Egy zenekar többszörös metamorfózisa

Beszélgetés Ignéczi „Diamond” Péterrel, a Bedlam egykori menedzserével

A Bedlam zenekar kétségkívül a nagy hazai thrash-, később pedig a grunge-reménységek közé tartozott. Akik követték a Reaper és a Bedlam/The Bedlam zenekarok történetét, azok minden bizonnyal Ignéczi „Diamond” Péter nevével is találkoztak, aki a csapat menedzsereként a megalakulástól egészen a ’90-es évek elejéig aktívan tevékenykedett az együttes körül: felvételeket készített a próbákon, kazettákat postázott, levelezett a rajongókkal és az érdeklődőkkel, valamint plakátozott, koncerteket szervezett országszerte, hogy ezzel is előbbre vigye a zenekar szekerét.

Önálló interjú mindössze egy alkalommal készült vele, akkor is röviden, különben mindig valamelyik zenekari taggal együtt válaszolt az újságírók kérdéseire. Éppen ezért a mostani, Novák Norbert által vele folytatott beszélgetés jó alkalmat kínál arra, hogy ráirányítsuk a fényt néhány olyan téves információra, amelyek bekerültek a köztudatba és korrigálásra szorulnak, valamint a szervezőre, aki komoly szerepet játszott a zenekar népszerűsítésében. Mindezek mellett természetesen a jövő, a Bedlam esetleges jövője is szóba kerül.

Rattle Inc.: Diamond, először is köszi szépen, hogy igent mondtál a felkérésre! Mielőtt rátérnénk a Bedlam sztorijára, kezdjük az alapoknál: hogyan kerültél kapcsolatba a kemény zenével?

Diamond: Hogyan csapott meg rock ’n’ roll szele? Kiscsávóként az ABBA muzsikáját szerettem, de amikor először meghallottam az AC/DC-t, onnantól már csak a rockzene érdekelt. 1984-85-től egymásnak másoltuk kazettán a frissen felfedezett zenekarok új, illetve régi lemezeit. Emlékszem, mindenkinek volt egy fő kedvence: nekem az Exodus, neked az Overkill. De akkoriban már minden gondolatom a zene körül forgott.

Rattle Inc.: A Reaper előtt – ezt kevesen tudják – létezett egy Metál Dísztök nevezetű „zenekar”, amelyben Reaper-tagok is játszottak és te basszusgitároztál. Mennyi ideig létezett ez a formáció?

Diamond: Mindössze egy-két próbánk volt, ugyanis hamar kiderült, hogy semmilyen hangszerhez nincs érzékem.

Rattle Inc.: Pontosan mikor is alakult meg a Reaper zenekar, és hány évesek voltatok akkor?

Diamond: 1986 nyarán alakult, és 16 évesek voltunk. (Hű, de jó is volt!) Többen megfordultak a Reaper-ben, például Kakukk Tomi és Kréti Zoli, de a végleges formációt Fodi (Fodor Zoltán énekes), Mester Csaba basszusgitáros, Cicó (Jánosi Szabolcs gitáros) és Vili (Bojti Vilmos dobos) alkotta. Én továbbra is ott maradtam a zenekar mellett, ugyanúgy jártam a próbákra, mint ők, és fokozatosan beletanultam a szervezői szakmába.

Rattle Inc.: Hogyan foglalnád össze a csapat zenei és szövegvilági hatásait? Kik írták a dalokat, és hetente hányszor volt próba?

Diamond: Akkoriban erősen a német zenei vonal, a Destruction, a Deathrow, az Assassin és a Darkness hatása alatt voltunk, és ez meg is látszik, illetve hallatszik a számokon. Mai füllel elég viccesek ezek a nóták. Cicó, Fodi és Csaba írta a számokat. Próbák heti öt-hat alkalommal voltak, először Csabáéknál, egészen addig, amíg a faterja meg nem unta, és ki nem dobott minket. Onnantól Viliéknél próbáltunk.

Rattle Inc.: Reaper-ként összesen hányszor lépett fel a csapat?

Diamond: Hát, ezt nem tudom pontosan megmondani, körülbelül 10 alkalommal.

Rattle Inc.: Számomra hirtelen történt a stílusbeli váltás a nyugatnémet hatásokat felmutató Reaper-ről az amerikai, még pontosabban kaliforniai stílusú Bedlam-re. Tudnál erről a folyamatról valamit mondani?

Diamond: Tudomásom szerint egyszerűen csak jöttek az újabb témák, a nóták, és a szövegek terén is komolyodtunk.

Rattle Inc.: Hogyan szervezted a koncerteket? Hiszen akkor még nem létezett egy kialakult hálózat amatőr, ORI-vizsgával nem rendelkező, hosszú hajú, zajos zenekarok számára. Hogyan adódtak a kapcsolataid?

Diamond: Hát igen, akkor még nem volt mobiltelefon és internet! Eleinte koncerteken szerzett ismerősökön, barátokon keresztül alakítottunk ki kapcsolatokat. Szerencsénk volt, mert akkoriban már nem kérték a zenészektől az ORI-vizsgát. A Bedlam-turnét például úgy szerveztem, hogy abban a városban, ahol nem volt rock klub és ismerősünk sem, a telefonkönyvből kikerestem a művelődési házakat, és levélben, személyesen vagy telefonon keresztül állapodtam meg a helyi művelődésszervezőkkel.

Rattle Inc.: Ütköztetek valamikor is akadályba a szövegek és/vagy a zene miatt?

Diamond: Nem.

Rattle Inc.: Hogyan készültek a plakátok, és milyen módon gondoskodtál a reklámról?

