„Egyre inkább meg tudtuk valósítani a zenei elképzeléseinket”

Levélváltás Mocsnik Ferenccel, a Frost zenekar basszusgitárosával – 1. rész

Véleményem szerint a black metal valahogy sohasem volt olyan erős idehaza az undergroundban, mint a thrash, a death vagy a hardcore, bár kétségtelen, hogy voltak/vannak tehetséges black metal zenekaraink. A Tormentort leszámítva a Sear Bliss tudta megvetni a lábát, és számít komoly névnek külföldön, de a hazai fanatikusok az Ahriman, a Blizzard, a Vorkuta, a Neckropolis, a Mist, vagy a Frost nevével, munkásságával is tisztában lehetnek. Utóbbi zenekar pályafutását Mocsnik Ferenccel tekintettem át.

(Mivel a zenekar elődjének számító Prophecy-ről és a Frost korai éveiről nincsenek fotóink, hogy az írás ne maradjon illusztráció nélkül, a képekkel egy kicsit megelőzzük az az interjúban említett történéseket. A dátumokat a képaláírásokban jelezzük.) 

Feri, nagy tisztelettel köszöntelek a magazinunk nevében! Mi a véleményed a felületünkről, milyen gyakran látogatod, olvasod az oldalt?

Szevasz Laci, üdv az olvasóknak! Megmondom őszintén, hogy nem olyan régen került a szemem elé egy-egy, a Rattle-hu-ról származó hír, interjú. Így felkerestem az oldalt, és relatíve rendszeresen látogatom, már amennyire az időm engedi, vagy az érdeklődésem megkívánja. Szimpatikus a portál sokrétűségé, és főleg az, hogy az ismertebb bandák mellett az undergrounddal is kellő odaadással foglalkozik. Több olyan banda is előkerül a webzine-ben, amelyek máshol nem feltétlenül.

Szoktál egyéb hazai vagy külföldi webzine-eket is olvasni?

Talán az előző válaszomból is érződött, hogy már nem igazán keresem webzine-eket, a netes zenei oldalakat. Ha éppen valami az orrom elé pottyan és érdekel, azt elolvasom. Én inkább a régi sulis nyomtatott fanzine-eket üdvözöltem és olvastam, aminek számomra megvolt a maga varázsa. Viszont tudjuk, hogy még a nagyon igényes cuccok, mint például Fodor Laci Stygian Shadows-a sem tudott fennmaradni, mert a magyar thrash/death/black underground akkoriban olyan volt, amilyen. A mai, modern, a zenével is kapcsolatba hozható jelenségeket, amit az internet és a zenekarok végtelen mennyiségű jelenléte hozott magával, csak kényszerből fogadom el, mert nem tehetek mást. Viszont a jó oldalukkal együtt sem tetszenek.

Ahogy említettem, ez egy posztumusz interjú lesz, tehát nem az aktualitásokra fókuszál, hanem megemlékezünk a Frost zenekarról. Benne vagy egy kis időutazásban?

Szívesen. Remélem, mindenre jól fogok emlékezni, és nem beszélek majd sok hülyeséget! 🙂

1994-ben alakult meg a Prophecy nevű formáció, Hocza „Igor” Róberttel (gitár/ének) és Dévényi Gáborral (gitár) a soraiban, akikhez egy évvel később bőgősként csatlakoztál. Voltak-e addigra már komplett dalok, esetleg vázlatok, amelyeken tudtatok dolgozni? Mi alapján választottátok ki a követendő zenei irányt?

Amikor a zenekarba kerültem, már megvolt a zenei irányvonal, ami nem egy kitalált dolog volt, inkább ösztönösnek nevezném. A zenét leginkább a Hocza/Dévényi kettős szerezte. Emlékeim szerint nem együtt írták a nótákat, hanem mindketten rendszeresen egy-egy komplett dallal álltak elő, és azokat dolgoztuk ki, tette hozzájuk ki-ki a magáét. A stílusirányzat, ezt bátran kijelenthetem, főleg a hazai színteret tekintve egyedülálló volt.

