Fast Eddie Clarke (1950-2017)

Egy csapat adott – jelen esetben klasszikus – felállása kétszer szűnik meg, a másodiknak sokszor nem is vagyunk tudatában. Először, amikor valamelyik tag kilép a csapatból, utóbb pedig akkor, ha a zenészek valamennyien itt hagyják ezt az árnyékvilágot. A második jóval fájóbb tény, nem pusztán a gyász miatt, hanem mert immár végképp bizonyossá válik, hogy ezt az együttest semmilyen formában nem fogjuk színpadon látni. Eltűnnek a képről (ahogy azt az Ace of Spades elvarázsolt borítóján is láthatjuk), és nincs az a hatalom, amely képes lenne megnyomni a „Visszavonás” gombot.

Ez utóbbi történt ma, amikor a harmadik Motörfej is kilépett a semmibe vezető ajtón. Álljon hozzánk bármennyire közel vagy tőlünk távol az egykori brit trió muzsikája, azt egy pillanatig nem vonhatjuk kétségbe, hogy Edward Allan Clarke (azaz Fast Eddie) nélkül éppúgy nem lett volna Motörhead, nem született volna meg az a bizonyos hangzás, stílus, mint Lemmy vagy a dobos „Philthy Animal” Taylor nélkül. Az együttes legnagyobb slágerei – a Motörhead, a Bomber, az Overkill, az Iron Fist, az Ace of Spades – anno az ő horzsoló gitárhangján zúdultak ránk.

Ő is a legenda egyik pillére volt, és most ez az utolsó, harmadik oszlop is a porba omlott. A mítosz, a zene azonban továbbra is velünk marad, örökre bennünk él. Így azokat sem felejtjük el soha, akiknek ezt a varázslatot köszönhetjük. Téged sem, Fast Eddie Clarke!