Diamond: A plakátokat mindig Csaba tervezte és rajzolta. A sokszorosítás pedig ismerősökön keresztül történt, például a BVK-ban (Borsodi Vegyi Kombinát) is fénymásoltak nekünk. Volt egy olyan Reaper-koncert Kazincbarcikán, ami előtt néhány Volán busz hátsó ablakába voltak kihelyezve az A3-as, fénymásolt plakátok, amelyeknek köszönhetően körülbelül háromszázan voltak a bulin. De például a Bedlam-turné pécsi állomásán, ahol soha nem léptünk fel előtte, úgy voltak körülbelül ötszázan, hogy csak plakátokon hirdettük a bulit a városban.

Rattle Inc.: Mi mással foglalkoztál még ezeken kívül? Soha nem merült fel, hogy esetleg beszállj a zenekarba? Több olyan fotót is láttam a csapatról, hogy amikor Vili katona volt, te, mint negyedik tag szerepeltél a promóképeken, vagy vele együtt, és akkor öten voltatok…

Diamond: Soha nem merült fel, hogy beszállok a zenekarba. Mint említettem, nem volt érzékem a hangszerekhez. Menedzserként én voltam a „plusz egy fő”, és ezért én is szerepeltem néha a fotókon.

Rattle Inc.: Miért készült két magyar nyelvű felvétele is a csapatnak (az Aktuális veszély és az Ötperces háború), amit aztán egyes zenekari tagok igyekeztek eltitkolni, mondván, hogy a magyar nyelvvel soha nem próbálkoztak, hiszen ennek a zenének angol a nyelve?

Diamond: Ez csak úgy jött magától: akkor próbáltuk így is, úgy is, de a számok egyszerűen jobban szóltak angol szövegekkel.

Rattle Inc.: A zenekar különböző korszakaiban, amíg te is velük voltál (Reaper, Bedlam, The Bedlam), ki volt a meghatározó ember szövegileg és zeneileg?

Diamond: Zeneileg mindig Cicó, szövegileg pedig Fodi.

Rattle Inc.: Mikor költözött fel a zenekar Gödöllőre, majd pedig Budapestre? Ezek után is intézted még a csapat ügyeit?

Diamond: Amikor Petya (Újvári Péter dobos) és Béci (Lovászi Béla gitáros) beszállt a Bedlam-be, már nehéz volt úgy működni, hogy ők Gödöllőn, mi pedig Kazincbarcikán élünk. Ezért Fodi, Cicó és Csaba úgy döntött, hogy felköltöznek Budapestre. Én semmiképpen nem akartam elmenni Kazincbarcikáról, innen pedig lehetetlen volt intézni a zenekar ügyeit.

Rattle Inc.: Volt olyan időszak az együttes életében, amikor csak a zenéből meg tudtatok élni?

Diamond: Soha.

Rattle Inc.: Végül miért szálltál ki a zenekarból? Voltak személyes ellentétek is köztetek? Ki lett utánad a szervező?

Diamond: Mint említettem, nem tudtam úgy dolgozni a zenekarral, hogy ők a fővárosban éltek-alkottak, én pedig itthon, Kazincbarcikán, ezért szép csendben elváltunk egymástól. A helyemre a TMC-ből megismert Somogyi Petya került.

Rattle Inc.: Szerinted mik voltak a zenekar későbbi feloszlásának okai?

Diamond: Fogalmam sincs, hiszen akkor már nem voltam a The Bedlam tagja.

Rattle Inc.: Nem is olyan régen volt egy Bedlam reunion X-Bedlam néven, néhány eredeti taggal – már ha azt vesszük, hogy kik voltak a thrash-időszakban a csapat tagjai. Szerinted hogy sikerült ez a koncert, hiszen te magad is ott voltál?

Diamond: Nekem nagyon tetszett. Egyébként meglepően sokan voltak kíváncsiak rá. Ha én szerveztem volna, két részre osztom az estét: az első felvonásban Fodi, Cicó, Csaba és Vili lépett volna színpadra, a másodikban pedig Fodi, Cicó, Csaba, Petya és Béci, plusz a vendégzenészek. De ez csak az én véleményem.

Rattle Inc.: Szerinted van esély egy újabb összeállásra, és lehetne ennek pénzügyi sikere is?

Diamond: Szerintem nincs. A legnyomósabb ok az, hogy Fodi nem Európában él. És az is kizárt, hogy anyagilag sikeres lenne a buli.

Rattle Inc.: Te melyik korszakát szereted a legjobban a csapatnak (speed, thrash, grunge)?

Diamond: Természetesen a Bay Area-i thrash- és a grunge-korszakot.

Rattle Inc.: Jelenleg foglalkozol valamilyen formában zenével?

Diamond: Csak mint rajongó.

Rattle Inc.: Mai fejjel, szerinted melyik a heavy metal műfaj 10 legjobb albuma?

Diamond: Audioslave – Out of Exile, Anthrax – We’ ve Come for You All, Slayer – South of Heaven, Mercyful Fate – Melissa, Faith No More – King for Day…, Metallica – Ride the Lightning, Ozone Mama – Cosmos Calling, AC/DC – Highway to Hell, Exodus – Let There Be Blood, Soundgarden – Badmotorfinger, Anhrax – Among the Living.

Rattle Inc.: Meglepő számodra, hogy a rajongók részéről még ma is komoly érdeklődés mutatkozik a Bedlam iránt?

Diamond: Igen, meglepő, és nagyon jólesik, hogy sok mindenkit érdekel még a csapat.

Rattle Inc.: Utolsó mondatként, van még valami hozzáfűznivalód az elhangzottakhoz?

Diamond: Köszönöm, hogy megkerestél a kérdéseiddel! ROCK ’N’ ROLL!!!