Ezután dobra váltottál, mert Békei Krisztián érkezett a zenekarba. Ez egyfajta kényszermegoldás volt?

Kényszerről szó sincs. A Prophecy létezése alatt, azon kívül, hogy a pénztelenség miatt olcsó hangszereken, olcsó cuccon kellett játszanunk, semmilyen téren nem voltunk kényszerhelyzetben. Még suliba jártunk, kivéve Dévényi Gabit, és próbáltuk játszani, amit szeretünk volna, mindegy, milyen úton-módon. Ez a dolog is úgy történt, hogy éppen nem volt dobosunk, így adta magát, hogy az érkező, egyébként jól basszusozó Békei Krisztián váltott engem, én pedig szívesen álltam vissza a dobra, mondván, hogy csak csináljuk már! Ekkorra Somodi Gábor billentyűs is a zenekar tagja volt, így elmondható, hogy teljes lett a felállás.

Ez volt mindannyiótoknak az első zenekara?

Én a kazincbarcikai Corrosive Effect nevű halálbrigádból érkeztem, ahol dobos voltam, a többieknek tudtommal a Prophecy volt az első zenekara. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy mindannyian autodidakta módon, rengeteg zenehallgatás mellett szerettük volna a hangszereinkből kicsikarni a dolgokat…

Miskolc és vonzáskörzete a ’80-as években komoly metal-fellegvárnak számított. Szerettétek, ismertétek az olyan bandákat, mint a Post Mortem, a Vas Macska, a Megtorlás, az Atomic, az Almighty, a Rotor, vagy a Bedlam? Mesélnél egy kicsit a város metal életéről, hagyományairól?

Miskolc, Barcika és Ózd között zenei fronton nem volt túl nagy különbség. Az általad felsorolt bandák – akár közösen is – rendszeresen játszottak egymás városaiban. A ’80-as évek második felében és a ’90-es évek elején az ismert nagy bandák (Pokolgép, Ossian, Moby Dick) mellett egyértelműen a thrash metal tarolt a mi vidékünkön. A fullos művelődési házas közös koncertek, a barcikai Rockpárbaj elnevezésű, eleinte igen nívós tehetségkutató és a telt házas klubbulik jellemezték a metál életet, természetesen a borgőz és a sör mellett! 🙂 A fentebb nevesített bandák között említeném még az ózdi Remorse zenekart és a miskolci Eclipse-t, akik szintén sokat szórakoztatták a nagyérdeműt. Szép időszak volt…

Azt olvastam, hogy 1996-ban felvettetek egy Defeated Angel címre keresztelt demót. Hány dalt tartalmazott a kazetta, és hogyan jellemeznéd ezt az anyagot?

Hűha, ez jó kérdés… Annak a demónak volt egy többszámos és egy 5-6 számos újra felvett verziója is. Sajnálom, erről nem tudok hiteles infót mondani. Azt tudom, hogy a próbatermünkben vettük fel, ment a meló éjjel-nappal. Persze, vonalgitár hangzás, Amati dobcucc stb. Azért a lehetőségekhez mérten megpróbáltunk valami értékelhetőt kihozni a dologból. Maga a zene elég érdekes volt, de a környékünkön az erősebb vonalat kedvelők szerették.

Objektíven nézve a muzsika billentyűvel megtámogatott death/black metal volt, hol Hocza Robi hörgésével, hol Dévényi károgásával. Két külön vonalat próbáltunk összegyúrni. Az egyik hibája talán az volt a csapatnak, hogy olyan riffekből és ritmusokból lettek összerakva a dalok, amelyeket az akkori zenei tudásunkkal és felszerelésünkkel nem voltunk képesek olyan minőségben előadni, ahogy az megérdemelte volna.

