Szerkesztőségünk 2018. január 13-ára szervezte a Rattle Inc. második olvasótalálkozóját, amelynek helyszíne ezúttal a Ferenc körúti Vírus Café emeleti különterme volt.
Reméljük, nemcsak számunkra öröm megismerni azokat, akik olvasnak bennünket, hanem fordítva is. Anélkül, hogy ezen a téren különösen nagyra törő terveink lennének, jó érzés közösségként gondolni magunkra és a magazinunk sorsát, az általunk közölt anyagokat érdeklődéssel követőkre.
A programmal az októberben már bevált forgatókönyvet követtük. Az első óra az ismerkedésé volt. Az asztalokra Dávid Laci „megunt” albumai és CD-i éppúgy kikerültek, mint a vendégzenekar relikviái, vagy Szentgyörgyvölgyi Attila fanzine-ritkaságai. Attila egy igazi különlegességgel, egy kifejezetten erre az alkalomra összeállított fanzine-nel is meglepte a délután résztvevőit, amelybe az Atomic-ról a korabeli hazai underground szaksajtóban megjelent írásokat gyűjtötte össze.
A meghirdetett időponthoz képest valamivel korábban kezdtük a pódiumbeszélgetést Szilágyi Tamással és Perényi Dénessel, a miskolci thrash csapat gitárosaival (illetve Tomi személyében énekesével, dalszerzőjével, vezetőjével). A rendelkezésünkre álló idő azonban így is kevésnek bizonyult (Deninek a Zord esti koncertjére kellett visszaérnie Miskolcra, így fél 6-kor muszáj volt elbúcsúznunk tőlük), köszönhetően az Atomic nem mindennapi történetének, a végeérhetetlen sztorizásnak, a közönség érdeklődésének és a kölcsönös meglepetések sorának.
Az interjút remélhetőleg hamarosan olvashatjátok az oldalon, így most csak a program esztrád-részére térnék ki. Először is, egy világpremiernek lehettünk szem- és fültanúi, amikor Deniék levetítették bemutatkozó lemezük, az 1994-es Slashing Victory Glowing Embers című dalának garázsvideó-változatát. A klip egy nagyobb koncepció része, amelynek részleteiről ugyancsak az interjúban olvashattok majd.
Tamásék egy igazi különlegesség, a debütalbum kazetta-változatának egy példánya megszerzésére versenyt hirdettek: aki hangosabban üvölt az énekesnél, az viheti haza a szalagot. Némi általános döbbenet követően Gellén Tamás, az Inhalator zenekar gitárosa vállalta a megmérettetést, és vihette haza a hanganyagot.
Úgy tűnik, nekünk is sikerült meglepetést okoznunk a frontembernek: egy Gary Holt által dedikált amerikai Exodus-póló jutott vissza hozzá, mint eredeti tulajdonosához. Hogy kitől, az interjúból – úgy emlékszem – ez is kiderül majd. 🙂 Végezetül pedig a Lepillantóküllő nevű mese-metal zenekar (az Atomic oldalhajtása) egyik 18+-os dalát is meghallgathattuk Tomitól, fél-karaoke változatban.
A csoportkép elkészítését, a dedikálásokat és a vendégektől való búcsúzást követően Zozzie vette át a prímet, és vezényelt le egy újabb, a múltkorihoz hasonlóan szívatós kvízjátékot („Milyen hangszeren játszott gyerekkorában Ronnie James Dio?” Na persze…). A blöffölés védőszentjei ismét a házigazdákat segítették győzelemre (bár lehet, hogy Dávid Laci TÉNYLEG TUDTA a választ a kérdésekre): a bronzérmet a játékmester a már említett Gellén Tomi nyakába akasztotta, az ezüstéremmel egylényegű literes nedűt (sör-leget) e cikk szerzője fogyaszthatja el, míg a játék nyertese a Rattle Inc.-oldal motorja, Dávid Laci kollégánk lett. (Márkázott bögréjét februárban visszük utána.)
Ennyi volt a hivatalos program. Nem én kapcsoltam le a villanyt, úgyhogy lehet, hogy néhányan még jó ideig ott maradtak beszélgetni. Köszönet mindenkinek, aki eljött, sajnálhatja, aki nem jött el, mi pedig fejben már most tervezzük a következő rendezvényt – április közepére.
