45 évesen, tragikus hirtelenséggel elhunyt Forgács Péter, az egykori Feszültség metal fanzine főszerkesztője.
Mélyen megrendültem, amikor megtudtam Sancho halálhírét. Nehéz ilyenkor bármit mondani. Könnyekkel küszködve próbálok valami értelmeset leírni. Akik ismerték, tudják, milyen nagyszerű ember volt. Két kisgyereket és egy szerető feleséget hagyott itt Péter, most már az égen rója a kilométereket a honi hegyek helyett.
Sajnos nagyon régen találkoztam Petivel, a sors úgy hozta, hogy távol kerültünk egymástól, de örökké a barátomnak tekintettem őt. Igazából a tinédzseréveinket töltöttük együtt, a Feszültség újság 4. számának elkészítésében segédkeztem, akkoriban találkoztunk sokat. Ez volt az utolsó megjelent példány, de azt hiszem, ez a négy kiadás is sokat hozzátett a hazai metal zenei élet felpezsdüléséhez.
Sancho igazi zenefanatikus volt, de nála nem voltak határok, a leglágyabb zenéktől a legdurvábbakig mindent hallgatott, és nem csak metalt. Szerette a Depeche Mode-ot is, ami a kilencvenes évek elején eretnekségnek számított heavy metal körökben. De Peti látta előre, hogy előbb-utóbb összemosódnak a határok, nem az számít, hogy milyen zenei kategória rajongója vagy, hanem az, hogy igényes muzsikát kedvelj. Igaza is lett, pár évre rá rengeteg metal zenész és zeneszerető egyén hivatkozott a Depeche Mode-ra, és elindult egy olyan folyamat, amikor szöges ellentétben álló zenék fuzionáltak, mint például a rap és a fémzene.
Az újságkészítést is nagyon komolyan vette, hatalmas elánnal vetette bele magát a munkába. Kár, hogy bizonyos tényezők meggátolták a lap folytatását, pedig az 5. szám is készülgetett, és emlékszem rá, hogy Péter nagyon motivált volt.
Sokat köszönhetek neki, hogy az én zenei ízlésem is miként formálódott. Amikor átmentem hozzá beszélgetni, lemezeket hallgatni, mindig ajánlott valamilyen különlegességet, amit addig nem ismertem. Nála hallottam először az Incubus Beyond the Unknown albumát, amit Sancho bakeliten vett meg, és nagy lelkesedéssel mutatott be nekem. De a Saigon Kick és a Psychotic Waltz bemutatkozó lemezét is őáltala szerettem meg. Ja, és el ne felejtsem a VHK-t, ami Péter nagy kedvence volt, azt is nála hallottam először. Sokáig tudnám sorolni, milyen muzsikákat mutatott meg nekem.
A megemlékezés végére egy rövid sztori régről: az egyik hétköznap Sanchoval elzarándokoltunk a Tüzesvíz szórakozóhelyre, a Barbed Wire/Deaf Order koncertet megnézni, és interjút készíteni az utóbbi együttessel. Amellett, hogy nagyszerű volt a buli, elég érdekesen alakult a beszélgetés és a hazatérés. A koncert után leültünk dumálni a zenekar tagjaival, de közben Cicó (The Bedlam) nekiállt improvizálni a gitárjával a színpadon, így szinte semmit nem hallottunk a válaszokból. De nagyon jól szórakoztunk, mert közben végig nevettünk Cicó egyszemélyes műsorán, ami hát, mondjuk úgy, elég érdekes volt. Végül nem jelent meg az interjú, mert használhatatlan volt a felvétel, és mi sem figyeltünk oda kellőképpen az említett ok miatt, de Péter egyáltalán nem volt ideges emiatt, hanem röhögött az egészen.
Mert egy vidám ember volt…
Dávid László interjúja Benedek Csabával és Forgács Péterrel, a Feszültség fanzine főszerkesztőivel:
1.rész:
http://nativeprideprod.gportal.hu/gindex.php?pg=17694414
2.rész:
http://nativeprideprod.gportal.hu/gindex.php?pg=17694773
Nyugodj békében, Sancho!
Leave a Reply