Emberi kapcsolatok

Ez év február 23-25. között abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy szerkesztőtársaim, Coly és Zozzie a munkahelyemen, a vonyarcvashegyi Hotel Zenitben (négy csillag superior) töltötték el a hétvégét családjukkal. Emberközpontú, a személyes kapcsolatokat ápolni szerető személy lévén roppantul örültem annak, hogy egy pár órát együtt lehettem velük.

Az az igazság, hogy viszonylag régen, a ’90-es évek közepe táján csöppentem bele a fanzine-ek világába, a zenei újságírásba, amely aztán a mániámmá vált. Ahogy mindenki, kezdetben én is nehezen tudtam megfogalmazni a véleményemet egy-egy hanghordozóról, és csak lassan, fokozatosan alakult ki a saját stílusom. E helyütt azonban nem ez a lényeg, hanem az, hogy 2007-ben, az akkori BDF-en, végzős informatikus-könyvtáros hallgatóként a fanzine-ekről írtam a szakdolgozatomat, és ha nem tévedek, Coly volt az utolsó „áldozatom”, akit sikerült becserkésznem. Emlékszem, nehezen állt kötélnek, de végül sikerült meggyőznöm, hogy egy pár gondolattal járuljon hozzá készülő szakdolgozatomhoz.

Amikor 2016. végén eldöntötte, hogy a Facebook-on újraindítja a Rattle Inc.-t, azzal keresett meg, hogy lenne-e kedvem csatlakozni hozzá. Értelemszerűen egy hatalmas igen volt a válaszom, mert számomra ő egy legenda. Mielőtt bárki seggnyalással vádolna, elárulom, hogy így, a 44. életévemhez közeledve ugyanaz a fanatikus metalos vagyok, aki voltam 13-14 évesen. Az egykori fanzine-szerkesztők, legyen szó a sorainkat erősítő Bogdán Laciról és Fröhlich Tamásról, vagy Benedek Csabáról, Tátrai Emeséről, Gábor Andrásról, Bak Árpádról – a sort még sokáig folytathatnám – számomra legendák, úttörő munkát végeztek a hőskorban.

Amire ki akarok lyukadni, hogy 10 évvel első kapcsolatfelvételünket követően végre személyesen is megismerkedhettem Coly-val a tavaly április végén, a Landler Művelődési Házban megrendezett Undertaking-könyvbemutatón (ekkor találkoztam Zozzie-val is), és elmondhatom, hogy az ismeretség mindkettőjükkel barátsággá alakult át. Részemről mindenképpen.

Úgy gondolom, hogy a RAJONGÓ rovatunkban felbukkanó „Van-e a metalnak összetartó ereje?” kérdésre velünk, a Rattle Inc. szerkesztőivel és olvasóival kapcsolatban egyértelműen igen a válasz. Ehhez főleg Coly háttérmunkája szükségeltetik, aki nemcsak honlapunk külleméért és tartalmáért felel, hanem a munkánkat is ő hangolja össze, és a találkozókat is ő szervezi meg. Amolyan kis metal családot hozott létre, amelynek én is tagja vagyok, ami komoly büszkeséggel tölt el. Remélem, még jó sok találkozóban lesz részem/részünk, és bízom abban, hogy a Rattle Inc. olvasói közül minél több emberrel nyílik majd lehetőségem ismeretséget, barátságot kötni. Mert számomra fontosak az emberi kapcsolatok.