Szélesebb körben is terjesztettétek, vagy csak magatoknak csináltátok az anyagot?

Miután a demó elkészült, szinte magától terjedt. Ment a borító- és a kazettamásolás,az emberek megismerték a dalokat, és az a pár koncert, amit a csapat megélt, rendkívüli hangulatban telt el.

Nem sokáig működtetek együtt, mert 1996-ban fel is oszlottatok. Mi volt ennek az oka? Elmondható, hogy a Prophecy romjain jött létre a Frost és a Mytra?

A szétválás oka a korábban is említett zenei kettősség volt, ami egyre inkább kiéleződött. Én és Dévényi Gabi inkább a black-esebb vonulatot erőltettük volna, míg a csapat másik fele a billentyűs death metalt, mondhatjuk, hogy a korai Crematory-vonalat. Komoly viták ebből ugyan nem születtek, de én a kiválás mellett döntöttem, és Dévényi Gabival, valamint Békei Krisztiánnal ’96 májusában megalapítottuk a Frost-ot.

Így egyértelműen kijelenthető, hogy a Frost-nak és a Mytra zenekarnak is a Prophecy a gyökere. Bár a két banda stílusilag teljesen különbözik, én a Mytra-koncertekből, Hocza Robi játékstílusának köszönhetően ma is kihallom a Prophecy hangulatát. Sőt, a Defeated Angel című dalt is újra felvették, egy kicsit modernebb köntösbe bújtatták, és nagy örömömre nyomják is a bulijaikon.

Ami a Frost-ot illeti, az Enslaved albuma után választottátok a zenekar nevét?

Nem. A névválasztásnál az volt a szempont, hogy tükrözze a zenekar akkori hangulatát, és hogy könnyen megjegyezhető, egyszerű név legyen. A Frost pont ilyen volt.

Egyetértesz azzal, hogy akkoriban egyfajta black metal mozgalom indult el idehaza, olyan bandákat tömörítve, mint a Sear Bliss, az Ahriman, a Neckropolis, vagy a Mist stb.? Hatással volt erre a folyamatra a norvég színtér munkássága?

Igen, a ’90-es évek első felében valóban megindult egy kis mozgolódás black metal téren. Először a Lédeczy Lambert vezette Ahriman adott életjelet magáról, és szinte ezzel egy időben vagy egy-két évvel később gombamód kezdtek el szaporodni a black zenekarok. Persze ez nem egy vegytiszta folyamat volt, mert sok banda pusztán a stílus idővel egyre növekvő sikerét szerette volna meglovagolni, és az ő lángjuk hamar kialudt.

De még így is sok brigád elég színvonalasan képviseltette magát a szcénán belül, remek példa erre a Sear Bliss megérdemelt nemzetközi sikere. De előbb-utóbb hazai vagy külföldi lemezszerződéshez tudott jutni a Bornholm, a Frost, a Tymah, az Ahriman és még lehetne sorolni. A norvég események mindenképpen befolyásolták, nemcsak hazai, hanem európai szinten is a black metal felemelkedését és sajnos a divattá válását is. Nálam személy szerint az Immortal első két albuma és az Emperor In the Nightside…-ja jobban beütött, mint a templomgyújtogatás…

Egyébként nem csak a norvég bandákat emelném ki, mert a svédeknél, a görögöknél, az osztrákoknál és az angoloknál is komoly bandák kerültek felszínre. És ne felejtsük, hogy a Tormentor korai anyagai is azonnal elkezdték másodvirágzásukat, és mindenki büszkén emlegette Csihar Attila szereplését is a Mayhem albumon…

Az Inno A Satana demót (1996) hárman vettétek fel. Erre a kazettára saját szerzemények kerültek fel, vagy esetleg a Prophecy-től is mentettetek át ötleteket, dalokat?

