Elöljáróban szeretném megjegyezni, hogy nem vagyok a műfajt kutató történész, sem muzsikus, csupán rajongó, aki a nagy torta egy részét (t)ette a magáévá. Nincs rálátásom minden irányzatra, előadóra, éppen ezért a ti meglátásotokra is kíváncsi vagyok.
Volt egy alapvetésem (amelyet aztán menet közben én magam korrigáltam), amely úgy hangzott, hogy a 90-es évek elején eltűntek a gitárszólók a heavy metalból, hogy aztán az ezredforduló környékén ismét visszatérjenek. Ami persze nem teljesen így van, de jól hangzik. 🙂
Mindannyian ismerjük a 80-as évekbeli dalstruktúrát: verze – verze – refrén – szóló – (esetleg verze) – refrén – (refrén ismétlése). Már-már unalmasan kiszámítható volt az egész, a szóló pedig a hangszeres kolléga képzettségétől és kreativitásától függően sikerült izgalmasra, dallamosra vagy maradt kényszeres sikálás, alibizés, a húrokon való kétségbeesett karmolászás.
A 90-es években a színtér jelentős részén egy több szempontból is újfajta szemlélet vette át az uralmat. A riffek, a szöveg, a hangulat, az újszerű zenei megoldások kerültek előtérbe, a szólók pedig másodlagossá, már-már feleslegessé váltak. A grunge-nak, a punk pop/rock-nak, a gót metal-nak nem feltétlenül az ilyen hangszeres magánszámok voltak az erősségei, csúcspontjai. Majd a klasszikus heavy metal visszatérésével, újbóli népszerűvé válásával a szólók ismét megjelentek a dalokban. Eddig az elmélet.
Aztán rájöttem, hogy nem a heavy metal-ból tűntek el a szólók, hanem én kezdtem el másféle rockzenét, a fentebb említett irányzatokat (is) hallgatni. Hiszen továbbra is kitartottak az igazi fém kovácsai (Manowar), és a groove/thrash éllovasai (Sepultura, Pantera, Machine Head) sem fukarkodtak a gitárhangokkal; a progresszív metal nagyjai (Dream Theater, Fates Warning) is ekkor értek a csúcsra; ráadásul a 90-es években a legnagyobb gitárnyűvők (Joe Satriani, Steve Vai, Yngwie J. Malmsteen) is szakmányban gyártották jobbnál jobb (vagy kevésbé emlékezetes) albumaikat.
Úgyhogy a gitárszólók nem tűntek el, csupán annyi történt, hogy az összes nóta 100 százaléka helyett azoknak, mondjuk, a felében kaptak helyet. Hogy ez tényleg így van-e, azt ti tudjátok megerősíteni vagy megcáfolni, az igazsághoz ez mindenesetre közelebb áll, mint az eredeti kiindulási pont.
Ti hogy látjátok?
Leave a Reply