Kétségtelen, hogy jelen korunk underground színterének egyik legtehetségesebb zenekara ez a brazil kvartett. Olyan honfi- és pályatársaikhoz hasonlóan, mint az Eternal Devastation, a Farscape, az Atomic Roar vagy a ByWar, ők is az old school thrash életben tartására esküdtek fel. Mindezen bandák a ’90-es évek legvégén, a 2000-es évek legelején jöttek létre, sajnálatos módon azonban ketten (Eternal Devastation, ByWar) ma már nem aktívak. Sőt, az Antonio Rolldão által alapított Kill Again kiadó is a régi vágású thrash zászlajának felemelésére szakosodott.
A Violator-t 2002-ben, Brasília-ban (Distrito Federal) hívta életre David „Batera” Araya dobos, Pedro Augusto „Capaça” Diaz és Juan Lerda gitáros (ő speciel argentin), illetve Pedro „Poney Ret” Arcanjo basszusgitáros/énekes. Az akkoriban 17-18 esztendős ifjak nem sokat szőröztek, már megalakulásuk évében elkészítették a Killer Instinct demót, amelyet azután további hanghordozók követtek. Diszkográfiájuk ismertetésétől e helyen eltekintenék, azt azonban mindenképpen fontos tudni róluk, hogy a 2004-ben napvilágot látott Violent Mosh EP óta dolgoznak a Kill Again Records-zal, valamint 2005-ben Juan Lerda-t Marcio Cambito váltotta. Azóta változatlan tagsággal muzsikálnak, kizárólag koncerteken segítette ki őket (2011-ben) Joshua Moreno gitáros, valamint (2015-ben) Felipe Gonzalez énekes. Egyébiránt 2015 volt visszatérésük esztendeje is, mert előtte átmenetileg feloszlottak (vagy kényszerpihenőt tartottak).
Idei kiadványukat újfent nem kapkodták el, lévén, hogy az négy évvel a Scenarios of Brutality albumot és a Farscape-pel közös The Fall of Silence EP-t követően került forgalomba. Alapvetően nem lusták Violator-ék, és a színvonalra, a minőségre is mindig odafigyelnek, de 15 év alatt két lemez igen karcsú teljesítmény. Új anyaguk ráadásul csupán egy hatszámos EP, amelyen két vadonatúj stúdiófelvétel, két feldolgozás és két koncertnóta hallható.
Mind az Infernal Rise, mind a False Messiah egy intenzív, váltásokkal tűzdelt, a korai Slayer-t, valamint Dark Angel-t idéző fenevad, agresszív riffeléssel, szólókkal, precíz, húzós ritmusokkal felvértezve. Poney hangja valahol a fiatal Tom Araya-ra (esetleg Don Doty-ra) emlékeztet, csupán a gonoszság hiányzik belőle, és nincsenek az ember hátán a szőrt felállító, velőtrázó sikolyai. Meglepőek viszont a feldolgozások, hiszen vérbeli hc/punk/crossover dalokat, a honfitárs Ratos De Porao Ao Vivo lemezén hallható Igreja Universal-t, valamint a brit Heresy-től – a Heresy/Concrete Sox split EP-n található – Nausea-t formálták át a saját képükre; a koncertfelvételek (United for Thrash, Deadly Sadistic Experiments) pedig a 2011-es Kill Again Metal Fest-en kerültek rögzítésre.
Úgy gondolom, ez az EP amolyan étvágygerjesztő, egy új album megelőlegezése, amely már nagyon esedékes lenne a brazil legényektől. Aki ismeri, kedveli a bandát, egy szemernyit sem csalódik majd ebben a műben, hiszen stílusuk egyik legjobb zenekaráról van szó. Csak ne késlekedjenek sokáig friss alkotásukkal!
Leave a Reply