Ennek a demónak két verziója volt. Az elsőt valóban hárman, az alapítótagok készítettük. Dévényi Gabinak már megvoltak a dalötletei, viszonylag gyorsan összeraktuk a jellemzően nordikus hangulatra épülő, lényegében egyszerű dalokat. A demó hangzása viszont igencsak gyér lett, így amikor a zenekar kibővült Hüse Rolanddal, Fürjes Janival és Larionnal, újra felvettük. A Prophecy-ből egyáltalán nem táplálkoztunk, hiszen pont azért szálltunk ki, hogy black metalt játsszunk.

Békei Krisztián egy párhónapos részvétel után kiszállt a zenekarból, és a Mytra-ba ment át. Helyette, ahogy említetted, Fürjes János érkezett, illetve ezzel nagyjából egy időben csatlakozott Oláh Larion szintis, Hüse Roland gitáros és Antal Krisztián énekes. Az ő zenei előéletükről mit kell tudnunk?

Hüse Rolanddal és Fürjes Janival helyi, tapasztaltabb zenészek foglalkoztak: az alapokra vagy talán egy kicsit többre is ők tanították meg az amúgy még középiskolás, lelkes bárdistákat. Hüse Roli már ebben az időben Frost-rajongó volt, Fürjessel együtt örömmel csatlakozott hozzánk. Larion komolyabb zenei előképzettséggel rendelkezett: zongora/zenesuliba járt, így nagyon könnyen felvette a fonalat, gyorsan tanult.

Antal Krisztián pedig miskolci blackerként járt be hétvégén a haveri körével a barcikai híres/hírhedt Hordóba, ahová főleg a blackerek jártak, így szerintem egyszerűen bejelentkezett énekesnek, lejött próbára és jónak bizonyult. Más zenekarban tudtommal egyikőjük sem zenélt a Frost előtt.

Dévényi Gábor egy kis időre elhagyott benneteket. Ennek mi volt az oka? Azért nem vettetek be mást a helyére, mert nyitva hagytátok a kiskaput az esetleges visszatérése előtt?

Gabinak magánélet terén akkoriban nagyon összejöttek a dolgok, egy kicsit besokallt, és a zenekarból is kiszállt. Nem kerestünk helyette mást, a környéken nem is lett volna senki, messzebbről pedig nem szerettünk volna zenészt találni, mert az utazgatósdiból mindig baj van. Akkoriban rendszeresek voltak a próbák, a dalok is jöttek folyamatosan, nem fért volna bele, hogy egy messziről próbára járó ember ezért vagy azért lemaradjon, és hátráltassa a zenekart. Akkoriban még nem működött az interneten történő felvétel-küldözgetés… Hüse Roli hozta a dalokat, és gitár szinten gyakorlatilag egyedül írta meg a Storm above the Carpathians demó dalait.

Az említett anyagot 1997-ben jelentettétek meg. Szerinted fejlődtetek az első anyaghoz képest? Hogyan, milyen körülmények között vettétek fel a demó dalait?

Mindenképpen fejlődtünk: a dalok komplexebbek, a dalszövegek pedig Antal úrnak köszönhetően érettebbek lettek, nem utolsó sorban pedig elkezdett kialakulni a Frost saját stílusa. Mivel továbbra is egy csóró zenekar voltunk, akiknek a művészetét anyuciék és apuciék sem támogatták anyagilag, így ismét egy alternatív megoldást kellett találnunk, mivel rendes stúdióba nem tudtunk menni. Ez abban merült ki, hogy egy Barcika melletti község művelődési házának volt egy elég régi „stúdiója”, ahol a helyi „hangmérnök” felajánlotta, hogy felveszi nekünk a dalokat. Ez egy hétvége alatt meg is történt. Örültünk, hogy kazettán hallhatjuk vissza a szerzeményeinket, de a hangzás persze olyan volt, amilyen.

E kazetták által sikerült-e felhívni magatokra a figyelmet? Mennyire ismertették meg a demók a Frost nevét a hazai black metal rajongókkal?

