„Legyen olyan érzésed, hogy egyedül maradtál egy ismeretlen tájon”

Levélváltás Pőcze Ádámmal, új projektje, az Erasor kapcsán

Pőcze Ádámot a Fanatic Attack-ből ismerhetik a honi undergroundban jártas rajongók. A 29 esztendős zalaszentgróti fiatalember egy igen érdekes, különleges kiadványt készített az elmúlt napokban, amely teljesen elüt az anyazenekar által képviselt old school vonaltól. Nem is szaporítom tovább a szót, a többit az illetékes elvtárs mondta el kérdéseimre.

Dávid László: Ádám, mielőtt a projektedről kérdeznélek, aziránt érdeklődöm, hogy mi a helyzet a Fanatic Attack-kel. Készülnek új számok, lemezanyag, folyamatosan dolgoztok az új szerzeményeken?

Pőcze Ádám: A Fanatic-kel jelenleg annyi a helyzet, hogy nem nagyon kapkodunk. Megtanultuk az eddigi anyagok kapcsán, hogy ez nem tesz jót – egy kissé kikupálódtunk ebből a szempontból (is). Írjuk a dalokat a tervezett új lemezre, már 5-6 kész is van, de ez most lassabban megy, mint eddig. Egyrészt mert körülbelül kéthetente vannak csak próbák. Gábor újra Pesten él, másrészt valahogy azt érzem, hogy már nem csak erre megy el minden időnk. Így, 30 felé egyre több dolga akad az embernek. :-). Az ötletek 90 százaléka egyébként nálam van otthon, ebből szemezgetünk, és alkotunk közösen.

Pőcze Ádám

D. L.: A korábbi kiadványaitokhoz viszonyítva milyen irányt képviselnek az új dalok?

P. Á.: Mint azt már több tapasztalt arc is észrevette és megjegyezte a koncerteken, így ezt én is bátrabban ki tudom jelenteni, hogy a Fanatic jelenleg a számomra három legfontosabb alapstílusból merít, a thrash-ből, a death-ből és a black-ből, mindezt old-school felfogásban, a modernes elemeket mellőzve. Hármunknál továbbra is ez a közös nevező. Persze van olyan, hogy betéved egy-egy érdekesebb rész, de az új dalok témáinak 95 százalékát most is elég „in-your-face”-esnek tartom. Zenekari szinten mindig volt bennünk más is, nem csak az Exumer- és Sodom-szerű riffek tologatása. Most csak bővítettünk, más is előtérbe került, amiket sok éve szeretünk. Frissítésként ez nagyon jót tett, az alkotói képességeinket egyenesen megbikázta.

D. L.: Tavaly több koncertet is adtatok; milyen fogadtatásban részesültetek, hogyan sikerültek a bulik?

P. Á.: Tavaly minden eddiginél kevesebb buli jött össze (szám szerint kettő), de abszolúte nem bánjuk. A harmadik egy osztrák fellépés lett volna, de a helyszín tulajdonosa és az ottani arcok is kétkedve álltak hozzánk, így a szervező végül lefújta a bulit. Inkább kevés, de jól megszervezett esemény legyen, kick-ass bandákkal, hiteles arcokkal és olyan emberekkel, akik egy cseppet sem változtak, amióta ismerem őket. 🙂 Nekem amúgy sem célom a sok koncert, inkább alkotni szeretek.

D. L.: Mikor pattant ki a fejedből az Erasor? Folyamatosan gyűjtögetted az ötleteidet?P. Á.: Körülbelül hét éve lettek olyan ötleteim is, amelyeket nem tudtam egy (akkor még) totál thrash bandában hasznosítani. Ekkor ezeket még csak midiben írtam meg otthon; nagyon egyszerű, de nyugtató/feelinges kis anyagok voltak. Tavalyelőtt már volt egy próbálkozásom: a zenekar mellett, szabadidőmben másfél számot meg is csináltam magamnak, gyenge minőségben. Aztán ez valahogy törlődött a gépről, de nem is volt komoly anyag. Tavaly ősztől újra lett időm ilyesmire és felszerelésem is otthonra, plusz egy-két program, amelyeket már biztosabban kezeltem, így kényelmes tempóban, idén januárra elkészültem az első adaggal.

