A címben szereplő gitáros, azt gondolom, ugyanúgy része az Iron Maiden történetének, mint Clive Burr vagy Paul Di’Anno. Még akkor is, ha kevesebb, mint egy évig volt a zenekar tagja, ugyanakkor azt se felejtsük el, hogy a csapat 1980-as bemutatkozó albumán az ő játéka (is) hallható.
Érdekes dolog ez, időben minél közelebb vagyunk egy eseményhez, annál jelentősebbnek tűnik, ám ahogy telnek az évek (évtizedek), úgy zsugorodik össze a múltnak ez a szelete. Emlékszem, az 1985/1986-os, német nyelvű Metal Hammer-ekben, a fotókon még fajsúlyosnak tűnt Stratton Maiden-beli jelenléte, ma viszont már valószínűleg csak az idősebbek emlékeznek rá, olyanok pedig még kevesebben vannak, akik a Vasszűz bárdistájaként látták őt a színpadon.
A sorsfordító 1980-as esztendőt megelőző életéről annyit, hogy Dennis William Stratton 1952-ben született Londonban. Gyerekkorában tehetséges focista volt, egészen 16 éves koráig rúgta a bőrt a West Ham United ificsapatában. Akkor kezdett zenélni, első komolyabb bandája a Harvest volt, amely 1973-ban Wedgewood-ra változtatta a nevét. Két évvel később Stratton és barátja, az ugyancsak gitáros Dave Edwards dobbantott a csapatból, hogy létrehozzák saját zenekarukat, a Remus Down Boulevard-t. Az „R.D.B.” hamarosan komoly népszerűségnek örvendett, nagy tömegek előtt játszottak, Rory Gallagher-t és a Status Quo-t kísérték előzenekarként azok turnéjára, illetve egy koncertalbumot is rögzítettek, amely azonban soha nem jelent meg.
Az R.D.B.-vel egy évben alakult Iron Maident 1979 decemberében – már Di’Anno-val a soraiban – szerződtette az EMI, ezzel párhuzamosan pedig a csapat egy másik gitárost is keresett Dave Murray mellé (addigra már több húrnyűvőt elfogyasztottak, például Bob Sawyer-t és Terry Wapram-t). Kiszemeltjük Dave gyerekkori barátja, Adrian Smith volt, aki akkor még nemet mondott, mert saját bandáját, az Urchin-t előbbre valónak tartotta. Így került a képbe Dennis Stratton, hamarosan utána pedig a dobos Doug Sampson-t váltó Clive Burr is a csapat tagja lett.
Az 1980-as, a zenekar nevét viselő albumot már velük vették fel. Az új gitárosnak nem volt alkalma belefolyni a dalszerzésbe, a csatlakozásakor ugyanis már megvoltak a számok. Dennis-t mindenki úgy ismeri, mint gitárost, azt talán kevesebben tudják róla, hogy a vokálokból is intenzíven kivette a részét, s énektudását későbbi zenekaraiban még inkább kamatoztatta. Az ő játéka hallható a Woman in Uniform és a Running Free single-eken is, majd eljött a „könnyes” búcsú pillanata.
A csapat a debütalbum megjelenését követően a Kiss európai turnéjának előzenekara lett. Stratton a fellépéssorozatot követően, 1980 októberében – a hivatalos verzió szerint alkotói és személyes ellentétek miatt – távozott a zenekarból. A helyére, mint tudjuk, Adrian Smith került. Dennis később úgy nyilatkozott, elsősorban Steve Harris-szel és a csapat ügyeit intéző Rod Smallwood-dal voltak konfliktusai. A menedzser állítólag azért tette ki őt a Maiden-ből, mert a szabadidejében nem kemény rockot (hanem Whitesnake-et, Eagles-t, George Benson-t) hallgatott.
A Maiden-ből való távozását követően a gitáros az ex-Tygers Of Pan Tang énekes Jess Cox-szal összehozta a Lionheart nevű, hard rockot játszó csapatot, amelynek bemutatkozó nagylemeze, a Hot Tonight 1984-ben látott napvilágot. Ezt megelőzően a Def Leppard és a Whitesnake előzenekaraként is turnézhattak, ám a várt áttörés végül elmaradt: az együttes 1986-ban feloszlott.
Stratton ezzel párhuzamosan az East London-i és Essex-i pubokba is visszatért muzsikálni, illetve egykori társaival rövid időre a Remus Down Boulevard-t is felélesztette.
Dennis-t 1990-től a N.W.O.B.H.M. egyik legendás zenekara, a Praying Mantis soraiban látjuk viszont. Ehhez a csapathoz egészen 2006-ig hű maradt, másfél évtizedes együttműködésük gyümölcse kilenc stúdióalbum és egy két koncertlemez lett.
Mindeközben Stratton és egykori Maiden-es csapattársa, Paul Di’Anno is újra egymásra találtak. Az énekes már 1989-ben megkereste Dennist, ám első közös albumuk csupán 1995-ben került a boltok polcaira. Igaz, azt bő egy éven belül még két másik nagylemez követte. Ez volt a szimplán Paul Di’Anno & Dennis Stratton, kissé hangzatosabban pedig a The Original Iron Men nevet viselő formáció, amelyben egyébként mindketten énekeltek.
A két legfrissebb hír a gitárossal kapcsolatban az, hogy egyrészt a 2016-ban újraéledt Lionheart-nak tavaly új nagylemeze jelent meg, a Second Nature, amelyen Stratton is játszik. A csapat idén turnéra indul, és nagyobb európai fesztiválokon is fellép.
A másik pedig, hogy a hollandiai Iron Maiden rajongói klub ösztönzésére még 2010-ben létrejött egy olyan, Maiden UniteD elnevezésű, folyamatosan változó összetételű csapat, amely a Vasszűz dalainak akusztikus változatát adja elő színpadon és lemezen.
A projekt, amelynek egyik stabil tagja éppen Dennis Stratton, eddig három nagylemezt hozott össze, és az elmúlt nyolc évben keresztül-kasul végigkoncertezte Európát. A legutóbbi, idén januári miniturnén például olyan vendégmuzsikusok léptek színpadra, mint Damian Wilson (Threshold), Doogie White (Rainbow, Michael Schenker), Ralf Scheepers (Primal Fear) és Frank Beck (Gamma Ray).
Dennis a feleségével él, egy lánya (Laura) és egy fia (Jack) van, utóbbi 1986-ban született.
Leave a Reply