Ez az iromány a már bizonyára sokak által ismert hírrel kapcsolatos, miszerint egy végső világ körüli turné után a Slayer mint együttes megszűnik létezni. Bevallom, nagy rajongójuk vagyok, így a hír hallatán egy kicsit én is megdöbbentem, de korántsem annyira, mint ahogy ez néhány cikkből, vagy, mondjuk, rajongói hozzászólásból érezhető.
Elsősorban azért, mert már korábban is voltak nyilatkozatok az együttes részéről, amelyek a befejezésről szóltak. Másrészt, ésszerűen átgondolva, lássuk be, hogy azért a thrash nem az az irányzat, amelyet az ember 60-70 éves zenészektől elvárna, hogy játsszanak, úgy, hogy az még hitelesnek is tűnjön. Ez persze sok másik műfajnál elfogadott és működő dolog, de a Slayer zenéje szerintem nem ezek közé tartozik.
Szóval részemről teljesen elfogadható hogy így, túl az ötvenen, a hatvanhoz közeledve ezt a döntést hozták. Maximális tisztelet, elismerés nekik ezért! Egy sikeres, a saját stílusában a legjobb (még ha ezt néhányan vitatják is) együtteshez méltó búcsú az ilyen! VISZONT van némi kétely bennem a jövőjükkel, illetve ezzel az egész „befejezés” történettel kapcsolatban! Mert mi van, ha ez után a „végső”-nek hirdetett, idén májusban induló turné után (ami valószínűleg eltart majd egy pár évig) néhány jelesebb alkalommal (például 40 éves a Show No Mercy, a Hell Awaits stb.) mégiscsak összeállnak újra, újra és újra!?! És ezzel megkezdődik egy hosszúra nyújtott utolsó, legutolsó, legeslegutolsó búcsúkoncert-sorozat (ha értitek, mire gondolok)?
Ezek a koncertek persze már semmi másról nem szólnak, csak a pénzről. A Slayer-rel kapcsolatban azért mindig a zenén volt a fő hangsúly, nem pedig az anyagiakon! Ilyen téren, a végjátékban sem lenne jó csalódni bennük! Szerintem ők már jó ideje az anyagilag is jól profitáló bandák közé tartoznak, semmi szükségük az ilyen „Csináljunk még pár millió dolcsit a Slayer névből!”-féle szarakodásokra! A zeneipar tele van olyanokkal, akiknek tényleg minden csak a pénzről szól (menedzsmentek, kiadók, koncertszervezők stb.), és sok zenész bedől ezek csábításának. Remélem, hogy a Slayer nem tartozik közéjük.
Összefoglalva: nem szeretném, ha erről a „Befejeztük, viszlát, Slayer!” történetről utóbb kiderülne, hogy csak egy jó marketinghúzás volt! Mert azért lássuk be, nagy vonzereje van annak, ha egy bandát talán soha többé nem láthatok élőben (nem mintha eddig is gond lett volna a Slayer-koncertek látogatottságával). Az utolsó esélyt megragadva, sejthetően özönlenek majd a metálosok a koncertjükre, a szervezők pedig a belépőjegyek árát is felemelhetik az égig, hiszen „Ha látni akarod őket még egyszer utoljára, akkor fizesd meg!”
Persze ez csak egy fikció a részemről, hogy pontosan mi lesz, azt majd meglátjuk. Mindenesetre, ha a fentebb írtakhoz hasonló dolog kerekedik ki az egészből, egy kicsit csalódott leszek, de a Slayer zenéje iránti rajongásomon ez mit sem változtat!
Üdv:
Sipy
Amikor volt a pókharapásos eset, én már sejtettem, hogy Hannemann sosem fog visszatérni. Szerintem akkor kellett volna abbahagyni.
Nagy veszteség volt Jeff távozása, de, gondolom, a Slayer-rajongók azért minden újabb turnénak, koncertnek örülnek, ahol élőben láthatják kedvenceiket, hallhatják örök favoritjaikat.
Az én saját véleményem az, hogy fognak ők még koncertezni de csak bizonyos alkalmakkor, mint például a cikkben is említett évfordulók. Én ezt az egész bejelentést eleve így értelmeztem.
Teljesen igazad van…végül is csak a világ körüli turnék tekintetében van szó utolsóról!Ezzel semmi baj nincsen…én inkább az utána következő időszakra leszek kíváncsi hogy tudnak e a nevükhöz méltón pontot tenni a történet végére…
Azt tudjátok hogy Jeff pont ma lenne 54éves?
Szép tőled Sipi, hogy ez eszedbe jutott! Nekem például nem rémlett.
Gondolom Araya nem akarta már folytatni. Kerry King meg vagy azt csinálja, mint Lombardo, hogy neves projektekbe száll be, vagy Gary Holttal tolják az Exodust
A King felesége már utalt rá hogy a férjétől biztos hallunk még zenéket a SLAYER esetleges megszünése után is…és ez így helyes!Hogy ez szóló vagy más egyéb projektekben történik azt meg majd eldönti …
Szerintem a Slayer mint „zenekar” régen nem müködött mint „zenekar”: Mindenki különbözö helyen lakik, nincsenek közös zenekari próbák igen régóta és nincs zenekari összetartozás sem a csapaton belül. Ha vmi összeállni látszott, akkor is sok megfontolás volt, hogy legyen-e album; ha igen, akkor legyen-e turné is és mennyiért. Utolsó üzleti húzás még egy búcsúturné, amin még anyagilag a legtöbbet kihozzák és befektetik máshol, aztán az elvárásoknak legyen vége a zenekar iránt. Persze, lehet, hogy lesz pár alkalmankénti fellépés, de lemez-turné-lemez szerintem nem. Ezt Araya is töbször hangoztatta. Ezt tippelem.
Nekem is kedvenc zenekarom a Slayer, de az utóbbi évek dolgaival valahogy összezavartak mindent. Néha azt érzem, hogy Araya teljesen más utakon jár, mint a többiek, a Lombardo-val kapcsolatos ügyeket már nem is említem, mert az végképp káoszba torkollott.
Igen ilyen szemszögből is lehet nézni a dolgot főleg Jeff halála óta…mert igazából már csak fél Slayerről beszélhetünk (Gary és Paul „csak”kiváló zsoldosok ,még ha hivatalosan tagnak is számítanak. Ha szigorúan nézzük a széthullást ,igen már Lombardo első kiválásakor elkezdődött a folyamat …