D. L.: Kizárólag olyan nótákat írtál, amelyek nem férnek bele a Fanatic Attack repertoárjába, és a felgyülemlett dalaidat nem akartad kidobni?

P. Á.: Talán egy olyan dal van ezen a kis anyagon, amelyik egy kis változtatással mehetne a zenekarba, de erre ide volt szükségem a lendületszerzéshez és az ellensúlyhoz. Semmit nem akartam kidobni, persze amit gyengének érzek, azt ma is ejteni szoktam… Egy tonnányi egyszerűbb, Metallica- és D.R.I.-féle riffet szórtam már a kukába az évek alatt… 🙂

D. L.: A többiek hogyan reagáltak a projektre? Patrik vagy Gábor nem szándékozik egyéb, a Fanatic Attack-en kívüli formációt létrehozni?

P. Á.: Még nem tudom pontosan, hogyan reagálnak, hiszen mindig elfoglaltak, haha. De alapvetően ezzel sosem volt gond, Gábornak is van egy másik zenekara, amiben basszerozik Pesten (nem semmi csapat, annyi szent… vagyis nem szent… :-)), illetve Patriknak is volt korábban egy projekt nótája, ami kint is van a neten.

D. L.: Esetedben egy hobbiról beszélünk vagy hosszú távú terveid vannak az Erasor-ral? Teljes tagságban nem is gondolkodtál?

P. Á.: Teljes tagságban nem, elveszne tőle a dolog a hangulata. Jobb lenne, ha ez megmaradna az én árnyékomnak. Nincs hosszú távú tervem, de a következő Erasor-anyagra van már tematikám, hogy mit akarok körüljárni, és ehhez hangzást, zenét kell kerítenem.

D. L.: Otthon, hazai körülmények között vetted fel a dalokat?

P. Á.: Teljes mértékben. Totál amatőr szinten voltam a programokkal, menet közben tanultam meg, hogy mi micsoda, de inkább arra mentem, hogy valahogy szóljon az anyag, és adja meg a zene hangulatát. Inkább a minimálisból szeretek kihozni dolgokat, mint feltenni három-négy programot, és ezekhez száz plugint, kiegészítőt stb.

D. L.: Milyen új zenei hatások érnek manapság? Milyen új zenekarokat, zenéket fedeztél fel, amelyek tetszenek/tetszettek az elmúlt egy-két évből?

P. Á.: Az elmúlt három-négy év számomra a felfedezésekről szólt. Körülbelül 9-10 éven át szinte csak a heavy/speed/thrash érdekelt, emellett esetleg néha Burzum-ot és Candlemass-t hallgattam. A közelmúltban felfedeztem magamnak a post metal vonalat, illetve jobban belementem a black-be, de az alapokon kívül ebből az irányzatból is az „intelligensebb” vonal érdekel igazán. Ennek ellenére továbbra is csak egy sima metalosnak tartom magam, nem blackernek vagy thrashernek (ezeknek a skatulyáknak ma már nem igazán van értelmük).

A thrash-t sem hagytam el, és soha nem is fogom. Az új Eruption például nálam toplistás lett tavaly, az Archaic EP-je pedig kapásból a kedvenc magyar stuff nálam! De szerintem nem vagyok egyedül azzal, hogy ez a stílus tud már a legkevésbé meglepni; volt egy év, amit például totál kihagytam, mert untatott az új hullám dömpingje.

A Portal nevű death (?) csapat zenéje és látványvilága a legbetegebb dolog, amit az utóbbi években hallottam. Totális őrület; tetszik, ahogy a Tchornobog tavaly megjelent albuma is. Érdemes csekkolni!

Ezek mellett manapság puhább zenéket is hallgatok (például Sólstafir-t, Pink Floyd-ot, néha synthwave-et is, vagy ha olyanom van, akkor pop-rock dalokat a ’80-as évekből. Ray Ban rules!… :-)).

