Dio: Live in Santa Monica – 1983. október 7. (2017)

Noha Coly a JUBILEUM rovatban már megemlékezett a törpeóriás (vagy óriás törpe?) kerek évfordulós alkotásairól, úgy gondoltam, írok erről a – feltételezhetően nem bootleg – kiadványról pár sort, már csak azért is, mert tavaly látott napvilágot.

Az anyagot a Holy Diver turnéján rögzítették, amely 1983. július 23-án startolt az Egyesült Államokbeli Antioch-ból. Ez két a koncert a csapat tizennyolcadik, illetve tizenkilencedik fellépése volt (a Queensryche töltötte be a nyitózenekar szerepét), mivel aznap este dupla programot játszottak, 20.00, illetve 23.30 órai kezdettel, mindkét esetben 6-6 ezer fő előtt. (Megjegyzem, hogy a turnéprogramba két kanadai állomást, valamint augusztus 20-án a doningtoni Monsters of Rock bulit iktatták be, majd október 1-jétől folytatódott a „portya” az Egyesült Államokban.)

Ronnie James Dio, Vinny Appice, Jimmy Bain, Vivian Campbell

A lemezzel kapcsolatos infókból nem derül ki, hogy melyik előadásról van szó (az este 8-kor vagy fél 12-kor keződődőről), az viszont igen, hogy ekkor már Claude Schnell billentyűs (aki a bemutatkozó lemezen még nem játszott) is tagja volt az együttesnek. A kilenc nótás szett során összesen 50 percet töltöttek a színpadon; öt dal került terítékre a debütáló korongról (nem értem, hogy a címadó nótát miért nem vezették elő), ezen kívül a Stargazer-ből egy részlet, egy gitárszóló, a Heaven and Hell majdnem 13 perces változata, és a végén a Man on the Silver Mountain/Starstruck egyveleg hangzott el.

Hallható, hogy nagyon egyben volt a társaság: feszesen, pontosan, a lemezre vett verzióknál talán egy leheletnyivel gyorsabban prezentálták a szerzeményeket. Ilyenkor derül ki, hogy Jimmy Bain milyen parádés basszusgitáros, illetve dalszerző volt; fogalmam sincs, miért nem kapta meg azt a tisztelet, elismerést, amit például Steve Harris, Roger Glover, Geezer Butler vagy Phil Lynott (R.I.P.) kiérdemelt.

Remekül szól a felvétel, a kiváló hangzás megkoronázza a produkciót. Sajnálatos, hogy a bandából ketten már nem élnek; köztudott, hogy jelenleg csupán Vivian Campbell és Vinny Appice aktív, Claude Schnell „felszívódott”.

Ha jól számoltam, akkor ez a negyedik Dio-koncertalbum (az Intermission-t nem sorolom ide), és számomra egyenértékű a Dio at Donington UK: Live 1983 & 1987 című anyaggal. A mester és a banda fanatikusainak csak ajánlani tudom.

A cikk szerzője: Dávid László715 további cikk
Első cikke 1994-ben jelent meg a Metal Hammerben. Hazánk első webzine-je, a Ragyogás egyik alapítója. Később a Stygian Shadows fanzine munkatársa, hazai és külföldi fanzine-ek/webzine- ek cikkeinek szerzője.

3 Comments

  1. Sziasztok,

    Ez nem hivatalos Dio kiadvány. Rádióban ment le ez a felvétel, tavaly más sokadszorra adta ki egy cég, de nem Wendy Dio, aki a hivatalos életművet kezeli.
    Mondjuk az én verziómon hallható a Holy Diver, azzal együtt van meg az 5 dal az albumról, és a neten található infók alapján mindegyik korábbi és a 2017-es kiadáson is ott van.

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*