Mivel a hazai black underground igen élénk volt akkoriban, nem került különösen nagy erőfeszítésbe megismertetni a Frost nevét az országban. A fanzine-ek folyamatosan érdeklődtek, az undergroundban régebben jelen lévő emberekkel kapcsolatban voltunk, és a koncertjeinken is szinte mindenhol sokan voltak. Itt említeném meg, hogy a kezdeti időkben sokat köszönhettünk az Ahriman-os Lédeczy Lambertnek, aki több bulira is meghívott bennünket Szegedre, a neves Christphe Szpajdel-lel megcsináltatta a Frost-logót és népszerűsítette a cuccainkat.

1997-ben, a szlovák Osiris Productions égisze alatt jelent meg a Versano-val és a Mist-tel közös Triumph of the Damned Hordes split kazetta, amelyen ti az Inno A Satana demón hallható dalokkal képviseltettétek magatokat. Kitől származott a kazetta ötlete? Nem gondoltatok arra, hogy vadonatúj tételeket rögzítsetek az anyaghoz?

A kazetta az Osiris-t tulajdonló Julius Gal ötlete volt, ő kérte fel a csapatokat a válogatáson való szereplésre. Én úgy tudom, hogy mindenki az éppen aktuális demójáról szerepelt pár dallal. Viszonylag gyorsan kellett reagálnunk a lehetőségre, szerintem nem is tudtunk volna új cuccokat felvenni, és mivel éppen a Storm… demó anyagát írtuk, nem is biztos, hogy ezen a válogatáson akartunk volna belőle ízelítőt adni…

Gábor visszatérését követően, 1998-ban két kiadvánnyal is jelentkeztetek, mégpedig az Under the Hungarian Blackmoon demóval és az Ahriman-nal közös A tribute to Tormentor című split bakelittel, amelyen az Elizabeth Bathory című nótával szerepeltetek. Kérlek, mesélj ezekről az anyagokról! Folyamatosan születtek az új nóták?

Ahogy korábban említettem, a sok próba miatt a dalok is jöttek szépen, a nóták felvételének a minőségét leszámítva egyre inkább meg tudtuk valósítani a zenei elképzeléseinket. Az Under… demó már kifejezetten az az anyag lett, amely jobb minőséget érdemelt volna. Az ebben az időszakban született dalok érzésem szerint kimondottan kiforrottnak voltak nevezhetők, és ekkor már az undergroundon túlmutató írott sajtóorgánumok is emlegetni kezdték a csapatot.

A split bakelit újfent az Osiris kiadványa volt, amire mi az Elizabeth Bathory dalt delegáltuk, egy kissé átszerkesztve az eredeti tételt, ami leginkább abban nyilvánult meg, hogy az Anno Domini intróját is beletettük a számba. Az idő azt bizonyította, hogy élőben ez igencsak felfokozta a nóta amúgy is népszerű fogadtatását, és a dal a koncertjeink egyik csúcspontjává vált.

Milyen módszer alapján dolgoztatok? Hogyan íródtak a korai Frost-szerzemények, illetve a későbbiekben változtattatok-e ezen a metóduson?

A dalok 90 százalékban úgy íródtak, hogy valamelyik gitáros lehozott próbára egy dalvázlatot, és azt kidolgoztuk. Olyan is előfordult, hogy akár egy szintitéma hozta meg a próbán az inspirációt, és abból született meg aztán a teljes szám. Sosem szabályoztuk le azt, hogy egy dalnak hogyan kell születnie. Ez idővel annyiban változott, hogy az évek múlásával a próbák megritkultak, így nem tudtunk annyit együtt dolgozni. Ezért, aki hozta a dalt, az a dob- és szintitéma, valamint egyebek szempontjából már konkrét elképzelésekkel is megtámogatta azt. A dalszövegek megírása pedig az idő előrehaladtával egyre inkább rám hárult.

(holnap folytatjuk)