire számíthat. A dalok, amelyeket az első hallgatás után kiemelnék: Underneath the Wave, A New Beginning, The Pain Returns (mekkora az az énekkiállás a végén, te jó ég!).
A megszólalás egy fokkal erősebb, mint az elődé, egy kicsit a 2015-ös DRLD keverésére emlékeztet. Teltebbek, ám picit digitálisabbnak hatnak a dobok, szeparáltabbak a hangszerek. Így sajnos kevésbé „múltidéző”, de korrekt hangzású a lemez.
Összességében: hogy lehet ekkora csodát letenni az asztalra? Csak egyet sajnálok: hogy nem nyáron jött ki az anyag (ellenérv: akkor tovább kellett volna várni rá), hogy naplementében hallgathassam, deszkázás közben, de lesz még nyár az idén, és biztos, hogy ez a mestermű rendszeres kísérője lesz gurulásaimnak. Nem merek prognosztizálni, de biztos, hogy az év végi listámon dobogós helyen lesz az anyag. Lehet hatost adni?
Leave a Reply