Deicide: Legion (1992)

A ’80-as évek végén, ’90-es évek elején, amikor a death metal átvette a hatalmat a thrash-től az undergroundban, abban az amerikai, elsősorban a floridai zenekarok igen komoly és aktív szerepet játszottak. Brandon, Tampa, Fort Lauderdale voltak a déli állam meghatározó death metal színterei, ugyanakkor a csapatok próbálták nem másolni egymást. Ugyanakkor vitathatatlan, hogy akarva-akaratlanul hatottak egymásra, mint ahogy az is, hogy a műfajt a technikás oldaláról közelítették meg, kidomborítva a muzikalitást, a zenészekben rejlő képességeket, tehetséget, magas fokú tudást. Ahogy azt már korábban a Morbid Angel-ről és az Obituary-ról szóló cikkeimben is kifejtettem, az említett csapatok nem egyik napról a másikra törtek be a köztudatba, az elismerésért, népszerűségért nagyon meg kellett dolgozniuk.

Ahogy a Deicide-nek is. A zenekar 1987-ben, eredetileg Amon néven alakult Tampában, Glen Benton énekes/basszusgitáros, Steve Asheim dobos, valamint Brian és Eric Hoffman gitárosok révén. Két demót (Feasting the Beast – 1987, Sacrificial – 1989) követően írtak alá a Roadrunnerhez (emlékszem egy korabeli interjúból: „Szerződtess bennünket, seggfej!” – rontott be demójukkal Glen Benton Monte Connerhez, a Roadrunner akkori A&R-osához), a kiadó pedig King Diamond Conspiracy lemezén hallható Amon Belongs to Them című dala miatt névváltoztatásra „kényszerítette” őket.

Ekkor vették fel a Deicide nevet, amely két dolgot jelenthet: 1. egy isteni természetű lény meggyilkolását, különösen Jézus Krisztus keresztre feszítését, 2. olyan valakit, aki érintett Krisztus halálában. Köztudott, hogy a zenekar sosem csinált titkot keresztényellenes, sátánista attitűdjéből, erre utalt a Benton homlokába égetett fordított kereszt, valamint az a korai nyilatkozata is, amelyben azt fejtette ki, hogy meggyőződése, hogy Krisztus keresztre feszítéséhez a Deicide-tagoknak volt köze, magyarán, ők voltak az a négy római katona, akik ezt megtették. Ez a tudatosan és provokatívan, polgárpukkasztó célzattal felvállalt sátánista image egyfelől rengeteg promóciót biztosított nekik, másfelől pedig sokaknál kiverte a biztosítékot, akik nem egyszer megfenyegették Bentont és zenekarát, illetve követtek el ellenük robbantásokat a koncertek előtt.

Miután a csapat az összes demós nótáját elsütötte a bemutatkozó lemezére, új dalokkal a tarsolyában vonult be a Morrisound stúdióba Scott Burns-szel, hogy felvegye második alkotását, a Legiont. Az elődjénél négy perccel rövidebb korong még nem azt a későbbiekben csaknem tökéletesre fejlesztett, váltásokban gazdag, technikás death metalt tartalmazza, mint ami például a Once Upon a Cross-t, illetve a Serpents of the Light-ot jellemzi, ugyanakkor hallható, hogy sokat fejlődtek a debütáláshoz képest.

A zenekar legbonyolultabb műveként tekint a Legion-ra, és az állítják, hogy az anyag túl kaotikus. Ez utóbbi kijelentéssel nem feltétlenül értek egyet, mivel a szerzeményeknek van egy bizonyos struktúrájuk, legyen szó a nyitó Satan Spawn, the Caco-Daemon-ról, a Dead but Dreaming-ről, a Repent to Die-ról vagy a Holy Deception-ről. Mind a hangzás, mind a számok felépítése, a lendület engem a korai Malevolent Creation-re és Cannibal Corpse-ra emlékeztet, és noha azt írtam, hogy a nóták egy bizonyos struktúrával rendelkeznek, a bandának ekkorra még nem forrott ki saját önálló karaktere.

Az azonban kétségtelen, hogy Steve Asheim a későbbiekben a műfaj egyik legjobb dobosává nőtte ki magát; vijjogó szólókat, jó riffeket hoznak a Hoffman testvérek; meghatározó szerepet töltenek be Benton vastag basszusfutamai, akinek hangjára – a Deicide albummal ellentétben – ezúttal nem tettek effekteket. Véleményem szerint a már fentebb említett sátánista image-dzsel akarták felhívni magukra a figyelmet, ami nem volt több, mint puszta szenzációhajhászás, annak ellenére, hogy a tagok, főleg Benton – állítólag – halálosan komolyan vették az egészet. Az énekes többször említette a korai interjúkban, hogy mint Jézus, ő is 33 évesen fog elhunyni. Ehhez képest…

Véleményem szerint a Serpents of the Light-tal tették fel a pályafutásukra a koronát, onnantól kezdve lejtmenetbe kerültek, a Hoffman testvérek kilépése pedig teljes mértékben aláásta a későbbi albumok színvonalát. Egy biztos, hírnevüket korai munkáikkal (köztük az idén 25. születésnapját ünneplő Legion-nel) alapozták meg, és váltak a death metal műfaj egyik meghatározó alakulatává.

A cikk szerzője: Dávid László 727 további cikk
Első cikke 1994-ben jelent meg a Metal Hammerben. Hazánk első webzine-je, a Ragyogás egyik alapítója. Később a Stygian Shadows fanzine munkatársa, hazai és külföldi fanzine-ek/webzine- ek cikkeinek szerzője.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*