„Igazán a színpadon érezzük otthon magunkat”

Interjú a Samas zenekarral

Ha felütjük a Mitológiai Enciklopédiát a „Samas” címszó alatt, ott a következőket találjuk: „Samas az akkád mitológiában a Nap és a bíráskodás, valamint a jóslás istene.” Ehhez képest, ha egy képzeletbeli, a jövőben megjelenő Rockzenei Enciklopédiát lapoznánk fel, ott mit olvashatnánk e név alatt? Röviden: kiket tisztelhetünk a Samas zenekarban? Mióta léteztek, és mit kell tudni rólatok?

A banda 2009-ben alakult. A zenekar szinte családi vállalkozás: Jani és Dani testvérek, Szilvi pedig Jani felesége. A „kakukktojás” Laci pedig jó barátunk. Ez az összetartó négyes fogat évek kemény munkájával aktív szereplőjévé vált a magyar underground metal életnek. Rengeteg koncert és fesztivál van a hátunk mögött. Idén jelent meg az első Samas-nagylemez, és az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy a Road zenekar tavaszi turnéján is részt vehettünk. Kemény, zúzós, modern, magyar nyelvű groove metalunkkal igazán a színpadon érezzük otthon magunkat.

És hogy jön a képbe a Samas név? Valamiféle mitológiai érdeklődés miatt választottátok ezt a nevet, vagy egyszerűen csak a jó hangzása miatt?

Ez érdekes történet. Az egész banda nyitott a világ dolgaira, legyen az történelmi, mitológiai téma, vagy akár a modern tudományos dolgok. Itt viszont egészen másról van szó. A gitárosunk, Dani akkoriban járt egy lánnyal, aki nem a rocker/metalos körökben mozgott. Lehet, hogy úgy gondolta, aki rocker, azt érdeklik az okkult, sátánista dolgok. Így aztán Dani kapott a hölgytől egy remek könyvet, Sátánista mitológia címmel. Ez egy érdekes olvasmány a különböző korok, kultúrák kapcsolatáról a Sátánnal. Ebben szerepelt Samas, a sumér napisten. Egyből megtetszett a név, a csengése, a szimmetriája miatt. Ezért választottuk.

A zenétek és a szövegeitek viszont nem a múltat idézik, hanem éppen ellenkezőleg, nagyon is a jelenben gyökereznek, a mára reflektálnak. Mennyire tudatosan alakítottátok ki a saját stílusotokat, és kik voltak rátok inspiráló hatással?

Évek alatt alakult ki a Samas-stílus. Tudatosan igyekeztünk egy teljesen egyéni dolgot létrehozni.

Érdekelnének azok az első és meghatározó zenei hatások, amelyek miatt gitárt, dobverőt, mikrofont vettetek a kezetekbe.

Szilvi és Laci kezdetben black metal zenekarokban játszottak. Együtt is. De már akkor is szerették a modernebb metal vonalat. Mi, Danival a szüleink révén már egész kis korunkban hangszeres zenét hallgattunk: korai Edda, Omega, Korál stb. Később ifjúként, az itthoniak közül Tankcsapdát, Junkiest, Freshfabrik-ot, Actiont. Amihez hozzájutottunk. Mindketten sok évig jártunk gitározni Pavelka Gyulához (ex-Akela). Nála nyílt ki a zenei világunk. Megismertük a Panterát, a Machine Head-et, a Deftones-t, a Korn-t. Ezek azóta is nagy kedvenceink.

Amint azt már említettétek, nemrég látott napvilágot első nagylemezetek, amelynek nemes egyszerűséggel a Samas címet adtátok. Ezt a gesztust úgy is lehet értelmezni, mintha a névjegyeteket tettétek volna le a magyar metálzene iránt érdeklődők elé, azzal az üzenettel, hogy „itt vagyunk, ezek vagyunk és ilyenek vagyunk”. Pár hónap már eltelt a megjelenés óta. Milyen volt a lemez fogadtatása?

Igen, jól látod. Úgy éreztük, az első lemeznek elég a zenekar nevével azonos címet adni. Eddigi munkánk összefoglalója az album, amelynek eddig remek a fogadtatása. Aki hozzájutott, dicséri, tetszik neki. Ennek kapcsán országos rock rádió is foglalkozott már velünk és az albummal, úgyhogy elégedettek vagyunk.

Apropó, rock rádió. Az interjú készítése közben éppen a Rock FM műsorában voltatok, ami már önmagában is figyelemre méltó, mert a metal és a rockzene szinte teljesen kiszorul a mainstream médiából, számukra mintha nem is létezne ez a műfaj. Hogy látjátok, milyen lehetőségei vannak a hozzátok hasonló zenekaroknak, akik lejtőn felfelé, széllel szemben próbálnak érvényesülni és eljutni a hallgatókhoz?

Ez nagyon nehéz. Csupán néhány kisebb online rádió sugároz metalt, a keményebb vonal pedig abszolút parkolópályán van. Ahogy mondani szokták, a műfaj nem igazán rádióbarát. Így maradnak a klipek, amiket lehet terjeszteni, és ami a legfőbb, az élő zenélés.