Rég volt, több mint három évtizede, hogyan is emlékezhetnék a legeslegelejére – ha nem dokumentáltam volna mindent kínos részletességgel.
Ami biztos, hogy kazettára – még tizenegy-tizenkét évesként – először diszkószámokat vettem fel, majd amikor a gimnáziumi évek alatt átnyergeltem a rockzenére, ezekre a dalokra simán rávettem új kedvenceimet. Így történhetett meg, hogy egy-egy oldal végén még ottmaradtak előző korszakom zenéinek rövid foszlányai.
Az is tény, hogy első műsoros kazettám a V’Moto-Rock második lemezének anyaga volt, míg más hazai hard rock előadók (Edda, P. Mobil, Karthago stb.) albumait bakeliten vettem meg.
Amikor először összesítettem magamnak, hogy melyik hanghordozón mely előadónak hány száma található, 34 kazettám volt. E lista szerint (ha a V’Mocit kihagyom a számításból) az első igazán rockos szalag A oldalán a Deep Purple öt régebbi nagy slágere (Speed King, Highway Star, Child in Time stb.), míg a B oldalán az akkor frissnek számító Perfect Strangers album hat szerzeménye kapott helyet. Vagyis ezt a kazettát nevezhetem új zenei világom origójának, Egyeskének.
A következő szalagra a Black Sabbath We Sold Our Soul for Rock ’n’ Roll válogatásalbumának dalai kerültek, aztán jött a Kiss Animalize lemezének néhány dala, a Led Zeppelin Coda-jának több mint a fele, Ozzy Bark at the Moon albumának a fele, majd a Live Evil, szintén a Sabbath-tól és így tovább. Amihez – még a budapesti lemezboltok feltérképezése előtt – hozzá tudtam jutni, és ami a hallottakból megtetszett. Mert nem tetszett minden rögtön elsőre – de ez már egy következő KÜLÖNBEJÁRAT cikk témája lesz.
Ti emlékeztek, hogy melyik volt a legelső heavy metal kazettátok, lemezetek vagy CD-tek?
Nekem fogalmam sincs már, mi volt az első kazim, emlékszem egy Metallica-And Justice-ra az elsők közül, meg néhány korai Tankcsapdára illetve akadt pár Helloween is. Valami durvábbra/keményebbre vágytam és egyszer, amikor átmentem bicajjal egy nálam idősebb (akkor kb. 13 éves) haveromhoz, berakta a Moby Dick- Indul a box kaziját. Egyből megőrültem tőle, át is másoltattam. Akkoriban nem cimkéztem még (csak később) az ilyeneket, így onnan ismertem fel, hogy csupa mészfolt volt a kazetta. Azóta is az a kedvenc md albumom. Aztán később, mielőtt középsulis lettem volna, a nővérem összejött egy metálos fazonnal, aki nálunk volt állandóan, ezért elhozott magával pár Sodomot, Limbonic Artot, Arcturust, Summoningot, Mayhemet, Covenantot, meg ilyesmiket, akiket jól lenyúltam tőle és átmásoltam, így elég felkészülten kezdtem az első középsulis tanévet. Kb. Ilyen első kazik voltak. 🙂
Nekem az …And Justice a második műsoros kazim volt, amit megvettem magamnak. 🙂
Első kazettámra nem emlékszem, ellenben a századik a Slogan Forgotten Moods demója volt, amit aznap kaptam meg, amikor a kémia bukással tarkított félévi bizonyítványomat is, szakközépiskola második osztályában. Az egykori Lord basszusgitárosának, Vida Ferencnek (R. I. P.) a boltjában vettem meg ’88/89 körül a Destructiontól az Infernal Overkillt, a Virustól a Force Recont, és az Incubustól a Serpent Temptationt, a keszthelyi Sétálóutcán a Kreatortól a Coma of Soulst, a hévízi piacon a Death-től a Leprosy-t, az Exodustól a Fabulous Disastert, a W. A. S. P.-től a Headless Childrent, meg a szegedi bolha piacon a Death-től a Scream Bloody Gore-t, ilyen emlékeim vannak. Első cd-im: Twiszed Sister – Live at the Hammersmith és a Rednex albuma.
Én egy Helloween: Walls of Jericho (A oldal) és Twisted Sister: Stay Hungry (B oldal) kazettával nyitottam, de pikk-pakk továbbúsztam az épp berobbanó thrash-hullámmal. Az első műsoros kazim, talán az Exumer: Possessed by Fire-je volt. 🙂