Egy kis történelemmel kezdem. A fesztivál ötlete Steve Wozniak-nak, az Apple társalapítójának, az Apple I és Apple II személyi számítógépek kifejlesztőjének a fejéből pattant ki. Első ízben 1982-ben hozták tető alá a rendezvényt, majd egy évvel később követte ezt a második. Debütálás gyanánt egy háromnapos eseménnyel kezdtek, ahol 100 letartóztatás, és állítások szerint 35 drogtúladagolás történt, illetve azt is kapcsolatba hozták a fesztivállal, amikor a rendezvény utáni napon meggyilkoltak egy autóstoppost. Egy évvel később a fesztivál már négynaposra hízott, és new wave-, rock-, heavy metal-, valamint country-napokra oszlott.
Május 29-én a Quiet Riot, a Mötley Crüe, Ozzy Osbourne, a Judas Priest, a Triumph, a Scorpions, és a Van Halen lépett fel. Annak ellenére, hogy a négy napon összesen mintegy 670 ezren vettek részt, az esemény 12 millió dollár veszteséget termelt, és két haláleset történt. A heavy metal napra, amelyet 350 ezren tekintettek meg, a Judas Priest tulajdonképpen szupersztárként érkezett, ugyanis a Screaming for Vengeance album – és különösen a You’ve Got Another Thing Comin nóta/single – komoly áttörést hozott a birminghami zenekar számára a tengerentúlon.
Nem headlinerek voltak, ezt a szerepet a Van Halen töltötte be. Ekkor már javában a Trapeze-ből átigazolt Dave Holland volt a dobosuk, értelemszerűen a British Steel-t és a Screaming for Vengeance-t már vele vették fel. San Bernardino-i koncertjüket a lemezbemutató turnéba építették be, a közönségsiker pedig nem is maradt el. Roppant jó formában lépett színpadra a csapat, magabiztosan, feszesen vezették elő programjukat, érezhető volt, hogy ekkor kerültek a csúcsra.
A The Hellion/Electric Eye-jal nyitottak, majd végigszántottak akkoriban legsikeresebbnek, legnépszerűbbnek számító dalaikon, a Riding on the Wind-en, a Heading Out to the Highway-n, a Breaking the Law-n, a Devil’s Child-on, a Living After Midnight-on, a You’ve Got Another Thing Comin-on, a Hell Bent for Leather-en és a Metal Gods-on. Nagyon jól szóltak, a közönség is vette a lapot, tehát minden feltétel adott volt egy hibátlan buli előadására. Amit viszont sosem tudtam megérteni, hogy sok kritikában állították pellengérre Dave Holland képességeit, játékát, pedig a British Steel, a Defenders of the Faith, vagy a Ram It Down miatta – is – vált klasszikussá, mesterművé.
2018. január 16. újabb fekete nap, gyásznap nekünk, metalosoknak. Nyugodj békében, Dave Holland!
Leave a Reply