Sajnos még a most megjelenő, új CD-k és bakelitlemezek esetében is sokszor szembesülhet azzal a zeneszerető ember, hogy az adott anyag hangzása bizony elég gyenge vagy egyenesen pocsék! Pedig a 2000-es évek utáni időszakra az ilyen jellegű problémáknak már rég el kellett volna tűnniük, vagy minimálisra kellet volna csökkenniük. Én sokszor dühösen kapcsolom ki vagy léptetem át az ilyen zenéket a lejátszómon!
Véleményem szerint több mint 50 év alatt (ha a rock műfajt is ide vesszük) bőven volt ideje az akár a hazai, akár a külföldi stúdiókban dolgozó szakembereknek ahhoz, hogy felnőjenek a feladathoz, ami nem más, mint egy metál lemez megfelelő színvonalú megszólaltatása. Szerintem jogos a felháborodásom, és tudom, hogy jó páran vagyunk így ezzel. Egy új együttes esetében talán még elnézőbb az ember, de sajnos sok, rutinosnak számító, úgymond nagy bandánál is előfordult már ilyen probléma.
Biztos vagyok benne hogy nem csak engem zavar ha gyenge a hangzása egy lemeznek. És az is biztos, hogy sokunknak vannak olyan kedvenc albumaink, amelyek bár zeneileg szuper jók, a megszólalásukról már nem mondható el ugyanez. Pedig a hangzás ugyanolyan fontos, mint maga a zeneanyag. Sőt, míg ahhoz, hogy egy albumról zeneileg véleményt tudjak alkotni, (többször is) végig kell hallgatnom, a hangzását néhány másodperc alatt meg tudom ítélni.
Sok esetben, a rossz sound-nak köszönhetően az egyébként jó zene sem érdekel igazán. Egy haverral csak úgy hívjuk az ilyen rosszul szóló cuccokat, hogy „a 10 másodperces lemez”, utalva ezzel arra, hogy körülbelül ennyi időt érdemes foglalkozni vele. Jórészt az úgynevezett „extrém” műfaj képviselői közül kerülnek ki az ilyen anyagok, de jócskán találni belőlük minden más irányzatban is.
Nézzük meg ilyen szemszögből a már ezerszer kidumált mp3-letöltés témáját! Szerintem mindenképpen jó, hogy le tudok szedni és meg tudok hallgatni úgy egy új CD-t, hogy egy fillért nem adok érte. Miért fizessek egy szép borítóval ellátott 40 perces zúgásért!? Az óriásira növekedett zenei kínálatban sajnos sok az ilyen hulladék, szemét minőség, és most csak a hangzásról beszélek! Arról hogy, hogyan szólal meg egy CD. Az, hogy milyen a zene, a riffek, a dalszerkezet stb., már egy másik téma.
A mai stúdiótechnikával már egy amatőr csapat is simán meg tud úgy szólalni, ahogy az elvárható (ezt tapasztalatból mondom). Persze a megfelelő hangszeres tudásra is szükség van, de ha ez nem áll rendelkezésre, arra is vannak trükkök. A különböző hangszerekhez tartozó hangmintákkal egy nagyon erőteljes, masszív hangzást is ki lehet hozni. Na, de lapozzunk!
Emlékszem, anno milyen fájó tudott lenni, amikor az otthoni meghallgatás során kellett rádöbbennem, hogy például a Sodom újonnan vásárolt, Obsessed by Cruelity lemeze milyen fosul szól… a sírás kerülgetett. De az Assassin Interstellar Experience-e is nagy csalódás volt ilyen téren… Sajna akkoriban volt még jó pár hasonló melléfogásom, és nem én voltam az egyetlen a haveri körömből, aki így járt. Sokszor csak könyörgésre és persze plusz pénzért cserélték vissza a lemezboltosok az ilyen anyagokat.
A ’80-as években még megbocsátható volt, ha egy lemez nem szólt túl jól. Viszont az, hogy 2018-ban is erről írok cikket, azt mutatja, hogy a megfelelő minőség és színvonal a heavy metal lemezek hangzását illetően még mindig nem garantált teljes mértékben a stúdiók és a kiadók részéről. Van még hová fejlődni! A megfelelő hangzásról szerintem minden, zenében érintett ember (hallgató, zenész, hangmérnök, kiadó vagy bárki más) fejében van egy általánosnak mondható kép.
Jó lenne, ha a zenei CD-ket a jövőben ezt az általános képet figyelembe véve készítenék el és dobnák piacra az ebben érintettek, legfőképpen a MINŐSÉGre és az ÉRTÉKre törekedve! Ez a jelen helyzetre jellemző „Jó az, ha szar is!”-hozzáállás eltűnhetne már végre… Na, de nem tépem tovább a szám, eltűnök én is! Köszi, hogy elolvastad!
A Metallica jó téma lenne ide is. 🙂