Brightly Painted Corpses: Consumed by a Sickness (2017)

Decemberance-ismertetőmben már kifejtettem, hogy a death/doom stílus a metal műfajának talán legkötöttebb formája. Ahogy cikkemben leírtam, a görög zenekar alaposan rám cáfolt, hiszen bemutatták, hogy azt a muzsikát változatosan, egyedi ízekkel felvértezve is elő lehet adni.

Ellenben a doom-nak van egy olyan oldalhajtása, amely valóban mentes a változatosságtól, és szűk keretek között mozog, ez pedig a funeral doom. Annak ellenére, hogy a szívemhez közel áll ez a zenei világ, ritkán veszek elő egy-egy temetési alkotást, lévén mindent csinál az emberrel, csak jó kedvre nem deríti. Elsősorban Finnország számít vezetőnek ebben a „szakmában”; az Unholy, a Skepticism, a Thergothon fektették le a funeral doom alapjait. Értelemszerűen később több országot is megérintett ez a zene, de azt nem mondanám, hogy különösen népszerű, felkapott lenne.

A Brightly Painted Corpses az amerikai Coral Springsből (Florida) származik, érdekessége pedig az, hogy mindösszesen egy személy, Dan London működteti, ergo az összes hangszert ő szólaltatja meg. Nem kezdő zenészről van szó, hiszen a BPC-t 2013-ban hívta életre, a Consumed by a Sickness pedig már a tízedik anyaga. És ezt vajon hogy csinálta? Úgy, hogy 2014-ben egy, 2015-ben kettő, 2016-ban három, míg idén négy hanghordozót jelentetett meg. Azért ez nem semmi, nem igaz? Hozzáfűzném még, hogy két évvel ezelőtt két EP-t is kiadott.

Jelen alkotásán öt tétel osztozik (az előző ideiken egyaránt hat-hat nóta szerepelt) csaknem 54 percen, és ezzel mindent el is árultam a lemezről. Azt azonban mindenképpen meg kell említenem, hogy a funeral doom összes jellemzőjét önmagán hordozó korongon hallható szerzemények korántsem annyira lehangoló, az embert a nihilizmusba, a kilátástalanságba kergető felvételek, mint, teszem azt, a Skepticism vagy a Thergothon nótái, ugyanakkor értelemszerűen mosolyt sem csalnak a hallgató arcára. Csigalassúságú tempókból, a végzet hangjain megkonduló dobokból, itt-ott billentyűs hangszerek bevetéséből, mély hörgésből építkeznek a számok, tehát még ha akarnék, sem tudnék forradalmian újnak számító ötletekről beszámolni.

Természetszerűleg nem egy minden napra szánt hallgatnivaló az anyag, de jobban befogadható, derűsebb, korántsem olyan éjfekete atmoszférával felruházott, mint a már említett finn együttesek produkciói. A stílus fanatikusainak, kedvelőinek nyugodt szívvel ajánlom.

About Dávid László 823 Articles
Első cikke 1994-ben jelent meg a Metal Hammerben. Hazánk első webzine-je, a Ragyogás egyik alapítója. Később a Stygian Shadows fanzine munkatársa, hazai és külföldi fanzine-ek/webzine- ek cikkeinek szerzője.

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*