Kedvencavatás

Néhányunknak volt egy-két gondolata a listákhoz; ide gyűjtöttem össze őket, hogy ne zavarják a lajstromok áttekintését.

Dávid László:

Nagyjából négy éve, a műtétem óta, most először írok összesített listát. Minden évben kijegyzetelem azokat az anyagokat, amelyek feltétlenül érdekelnek, kellenek, amelyek pedig „menet közben” jönnek, azokat melléjük teszem. Miután meghallgattam, kielemeztem a szóban forgó lemezt, a pontszámot zárójelben írom a korong címe mellé. Sajnos ezúttal valahová elkevertem a listámat, így az összeállítás szigorúan séróból történik. Szerintem egész más lett volna a helyzet, ha megtalálom.

A termést illetően 2017 is gazdag év volt. Egyszerűen követhetetlen az áradat: ha megszakítás nélkül csak az új lemezekre koncentrálnánk, akkor sem lennénk képesek feldolgozni az összegyűlt anyagokat. Nem panaszként mondom, de egyszerűen képtelenség naprakésznek lenni, képben lenni.

Sajnos a kaszás idén sem volt kegyes hozzánk, remélem, jövőre egy pici pihenőt tart majd, és nem veszi el tőlünk kedvenc muzsikusainkat. 2018-ban is jó sok remek albumot és koncertet remélek, illetve, hogy magazinunk végre önálló lábakon megállva kerül ki a világhálóra. Minden olvasónknak, követőnknek békés, boldog, szerencsében, szeretetben gazdag új esztendőt kívánok!

Rákóczi Gergely (RxGx):

Na, ez nehéz lesz! Életemben nem készítettem még rendes toplistát aktuális lemezekből. Sosem tudtam/akartam rangsorolni őket, hiszen mindet más miatt szeretem. Illetve általában több mint tíz új kedvencem jelenik meg egy évben, lehagyni sem szeretek semmit, ami felférne. De azért próbáljuk meg! A lista összeállítása közben viszont rá kellett jönnöm, hogy az idei év számomra elég ínségesnek tűnt. Válogatós lettem, vagy csak lefoglalt, hogy komplett irányzatokba ástam bele magam, és régebbi lemezeket hallgattam inkább? Vajon lesz-e jövőre olyan pillanat, amikor a falba verném a fejem, és azt mondom, hogy „A fenébe, ez simán mehetett volna az *insert random lemezcím* helyére a listámon”? Jövőre kiderül, BÚÉK és kellemes másnapot kívánok minden olvasónak!

Tóth Tamás (Coly):

Azt gondolom, az egyes albumok megítélése mindig érzelmi alapon történik. Nincsenek olyan objektív mérőszámok, amelyek alapján általános kijelentéseket lehetne tenni velük kapcsolatban. „Tetszik vagy sem? Mennyire szívesen veszem elő, milyen gyakran hallgatom újra és újra?” – én is ezek alapján állítottam össze a 2017-es év albumainak Top 10-es listáját.

Azt hiszem, mindenki nehéz helyzetben van ilyenkor: sokkal több anyag tetszik annál, mint amennyi befér egy ilyen szűk körbe. A sopánkodóknak erre azt szoktam mondani, akármekkora listát is készítesz (Top 20, Top 100 vagy Top 500), mindegyik sorrend lesz, és mindnek van első 10 helyezettje. 🙂

A válogatás már csak azért sem könnyű, mert – hangulatunktól függően – az éppen aktuális kedvencek köre is változhat. „Mostanában a Sepultura tetszik jobban, a múlt hónapban viszont még az Arch Enemy volt nálam a nyerő.” Úgyhogy egy ilyen lista mindig pillanatfelvétel, én is szívesebben mondanám, hogy nem rangsor, hanem kedvenc lemezeim gyűjteménye.

Egy-egy ilyen szortírozásnak mindig vannak „vesztesei”, olyan, egyébként jól sikerült anyagok, amelyek lemaradnak a főtábláról. Nálam 2017-ben ilyen például a Prong, a Marilyn Manson és a Manilla Road legfrissebb alkotása. Mondhatnám, hogy ők a listám 11., 12. és 13. helyezettjei.