D. L.: Kérlek, részletesen mondj el mindent a dalokról!

P. Á.: A hangulatokkal próbáltam játszani, már korábban is ez volt a cél. Inkább egy nagy egésznek tekintem az anyagot, ami számokra van bontva. Lehet, hogy hülyén hangzik, és ezzel sem találtam fel a kereket, de vizionáltam, illetve lőttem egy képet, hogy tudjam mihez kötni a zenét. Ez fontos volt az alkotáshoz. Elképzeltem, mi lenne, ha visszatérne egy olyan világ, ahol mi tényleg csak porszemek vagyunk, vagy akár el is tűnünk lassan, egytől-egyig. Vagy akár, mint az őskorban elődeink. Egy ősi vulkáni táj képe a borító is, amit én készítettem egy kirándulás alatt. Ott álltam, bámultam hümmögve és bekattant ez a dolog, ihletet adott.

Legyen a zene kifordult, elhagyatott vagy örvénylő, használjon bármit az írás/rögzítés/keverés közben, ami utaztat, a végére pedig legyen olyan érzésed, hogy egyedül maradtál egy ismeretlen tájon és nincs kiút. Nincsenek szörnyek, nincs semmi, csak te és ez a rohadt, döglött, kihalt táj. A refrének, a dalszövegek és minden más szabály pedig mehet a francba. 🙂

D. L.: Földesi Imre vendégvokalistáról mit kell tudni? Miért nem te énekelted fel a dalokat?

P. Á.: Ő már az évekkel ezelőtti verzión is szerepelt, plusz láttam, hallottam élőben, jó hangja van az ilyesmihez. Nagy rajongója a témának, gyűjti is az ilyen jellegű dolgokat, és persze bírom is, haha! Eredetileg nem is akartam éneket, inkább csak zajokat, torokhangot, ilyesmiket. Végül az egyik dal sorokat is kapott általa, ez Imié, a többi szerzeményben az én hangom hallható, de csak részletfestésnek. A szavakkal, mondatokkal nincs mondanivalóm.

D. L.: Zenei programmal dolgoztál; session dobos ötlete nem merült fel benned?

P. Á.: Nem, nem éreztem szükségét. Nyilván jobban szólna, de ha egy makulátlan izom-hangzást akartam volna, akkor nem otthon veszem fel.

D. L.: Elégedett vagy az anyag hangzásával?

P. Á.: Igen. Tisztában voltam azzal, hogy mit a szándékom vele: nem akartam, hogy sokan hallják, nyilván amúgy is egy rétegzene.

D. L.: Eddig milyen visszajelzések érkeztek rá?

P. Á.: Korai még erről beszélni, de aki hallotta, az pozitívan reagált. Írogatták páran, hogy tetszetős, ugyanakkor fura is. Fura? Akkor „a foglalkozás elérte a célját”! 🙂

D. L.: Azon nem gondolkodtál, hogy egy pár példányszámra limitált kazetta- vagy CD- formátumban is közzétedd a felvételeket? Szélesebb körben nem is akarod terjeszteni az anyagot?

P. Á.: Egyelőre nem, talán egy limitált széria, amit el tudok ezzel kapcsolatban képzelni. Persze ha valaki lát ebben fantáziát, akkor részemről mehet.

D. L.: Vannak távolabbi terveid az Erasor-rel?

P. Á.: Fentebb már említettem, hogy lenne még minimum egy anyag, ami lehet, hogy még elvontabb, zordabb (?) lenne, amit viszont nem komplex riffekkel és tengermély hörgéssel szeretnék elérni. Egyelőre a Fanatic-re koncentrálok, gyúrunk a február 10-i pesti koncertre, ahol a szlovák Radiation (igen korrekt, jó fej, mániákus arcok, akikkel pár éve már buliztunk odaát), a Türböwitch és az Akrasia társaságában reszelünk egy jót a baltáinkon. Ezen kívül egy buli van tervbe véve, de ez még nem fix. Az új lemezt pedig szeretnénk még az idén felvenni.

D. L.: Köszönöm szépen a válaszaidat, további sok sikert kívánok!

P. Á.: Köszi a megkeresést és a kérdéseket!

Erasor – Erased(2018):

A cikk szerzője: Dávid László 721 további cikk
Első cikke 1994-ben jelent meg a Metal Hammerben. Hazánk első webzine-je, a Ragyogás egyik alapítója. Később a Stygian Shadows fanzine munkatársa, hazai és külföldi fanzine-ek/webzine- ek cikkeinek szerzője.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*