Alapvetően szeretem a megosztott kiadványokat. Egyfelől jó eszközt jelentenek az underground bandák egymás közötti barátságának ápolására, egymás kölcsönös segítségére, másfelől pedig két, három, esetenként négy zenekart is megismerhet, letesztelhet a hallgató. E kiadvány segítségével speciel hármat.
A holland kiadó által piacra dobott hanghordozón az orosz Black Goat, a chilei Morbid Holocaust, illetve a perui Black Angel szerepel négy, három, illetve szintén négy szerzeménnyel. Az 1999-ben létrejött (majd működését 2000-2006 között szünteltető), jelenleg két főt számláló Black Goat demók, EP-k, splitek, válogatások formájában terjedelmes diszkográfiát halmozott már fel, debütáló anyaguk 2016-ban jelent meg. Ez a négy nóta egy roppant nyers megszólalású, primitív black metal bandáról állít ki bizonyítványt, különösen a Black Wind of Doom című tétel hangzása nagyon veszélyes. Mindent elmond róluk, hogy a legjobban a Hellhammer Horus/Aggressor feldolgozása nyerte el a tetszésemet.
A black metal undergroundban bevett szokásnak számít az egyszemélyes zenekarok működtetése. Ilyen a 2010-ben, Daniel „Holocausto” Cornejo által alapított Morbid Holocaust is, aki mindemellett a Beast of Hades-ben, a Deathxecutor-ban, a Nox-ban, a Forgotten Tomb-ban és az Electrocution-ben is érdekelt. Úgy tűnik, emberünk halmozza az élvezeteket, egy csapat kevés számára, hogy kiélje a nyers, brutális muzsikák iránti vonzalmát. Több demó, split, válogatás és EP után tavaly jelentette meg bemutatkozó albumát. Esetében szintén necro hangzású, recsegő-ropogó, a korai Darkthrone-t idéző black metalról beszélünk, a számokban a gyors, agresszív, egyszerű kalapálások középtempós ütemekkel történő variálása hallható. Ő sem győzött meg arról, hogy belefüleljek a korábbi anyagaiba.
Az 1993-ban, Peru-ból indult, de később a székhelyét Brazíliába áttevő Black Angel régi motorosnak számít a szakmában, erről a korongról egyedül az ő munkásságukkal voltam tisztában. Sajnos kevesen ismerik őket, pedig az egyik legjobb black metal bandának számítanak; From the Darkness, illetve Beyond from Beyond albumaikat ajánlom a fekete fém hívők figyelmébe. Amúgy nem értem, hogy milyen logika mentén dolgoznak, mert a Beyond from Beyond (2006) óta nem jelentkeztek hivatalos sorlemezzel, kizárólag split anyagokat adtak ki, azokból viszont több raklapnyit. A szélsebes black témákat kiválóan vegyítik a doom-os részekkel, dalaikban annyi ötlet bukkan fel, mint a két másik együttes szerzeményeiben együttvéve. Nem beszélve arról, hogy azoknál nagyságrendekkel jobbak, sőt, még a perui brazilokra nézve ciki, hogy egyáltalán szerepelnek ezen az alkotáson.
Miután egyik zenekar diszkográfiáját sem böngésztem át tüzetesen, nem tudom megmondani, hogy friss dalokat vagy régebbi nótákat tettek fel erre a lemezre – a Black Angel tuti, hogy korai szerzeményekkel szerepel a lemezen. Ez a mű betekintést nyújt a legmélyebb szinten működő black metal bugyraiba, minőséget azonban sajnos nem képvisel.
Leave a Reply