A végső sorrendet eldöntendő, decemberben szinte már csak az idei év általam legjobbnak tartott alkotásait hallgattam újra és újra. Végül feladtam, és bár látsz helyezési számot a nevük előtt, a 3–8. helyen szereplők közül nem tudom megmondani, hogy melyik tetszik egy leheletnyivel jobban, és melyik kevésbé. (Ráadásul, ahogy a sárgaborsó főzeléket is nehéz összevetni a csirkepaprikással vagy a máglyarakással, úgy egy thrash, egy doom és egy progresszív metal lemez sem feltétlenül mérhető ugyanazzal a centivel.)

Mikor zárjunk le egy ilyen listát? Hiszen az elkövetkező hónapokban, években is fogunk találkozni 2017-ben megjelent albumokkal, a határidő bármeddig kitolható. Így azt gondolom a legkorrektebbnek, ha a 2017 folyamán megismert 2017-es albumok közül válogatunk.

Ebben az időszakban 41 új alkotást (nagylemezt, plusz egy EP-t) ismertem meg, közülük 18-ról én írtam az ismertetőt erre az oldalra. Előzetesen azt gondoltam, hogy év végi kedvenceim is ezen albumok közül kerülnek majd ki. És mi történt? A Top 10-ben fele-fele arányban képviseltetik magukat az általam a kivesézés szándékával alaposabban meghallgatott lemezek és a kollégáim által melegen ajánlott anyagok.

Tóth Zoltán (Zozzie)

Korábban azt mondtam, hogy a 2017-es évet nem érzem annyira erősnek, de így is sok jó lemez jelent meg, és ezért végül nehéz volt kiválasztanom azt a tízet, amelyeket az esztendő legjobbjainak tartok.

Rögtön az első helyen őrségváltás történt: a Mastodon sok év után elveszítette nálam a vezető helyét, hiszen a Blood Mountain-tól kezdve minden album az első helyen végzett az összesített listámon. Sokáig az Emperor of Sand is az Év Lemeze pozícióban volt, de jött Amalie Brunn Myrkur nevű zenekarával, és letaszította a Mastodont a trónról. Nagyon örülök, hogy a Sólstafir ismét remekművel jelentkezett, hogy az Ayreon továbbra is minőségi lemezeket ad ki és hogy a Vintersorg és az Arch Enemy pedig visszatalált a helyes útra. Leif Edling mintha folytatná a Candlemass legjobb hagyományait The Doomsday Kingdom projektjével, a Prong és a Sepultura kellemes csalódást okozott, a Wintersun-t pedig ebben az évben ismertem meg, és a csapat a harmadik lemezével nagyot dobott.

Ejtenék pár szót a tízes listáról lemaradt albumokról is. Éppen hogy kiszorult a Dead Soul Communion, a Hallatar, a Danzig, a The Evil, az Avatarium, az Ensiferum, a Magor, a Paradise Lost és az Enslaved. Ezek a zenekarok sem szégyenkezhetnek aktuális lemezükkel, mivel minőséget produkáltak. Black metal (vagy ahhoz közeli) fronton hasonlóan jó eresztés volt: remek albumot adott ki a Sun Of The Sleepless, az Urn, a Wolves In The Throne Room, a Huszar, a Samael és a Limbonic Art is.

Remélem, 2018-ban is hasonlóan jó lesz a kínálat, és nagyszerű zenéket hallgathatunk!

A cikk szerzője: Rattle Inc. 171 további cikk
A Metal Attack fanzine-t 1988 őszén indította két egri főiskolás, Benjoe és Coly. A lap a nyolcadik számtól jelent meg Rattle Inc. név alatt. A kiadvány összesen 18 számot élt meg, és 1991 tavaszán szűnt meg. A fanzine - negyedszázados kihagyást követően - online változatban, 2016 decemberében kelt újra életre a Facebook-on, és 2017 januárjában kapott saját felületet.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*