A Voivod-hatás

Nyilván sokatoknak feltűnt már, hogya weboldalunkon gyakran szerepel egy-egy régebbi lemezről vagy együttesről szóló, múltidéző, akár nosztalgikusnak is nevezhető írás. Ez persze jórészt a magamfajta, 40 év fölöttiekből álló, a Rattle Inc.-nek írogató, lelkes amatőr újságíróstáb miatt van. Azt hiszem, a többiek nevében is mondhatom, hogy elérkeztünk életünknek abba a szakaszába, amikor már „a korral jár” az emlékezés és néha a felejtés is. 🙂 Hogy stílszerű legyek, jó páran már életünk lemezének a B oldalát játsszuk… Rengeteg, zenével kapcsolatos emlék gyűlt össze bennünk az évek során, és jólesik ezeket néha szóban vagy írásban feleleveníteni.

A cikk szerzője, még a Detonator énekeseként, Voivod-pólóban

Ilyen jó és maradandó emlék fűz engem a Voivod zenéjéhez. Nagy rajongójuk voltam, és bizonyos mértékben még ma is az vagyok. Számomra ugyanolyan alapcsapatnak számítanak a thrash metal műfajában, mint a Metallica, a Slayer, az Exodus, vagy az Anthrax. Hogy mást ne mondjak, előbb hallottam a War and Pain-t, mint a Slayer Show No Mercy-jét. A saját koncertjeinken, a Detonatorral mindig Voivod-pólóban léptem színpadra! A War and Pain számomra még most is az egyik legnyersebb, legbrutálisabb thrash lemez a világon. Már azon érződik a Voi különleges, semmihez nem hasonlító zenei világa, ami, igaz, egész más formában, de a mai napig fennáll!

A zenéhez való művészi hozzáállásukat mi sem bizonyítja jobban, mint hogy harmadik, Killing Technology című albumukkal sikerült a thrash műfajon belül egy csak rájuk jellemző, az akkori sajtóban sci-fi metal, cyber thrash vagy nuclear metal címkével felruházott új stílust megalkotniuk. Ez a lemez még az első két albumtól idegenkedő haverjaimat is meggyőzte. Nekem mégis a következő, Dimension Hatröss című lemezük a csúcs! Minden metalzene-kedvelő előtt, akiben van egy kis művészi érzék és kellő nyitottság, egy addig soha nem hallott zenei „dimenzió” nyílik meg e muzsika hatására.

Sipy, a zenészként is Voivod-fanatikus

Lehet utálni vagy szeretni, de hogy kurvára eredeti, amit játszanak, az vitathatatlan! Az egész koncepció, a zene és a szövegvilág is nagyon egyben van. Fura akkordok és riffek, valamint a tudományos fantasztikum világához fűződő szövegek visznek el a mikro- és a makrokozmosz képzeletbeli síkjaira. Én még ahhoz a generációhoz tartozom, aki tudta és tudja használni a képzelőerejét. Nem tudom, hogy ez a mai fiatalságnál mennyire működik. Látva a könyvpiac erős hanyatlását, vannak kételyeim.

Ma már mindent megmutatnak, mindent szemmel láthatóvá tesznek. Elsorvasztva ezzel az agy képalkotó képességét. Felnevelkedett már körülbelül két olyan korosztály, amelynek tagjai közül egyre többen képtelenek az olvasott vagy hallott szöveget értelmezni. Csak a látványvilágnak élnek, elzárva saját magukat a szellem ajándékától, amit KÉPZELŐERŐ-nek hívunk.

Emlékszem, akkoriban hányszor meghallgattam a Dimension Hatröss Cosmic Drama című számát, a megfelelő hangerőn vagy néha fejhallgatóval, este, tök sötétben. Csak a lemezjátszós magnóm piros on/off gombja világított a szobámban. És a zene bizonyos részei hatására, ahol csak a tamok és a mély búgás hallatszik a hangfalakból, a hideg űrben haladó hatalmas űrhajó képe jelent meg bennem (mint amilyen az Alien 1-ben a Nostromo).

És ahogy Snake narrátorszerűen mondja a szöveget, majd később komputerhangra váltva közli, hogy „With my psychic power / Everything is over”… jó kis borzongató dal! És ez most is működik. Bárki kipróbálhatja. Se pia, se drog nem kell hozzá! Csak a zene… Persze rengeteg, ehhez hasonló dolog történik más számaikban is. Nagyon inspiráló és ötletgazdag zene, amit Away és csapata játszik, a Killing Technology utáni összes lemezüknek van egy sajátos, Voivod-os légköre. Zseniális!

’90-től a zenéjük progresszív és pszichedelikus, elszállósabb, inkább rock, mint metal (nekem nem igazán tetsző) elemekkel. A Negatron és Phobos albumaikat viszont még jónak tartom. A Phobos-on rohadt jók a számokat összekötő, űrbéli hangulatot teremtő zajok. Főleg a Quantum után, ahogy a bugyogásból és egyéb effektekből elkezdődik a Neutrino című szám… Igazi hatásvadász rész. E két lemez után számomra egy kicsit önismétlővé, érdektelenné váltak. De a korai lemezeik kiállták az idő próbáját.

A metal közönség körében való – viszonylag szerényebb – ismertségük alapján sajnos elmondható, hogy a jócskán alulértékelt zenekarok táborába tartoznak, és inkább underground körökben sikeresek. Viszont a kortárs zenészek közül is sokan elismerik a metal zenében betöltött újító szerepüket és eredetiségüket. Jó látni a legnagyobb videó-megosztón egy 2013-as Hellfest-es koncertjüket, ahol Phil Anselmo a színpad szélén végig léggitározza a Voi programját, sőt a Pink Floyd-feldolgozás Astronomy Domine-t közösen el is éneklik Snake-kel. Kurva jó! Az utolsó, Voivod című dalt pedig Jason Newsted-del nyomják el. Hatalmas!

Szerény népszerűség ide vagy oda, őszintén elmondhatom, hogy a Voivod egyike azon együtteseknek, amelyek a legnagyobb hatással voltak a mára kialakult zenei ízlésemre. Minden addigi metal stíluson túlmutató zenéjük sokat segített egy szélesebb zenei látókör kialakításában. Ezért részemről MAXIMÁLIS tisztelet feléjük!

About Sipy 84 Articles
Az egykori Detonator zenekar énekese. Jelenleg szabadúszó, motoros rocker.

1 Comment

  1. Emlékszem rá, hogy még anno, Mezőkövesden, te adtak nekem kölcsön a Dimension kazidat, és szó szerint azt mondtad amikor a kezembe nyomtad, hogy “olyan mint egy lórúgás”. Tényleg olyan volt. Nagyon gyorsan rájuk is kattantam. Mondjuk nekem az elszállósabb cuccaik is bejöttek, mert óriásit változtak a War and Pain-hez képest, előnyükre. A sci-fi vonaluk is pont telibe kapta az akkori Galaktika rajongásom. A Dimension lett az új mérce, mindent ehhez képest ítéltem meg. Abszulút alapmű, nem kérdés.

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*