Tribulation: Down Below (2018)

A svéd zenekar egyértelműen a XXI. század gyermeke. 2004-ben alakultak Hazard néven, majd egy év múlva vették fel a Tribulation nevet. Kezdeti korszakuk idején a technikás death metal mellett törtek lándzsát, a 2009-ben megjelent Horror és a 2013-ban kiadott The Formulas of Death albumok ezeket a jeleket hordozták magukon.

Túlságosan nem kavarták fel a metal állóvizét, igényes, jó munka volt mindkét nagylemez, de egy kicsit a „tizenkettő, egy tucat” kategóriába sorolták be a kiadványokat.

2015-ben jött a nagy durranás a The Children of the Night-tal, amivel komoly nevet szereztek maguknak az underground-ban. Zenéjüket nyakon öntötték gótikus/dark mázzal, ami szépen végigcsurgott a nótákon, és ezzel az édes bevonattal ízesítve már a szélesebb közönség gyomra is könnyebben megemésztette a Tribulation muzsikáját. Ezt még egy kis horror-hangulattal is kidíszítették, és készen is volt a Tribulation-torta.

Megmaradt a hörgős ének, viszont igényes gitártémákkal és éjsötét hangulati elemekkel habosították fel a dalokat, ehhez egy jó adag egyéniséget is belespricceltek, így a harmadik lemez egy nagyon kiváló album lett, nálam 2015 egyik legjobbja volt. Tulajdonképpen azt is mondhatnám, hogy ez a zene melo-death, de nem teljesen az a stílus, amit a Dark Tranquillity vagy az Arch Enemy játszik, mert a melódiák, dallamok inkább a dark/gót zenével köttetnek szövetséget, nem a klasszikus heavy metal-lal.

Ezt a megkezdett utat folytatták a Down Below lemezzel, amely stílusában igazából nem sok különbséget mutat az előzőhöz képest, de a lényegi kérdés az, hogy vajon meg is üti-e annak színvonalát. Jó néhány hallgatás után azt mondom, hogy talán nem, de mégsem állítanám azt, hogy nagy lenne a baj, mert a 2018-as albumon is remek dalok bukkannak fel. Lehet, hogy a The Children of the Night albummal olyan magasra tette a lécet a Tribulation, hogy az már elérhetetlen, valószínűleg ezért érzem egy kicsit gyengébbnek az újat, de mint mondottam, nem rossz a Down Below.

Ha megnézünk pár dalcímet, könnyen beazonosítható a zenei vonal. Nightbound, Lacrimosa, Purgatorio, Lady Death, csak hogy néhány példával alátámasszam mondandómat. Tudom, ez már közhely, de nekem a skandináv zenékben kiemelt szerepet játszik a sötét, komor atmoszféra, aminek a svéd bandák is teret engednek, és akkor vagyok igazán elégedett, ha első blikkre különbséget tudok tenni az észak-európai zenekarok között. A Tribulation is egyéni módon tálalja zenéjét, kialakult egy csak rájuk jellemző hangulat, ami ezen a lemezen is tetten érhető, és ezt rendkívüli módon értékelem.

Ami szerintem a fő különbség az utóbbi és a mostani album között, hogy itt kevesebb a virgázós tekerés, az előző album dalai tele voltak vastag riffekkel, szólókkal, a Down Below-ra egy picit visszavettek ezekből, helyettük a megfontoltabb, kimértebb pengetés vette át a szerepet, amivel most még jobban hangsúlyozzák a dark/gótikus irányt. Nem, nem teljesen tűntek el a villogó gitártémák, csak – szakszóval – szellősebbek lettek; most máshogy készült a krémes, más irányból közelítették meg a cukrászat fortélyait.

A Nightbound dalban nagyszerű szólókkal és harmóniákkal operál Adam Zaars és Jonathan Hultén, de emlékezetes témákat hallhatunk a Lady Death-ben is, amelyben Johannes Andersson éneke is karakteres.

Érdekes ritmikájú a Subterranea nóta, furcsa váltások ékítik, ez is azt jelzi, hogy a diverzitást is szem előtt tartják a fiúk. A Purgatorio nem más, mint egy kis prüntyögés (érdekes, a zenekar azt nyilatkozta, hogy szerepel benne egy énekesnő, de akárhogy figyelek, nem hallok női éneket a dalban, de lehet, hogy csak én vagyok süket), viszont ami utána jön, az az album egyik legjobb száma, a Cries from the Underworld, majd rögtön a Lacrimosa, ami szintén nem gyenge szerzemény, de a legnagyobb dobás szerintem a záró tétel, a Here Be Dragon.

Ebben a nótában benne van minden jegy, ami a Tribulation zenéjének a lényegét adja. Elborult billentyűs hangulati elemek, ötletes riffek, könnyen megjegyezhető, de kellően szigorú ének. Hab a tortán.

Egyetlen dolog, ami egy kicsit zavar, az a banda kinézete. A fiatal gót lányok biztos maguk alá pisilnek, amikor nézegetik a banda fotóit, de én megpróbálok ettől elvonatkoztatni, és csak a zenére koncentrálni. Mert arra érdemes.

About Zozzie 316 Articles
Először 15 éves korában kóstolt bele a fanzine-újságírásba (Feszültség), sok évvel később, teljesen véletlenül került ismét közelébe a „szakmának”. Civilben egy mikrobiológiai fermentációs cégnél üzemvezető.

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*