A Mötley Crüe viharos gyorsasággal jutott fel a ’80-as évek elején a metal zene csúcsára. Amit a Too Fast for Love-on megénekeltek (Take Me to the Top), azt egy évvel később abszolválták. Az 1983. szeptember 26-án napvilágot látott Shout at the Devil fél éven belül aranylemez lett, a Looks That Kill, és a Too Young to Fall in Love dalok pedig a legnépszerűbb nótáknak számítottak akkoriban. Sikerük senkit nem érhetett váratlanul, hiszen 1983. május 29-én, a San Bernardino-ban megrendezett US fesztivál metal napján már jelezték, hogy komolyan kell számolni velük a jövőben.
A csapatot nem más, mint Ozzy Osbourne vitte el nyitózenekarként a Bark at the Moon-t népszerűsítő turnéjára (a lemez november 15-én került forgalomba, a turné 10-én startolt, a Mötley mellett pedig a Waysted volt a másik előzenekar), aki éppen a San Bernardino-i fellépést látva választotta ki Vince Neil-éket. Azt a hírnevet és sikert is Ozzy javára írják, amit a Mötley Crüe a későbbiekben elért, illetve hedonista életstílusuk népszerűségét. Utánanéztem: 1984. május 31-én Ozzy (minden valószínűség szerint) szünnapot tartott, ez azonban nem zavarta a Mötley-t, hogy Bostonban egy 45 perces koncertet adjon.
Feltételezem, hogy az újramaszterizálásnak köszönhetően szól remek minőségben az anyag, a hangzással semmi gond nincs, azonban a bostoni rajongók abból a szempontból szívtak, hogy – számomra érthetetlen módon – a banda aznap nem tűzte műsorra sem a Shout at the Devil-t, sem a Looks That Kill-t. „Papíron” tíz tétel hallható a korongon, a többségük értelemszerűen az aktuális albumról származik (Too Young to Fall in Love, Knock ’em Dead, Kid, Bastard, Red Hot), azonban a roppant sápadt, Mötley-mércével mérve gyengécske Merry-Go-Round, illetve a dob- és gitárszólók helyett az említett hiányzó számokat (esetleg a Public Enemy #1-t vagy a Take Me to the Top-ot) kellett volna beiktatni a programba, és feltenni a lemezre.
Mindez természetesen nem gátolta meg őket abban, hogy a turné végén learassák a babérokat, hogy abszolút szupersztár státuszba kerüljenek, és hogy a későbbiekben immár önállóan, alanyi jogon töltsék meg az arénákat, menjenek turnéra. Ez azonban már egy másik történet.
Leave a Reply