A ’80-as években nemcsak Los Angelesre, hanem a komplett metal zenei színtérre jellemző volt a thrash- és a glam/hajbandák rivalizálása, amelynek eredményeként a thrash maradt az undergroundban (keveseknek adatott meg komoly népszerűség), míg utóbbiak bekerültek a fősodorba. Olyannyira, hogy utóbbi mozgalom a ’80-as évekre elérte a csúcspontját, a csapból is dallamos metal folyt, már ami szeretett stílusunkat illeti.
W.A.S.P., Mötley Crüe, Ratt, Scorpions, Van Halen, Bon Jovi, Europe, Whitesnake, Def Leppard – a sor végtelen. Ehhez a körhöz tartozott az 1979-ben alakult Dokken is, azonban ők a többi alakulattal ellentétben – véleményem szerint – Európában nem számítottak annyira népszerűnek, elsősorban a hazai pálya, tehát az Egyesült Államok és Japán volt az ő terepük.
Kétségtelen, hogy a Tooth and Nail – Under Lock and Key – Back for the Attack albumtrió a melodikus hard rock műfaj gyöngyszemei, és a banda teljesen megérdemelten kapaszkodott fel a legnagyobbak közé. A ’80-as évek végéhez közeledve azonban lendületük kezdett alábbhagyni, és ennek oka mindenképpen a Don Dokken énekes, illetve George Lynch gitáros között meghúzódó ellentét volt. Mire eljutottak a Back for the Attack felvételéig, a két zenész gyakorlatilag már nem állt szóba egymással.
Népszerűségükre jellemző, hogy felléphettek az 1988. május 23.–június 30. között lebonyolított Monsters of Rock amerikai állomásain, mégpedig a Van Halen, a Scorpions, a Metallica és a Kingdom Come társaságában. Ahogy az anyag címéből is kiderül, erre a koncertre a MOR előtt (volt egy európai kanyarjuk is), mégpedig a Back for the Attack turné keretén belül került sor. Igazából a MOR-os fellépések alatt fajult el a helyzet Don és George között, az európai, illetve a japán bulikon még úgy ahogy egyben voltak, mindenesetre ennek a koncertnek a minőségén, hangulatán nem érzékelhető, hogy az énekes és a gitáros fasírtban lett volna egymással.
Nagyot nem is tévedhettek volna a műsorral, hiszen a Kiss of Death, az Unchain the Night, a Tooth and Nail, a When Heaven Comes Down, vagy a Turn On the Action minden idők legkiválóbb dallamos hard rock/heavy metal szerzeményei. Miután az új korong népszerűsítéséről volt szó, a 14 tételes szett majdnem felét a Back for the Attack-ra (Kiss of Death, Sleepless Night, Standing in the Shadows, Mr. Scary stb.) építették, a Tooth and Nail-ről öt, az Under Lock and Key-ről kettő, míg a Breaking the Chains-ről egy nóta csendült fel a bulin.
Parádézik mindenki, Don Dokken és George Lynch ugyanolyan jó formát mutattak, mint a Jeff Pilson basszusgitáros és Mick Brown dobos alkotta ritmusszekció. Remek a hangzás, a hangulat pedig egészen euforikus.
Ahogy fentebb említettem, a MOR végére teljesen szétesett a zenekar, 1989-ben fel is oszlottak. Ugyan a ’90-es évek közepén visszatért a csapat, akkori lemezeik már nem igazán közelítették meg a klasszikusok színvonalát. A 2012-es Broken Bones volt az utolsó munkájuk, és bár rendre bukkannak fel pletykák a klasszikus Dokken újraegyesüléséről, a dologból eddig semmi nem lett. Gyanítom, hogy már nem is lesz.
Mondjuk pont most fog kijönni a klasszikus line-up 2016-os japán bulijairól egy cd/dvd/br kiadvány, új dal is lesz…
De új stúdióalbumot valóban a mostani felállás vesz fel, állítólag még idén.