A New York-i progresszív metal csapat billentyűsét 1999 óta Jordan Rudess-nek hívják, előtte azonban volt két muzsikus, akik ugyancsak otthagyták kézjegyüket a zenekar életművén. Kevin Moore a kezdetektől, 1985-től 1994-ig volt az együttes tagja, és a Dream Theater első három stúdióalbumán működött közre, plusz ő játszott a Live at the Marquee koncertlemezen is. Derek Sherinian mindössze öt évet töltött a csapatban, nevéhez az A Change of Seasons EP, a Falling to Infinity stúdióalbum és az Once in a LIVEtime koncertanyag fűződik.
Hogy ezek az évek jelentik-e pályafutásuk csúcsát, nem tudom, erről őket kellene megkérdezni. Tény, hogy Moore-ra azóta kevesebb reflektorfény vetül, Sherinian viszont mintha a Dream Theater-es éveket követően táltosodott volna meg igazán, és vált számos világhírű művész alkotótársává. Kétrészes cikkemben – ma és holnap – az ő pályafutásukat követem nyomon.
Az 1967-es születésű Kevin Moore – gyerekkori barátaival, John Myung-gal és John Petrucci-val – a New York-i Long Island-en nőtt fel. Hatévesen kezdett zongorázni, és 12 évesen írta első szerzeményét. A Berklee College of Music elvégzése után, két említett barátjával alapította első zenekarát, a Majesty-t, amelynek nevét később Dream Theater-re változtatták.
Moore 1994-ben, nem sokkal az Awake keverési munkálatai előtt jelentette be a zenekarból való távozási szándékát. Mint mondta, a jövőben saját zenei érdeklődési körére kíván koncentrálni, nem szeretne turnézni, és elveszítette érdeklődését a DT által játszott progresszív metal iránt.
New York-ból az Új Mexikó-i Santa Fe-be költözött, ahol elkezdett dolgozni elektronikus szólóprojektje, a Chroma Key első albumán. Ezt felvezetendő, a billentyűs 1995-ben egy demót jelentetett meg Music Meant to Be Heard címmel, majd három évvel később a hivatalos bemutatkozó anyag, a sötét, ambient stílusú muzsikát tartalmazó Dead Air for Radios is napvilágot látott.
A közreműködők között két ismerős arcot találunk, a dobos Mark Zonder-t és a basszusgitáros Joey Vera-t. Nem meglepő, hiszen Moore és a Fates Warning útjai már korábban is, innentől pedig meglehetősen sűrűn keresztezték egymást. A billentyűs már 1989-ben vendégszerepelt a csapat Perfect Symmetry albumának At Fates Hands dalában, az 1997-es A Pleasant Shade of Gray-n pedig valamennyi dal billentyűszólamáért ő felelt.
A folytatást, az ezredfordulón megjelent You Go Now-t már Los Angelesben készítette el. Ugyanebben az esztendőben, a csapat ötödik tagjaként jegyezte a Fates Warning Disconnected albumát, majd Costa Rica-ba tette át a székhelyét, ahol a Radio For Peace International munkatársaként egy kéthetenként jelentkező műsort szerkesztett. Ennek a zenei anyaga egy 2004-ben, kizárólag az interneten megjelent lemezen, a Memory Hole 1-en kapott helyet.
2002-2003 környékén Jim Matheos, a Fates Warning gitárosa egy új zenei projekt ötletét vetette fel Moore-nak. Ez volt az OSI, amelyben a billentyűs hosszú idő után ismét együtt muzsikált egykori zenésztársával, Mike Portnoy-jal (a negyedik hangszeres a Cynic bőgőse, Sean Malone volt). Munkájuk első gyümölcse a 2003-as Office of Strategic Influence lett, amely a Chroma Key sötétségét és dallamosságát ötvözte a Dream Theater és a Fates Warning súlyosabb pillanataival. A formáció énekesi feladatait is Kevin vállalta magára. Az OSI-nak ezt követően még három stúdióanyaga látott napvilágot (a legutolsó 2012-ben), és gyakorlatilag ez a zenekar nevezhető Moore egyetlen, máig működő csapatának.
A billentyűs közben több filmzenealbumot is készített. Az elsőt egy ’50-es évekbeli mozihoz, az Age 13-hoz, amely tulajdonképpen egy ál-soundtrack volt, és Graveyard Mountain Home címmel 2004-ben jelent meg. Moore ez idő alatt Kanadában élt, majd Törökországba, Isztambulba költözött, ahol elsőként az Okul (Az iskola) című horrorfilmhez komponált zenét, amelynek tételei Kevin 2004-es szólóalbumán, a Ghost Book-on hallgatók.
Két évvel később egy másik mozis rémtörténethez, Küçük Kıyamet-hez (Kis Apokalipszis) komponálz zenét; ennek anyagát a 2010-ben megjelent Shine album őrzi. A billentyűs közben egy indusztrial rockot játszó török csapat, a Makine debütalbumának produceri munkáit is elvállalta, a lemez végül 2010-ben jelent meg.
Ray Alder, a Fates Warning énekese egy 2013-as interjúban elárulta, Moore időközben visszatért az Egyesült Államokba, és orvosnak tanul(t). Legalábbis abban az évben harmadéves volt az egyetemen. Újabb életjel vele kapcsolatban, hogy 2015-ben elindította azt a Chroma Key-t patronáló oldalt, amelyen keresztül közösségi finanszírozással szeretne újabb dalokat megjelentetni.
Mint láthatjuk, Moore is a rockvilág nagy vándormadarai, magányos farkasai, független szellemei közé tartozik. Bár egykori Dream Theater-es zenésztársai is invitálták, hogy lépjen fel velük néhány „újraegyesülő” koncerten, a billentyűs nem bólintott rá a lehetőségre, mondván, inkább előrefelé halad, mintsem hogy visszafelé tekintsen.
Leave a Reply