Picture: Eternal Dark (1983)

A ’80-as évekbeli heavy metal csapatoknak van egy olyan – talán nem is szűk – rétege, amelyek jobb zenét játszottak, maradandóbbat alkottak, mint az akkori „tizenkettő egy tucat” bandák többsége, mégsem kapták meg azt a publicitást, tettek szert akkora népszerűségre, mint a naggyá vált együttesek, az Accept, a Running Wild, a Helloween, a Grave Digger és társaik.

Hogy ez miért történt így, nem tudom. Talán ők nem voltak piacképesek, vagy a menedzsmentjük, a kiadójuk nem támogatta őket kellő mértékben. Így aztán kifejezetten szerencsésnek mondhatjuk magunkat, ha anno, a műfajjal való ismerkedésünk során mégis összefutottunk velük. Hiszen nem ők néztek ránk a magazinok címlapjáról, nem az ő albumuk virított a lemezboltok kirakatában. Ilyen banda volt – számomra – többek között a Breaker, az Ostrogoth, a Gravestone és jelen cikkem főszereplője, a Picture is.

A fiatalabbak számára valószínűleg a Hammerfall által feldolgozott Eternal Dark alapján lehet ismerős a csapat neve, de az idősebbek sem biztos, hogy az ezzel a nótával azonos című lemezen kívül mást is ismernek az együttestől. Olyan nagyon sokat az utóbbi tábor sem veszített: a zenekar több lemezét is meghallgattam abból az időszakból, és közülük szerintem messze az 1983-as korong a csúcs.

A Picture az észak-hollandiai Hilversumból származó heavy metal csapat, amely 1979-ben alakult, és jelenleg is aktív, igaz, pályafutásuk ívét két nagyobb szünet is megszakította (1987 és 1996, illetve 1999 és 2007 között). S bár muzsikájuk közeli rokonságot mutat egyes német bandák zenei világával, nyilvánvaló, hogy nem utánzókról, hanem úttörőkről beszélünk. A ’80-as évek első felében – legalábbis az Eternal Dark albumon – markáns, egyéni hanggal rendelkeztek, ráadásul a műfajban ők voltak az első holland heavy metal zenekar, amelyik lemezszerződéshez jutott.

A csapat magva, a basszusgitáros Rinus Vreugdenhil és a dobos Laurens Bakker már 1977-ben együtt muzsikált, ám a – klasszikus – felállás csupán két évvel később, a gitáros Jan Bechtum és az énekes Ronald van Prooijen csatlakozásával vált teljessé. E neveket már csak azért is érdemes megjegyezni, mert – Appie de Gelder gitárossal kiegészülve – a mai Picture-t is ők alkotják.

A csapat nevével megegyező első album 1980-ban látott napvilágot, amit egy évvel később a Heavy Metal Ears követett. Az ezeken hallható dalokkal sikerült bekerülniük előzenekarnak az AC/DC, Ted Nugent és a Saxon hollandiai fellépéseire, sőt, az utóbbi bandával egy teljes európai turnét is lenyomtak.

A következő esztendő a Diamond Dreamer album megjelenésének dátuma; többen máig ezt tartják a zenekar legjobb anyagának. Én nem. 1983-ban ugyanis a boltokba került az Eternal Dark, amellyel jómagam is megismertem a csapatot, s amellyel szerintem máig sok rajongó azonosítja az együttest.

Erre az albumra az első felállásból már csupán a ritmusszekció maradt hírmondónak, történt azonban ennél két sokkal lényegesebb változás. Egyrészt a Picture legénysége ötfősre bővült: a távozó Jan Bechtum helyére két gitáros, Chris van Jaarsveld és Henry van Manen érkezett. Másrészt, a csapat frontembere egy angol énekes, Pete Lovell lett. (Más kérdés, hogy ez a felállás is csupán egyetlen album erejéig maradt együtt.)

Cicafiúk

Az anyagot otthon, a hilversumi Wisseloord stúdióban rögzítették. A hangzása nem világrengető, de nem is demós színvonalú. A dob ugyan kissé tompa, de hát 35 évvel ezelőtti felvételről beszélünk! A zenészek teljesítményére egy rossz szót sem lehet mondani, talán a basszusgitárból lehet a kívánatosnál kevesebbet hallani.

10 dal hangzik el bő 38 percben, ami abszolút befogadható, de hát akkoriban ez volt a normális, az átlag. Változatos tempójú dalok követik egymást, ugyanakkor az albumon nincs lírai szerzemény.

Az anyag a csapat leghíresebb nótájával, a címadó Eternal Dark-kal indul, amelynek lüktető alapriffjét fülbemászó refrén koronázza meg. A színvonal a következő három számban sem hagy alább: a Griffons Guard the Gold-dal belépünk a legendák földjére, abba a fantáziavilágba (a történelmi múltba és a távoli jövőbe), amelyet a lemez több dala is megénekel.

A Make You Burn-ben jó kis váltott-gitáros szólót hallunk, a Battle for the Universe a korong egyik leggyorsabb dala, a The Blade viszont ennek ellenpontozásaként egy kicsit lomha tempójú, de a refrén ezt a tételt is „megmenti”.

Amikor a ’80-as évek közepén először találkoztam ezzel az anyaggal, (már nem emlékszem pontosan) vagy már eleve egy néhány számos ízelítőt hallottam, vagy én készítettem belőle egy erős válogatást. Így aztán néhány nóta, például az Into the Underworld vagy a Tell No Lies is régi jó ismerősöm, de a többi számról – így a még nem említett Flying in Time-ról vagy a Power of Evil-ről – is jólesően állapítom meg, hogy semmiben nem marad el kedvenceim mögött. Talán még leginkább az anyagot záró Down and Out nevezhető tölteléknótának, ám összességében, dalait és dallamait, riffjeit és szólóit tekintve ez egy erős, egyedi karakterrel rendelkező album.

A Picture napjainkban

A következő lemezre az eredeti csapatból már csupán a basszusgitáros Rinus Vreugdenhil maradt hírmondónak. Ő igyekezett összefogni a zenekart, amelynek lendületéből még három albumra futotta (Traitor – 1984, Every Story Needs Another Picture – 1986, Marathon – 1987), majd a Picture feloszlott. A ’90-es évek második felében állítólag ismét összeálltak, de az az időszak nem termett hangzóanyagot.

Történetük újabb fejezete 2007-ben kezdődött, amikor a klasszikus felállás hangszeresei ismét egymásra találtak. Közös munkájuk gyümölcse egy 2008-as koncertalbum, majd egy új stúdiólemez lett (Old Dogs, New Tricks – 2009), amit egy újabb korong, a 2012-es Warhorse követett. A csapat felállása menet közben folyamatosan változott: az utóbbi lemezre ismét csak kettőre fogyatkozott a „nagy öregek” száma, majd 2016-ban jött a bejelentés, hogy ismét együtt a klasszikus négyes. Azóta tavaly felléptek a Sweden Rock Festival-on, és állítólag készül az új album is…

Aki végig követte az együttes pályafutását, nyilván örül a hírnek, aki nem, valószínűleg megelégszik a Picture ’80-as évekbeli alkotásaival. Aki pedig eddig még nem találkozott a muzsikájukkal, jól dönt, ha az idén 35 éves Eternal Dark-kal kezdi az ismerkedést.

About Coly 1180 Articles
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*