Néhány konkrét esetet kiragadva, az alábbiakban szeretnék rávilágítani egyes hazai koncertekkel, illetve koncertszervezésekkel kapcsolatban felmerült kellemetlen tapasztalatokra.
Az idén sajnos már a második előre meghirdetett, hivatalos koncertprogramban történt olyan változás, amely egy kissé kiverte nálam a „biztit”. Az első a már egy korábbi cikkemben (itt) is említett Judas Priest-tel kapcsolatos, miszerint Glenn Tipton gitáros nem fog játszani, vagy csak egy-egy szám erejéig lesz látható a színpadon a turné során. Indoklásként a már 10 éve diagnosztizált és egyre súlyosbodó betegségét hozták fel. Oké, megérti az ember az ilyet, ő sem mai gyerek már, maximális respekt, és jobbulást kívánunk!
Viszont, ami nekem egy kicsit visszás a dologban, hogy mindezt két-három hónappal a koncertjegyek árusításának megkezdése után jelentették be. Holott az azóta napvilágot látott interjúkból egyértelműnek tűnik, hogy Glenn-nek már az új lemez stúdiómunkálatai során is csak komoly erőfeszítések árán sikerült feljátszania a saját gitárrészeit. Ez alapján tehát már előre tudható volt, hogy a hosszú, több hónapos turnén sem fog tudni maximális szinten teljesíteni. Persze sokan mondhatják, hogy ettől eltekintve a koncerten a zene és a többi tag ugyanaz lesz. Ez más együttesnél talán megállja a helyét, de ez esetben nem. A Downing-Tipton gitárduó szerintem pótolhatatlan, mind a Judas arculatát, mind a zeneiségét illetően! Ezzel nem a két új gityóst akarom leszólni, ám ők csak póttagok a szememben, bármilyen jól is játsszák majd a dalokat. Azt pedig, hogy a korábbi személyes feszültségeket félretéve, ebben a helyzetben miért nem hívták vissza a bandába K. K. Downing-ot, végképp nem értem. (Pedig egy cikk szerint a részéről működött volna a dolog.)
De visszatérve a koncert szervezésével kapcsolatos aggályomhoz, szerintem korrektebb lett volna, ha a jegyárusítás megkezdése előtt tudatják a jónéppel, hogy 40 százalékban egy tribute bandát fog látni a színpadon. Tudom, ez egy kicsit túlzás, de jobban belegondolva, van benne igazság. A megfelelő időben való tájékoztatás szerintem egy alapgesztus a közönség felé… ez esetben viszont csúsztatást érzek a dologban a menedzsment részéről.
A másik, ehhez hasonló kellemetlen bejelentés az Anthrax július 26-i, FEZEN-es fellépésének sztornózása, ami szintén a hivatalos fesztiválprogram leközlése és a jegyek árusítása után néhány héttel vált köztudottá. Gratulálok! Ebben az esetben egyértelmű, hogy a banda részéről történt visszalépés, tehát a magyar fesztiválszervező vétlen. A dolog pikantériája, hogy a FEZEN már másodjára „szopik” az Anthrax-szel, és mind a kétszer az együttes a felelős a szituért.
Persze történhetnek olyan nem várt események, amelyek beleszólhatnak egy-egy program megvalósulásába, de ezekben az esetekben erről szó sincs. Az Anthrax az európai és az amerikai koncertdátumok átfedését hozta fel magyarázatként. Igen? És ezt csak most vették észre? Hagyjuk már! Az összes európai fellépésüket lefújták, csak hogy mehessenek a Slayer-rel közös turnéra. Leszarták az európai koncertszervezőket és az itteni rajongóikat. Utólag jött egy kényelmesebb és valószínűleg több pénzt hozó ajánlat, ami miatt dobták a régit, nem törődve a következményekkel.
Mondhatják egyesek, hogy nem olyan nagy gond ez. De mi van azzal a csóró metalossal aki megvette már a napijegyét, ráadásul csak az Anthrax miatt? Az most intézheti a belépő visszaváltását, vagy izgulhat, hogy vajon milyen bandát tesznek majd be helyettük. Más szóval, egy problémával kell szembesülnie, ahelyett, hogy nyugodtan várhatná a nyári koncertet. Természetesen a szervezők sem örülhetnek túlzottan, mert a hiány pótlása számukra is plusz feladattal jár. Szóval egy ilyen látszólag kis szarság sok kellemetlenséget tud okozni az érintettek számára. Arról nem beszélve, hogy egy banda rajongók részéről történő megítélésében is szerepe van az ilyen negatív döntéseknek. Szerencsére nem gyakoriak az ilyen esetek, de vannak. És épp azért kell beszélni róluk, hogy a jövőben még ennyi se legyen.
Néhány mondatban megemlíteném még a Megadeth pár évvel ezelőtt elmaradt Rockmaraton-os buliját is. Az az eset aztán tényleg vérlázítóan megmutatta, hogy néhány együttes vagy zenész mennyire nem törődik a rajongóival. Mega-Dave azóta emberileg egy patkány a szememben! Zenészként vannak érdemei, de emberként egy seggfej. Nem véletlen, hogy elviselhetetlen természete miatt jönnek-mennek körülötte a zenészek. Csak a várható rossz időjárásnak köszönhetően nem utaztunk akkor a haverral 200 kilométert a fesztiválra – a nagy semmiért! Nem úgy, mint az a körülbelül kétezer ember, aki csak a Megadeth miatt ment oda, sokuk több száz kilométer távolságból.
És ezek a Dave Mustaine-hez hasonló, egoista fasz zenészek dumálnak a koncerteken és az interjúkban képmutató módon arról, hogy nekik mennyire fontosak a rajongóik. Az ilyenek részemről bekaphatják! Mint már mondtam, szerencsére nincs sok belőlük a metal világban.
Remélem, a fenti cikk negatív hangvétele mögött azért a leírtak igazságtartalma is érződik. Ha igen, akkor kíváncsian várom a véleményeteket a témával kapcsolatban!
Leave a Reply