Miután a jövő év eddigi legnagyobb „slágere” hazánk kultikus, nemzetközileg is (el)ismert zenekarának, a Tormentornak az „összeborulása” – Csihar Attila énekes, Szigeti Attila és Buday Tamás gitárosok, Farkas György basszusgitáros, Machat Zsolt dobos tagsággal –, mi sem természetesebb annál, mint hogy mi, a Rattle Inc. szerkesztősége – kötelező jelleggel – megemlékezünk erról a demóról, a felvétel megszületésének harmincadik évfordulóját megünneplendő.
Gyerekcipőben járt még idehaza a heavy metal, amikor 1985-ben, Budapesten 14-15 esztendős kamaszok, Csihar Attila énekes, Szigeti Attila és Buday Tamás gitárosok, Fazekas Lajos basszusgitáros, valamint Dubecz Márton dobos – minden bizonnyal tudtukon kívül – életre keltettek egy szörnyeteget. A fiatalok komoly elszántsággal, fanatizmussal vetették bele magukat a munkába, és élőben is komoly aktivitást mutattak: 1986-ban felléptek többek között az AORTA-n (Amatőrök Országos Rockzenei Találkozója), rendszeres vendégei voltak a Kassák klubnak, és a Ganz-Mávag Művelődési Házban sorra kerülő 666 fesztivál előadói között is ott találjuk a nevüket, amivel megalapozták félelmetes hírnevüket.
A ’86-os esztendő más szempontokból is fontos volt számukra, lévén, hogy Fazekas Lajos helyett Farkas György került az együttesbe (Lajos akkor vonult be a seregbe, Gyuri pedig akkor szerelt le), valamint Zsobrák János személyében egy szervező/menedzser állt be mögéjük, ezen kívül több alkalommal is megfordultak a Petőfi Csarnok színpadán, illetve havonta játszottak a Csepeli Ifjúsági Parkban, ahol a zenekar igazán ismert lett.
1987-ben már zöld utat kapott Magyarországon a heavy metal (Pokolgép – Totális Metal), megjelent az első kelet-közép-európai fanzine, a Metallica Hungarica, és minden túlzás nélkül kijelenthető, hogy pezsgő underground színtér bontakozott ki hazánkban. Minden kétséget kizáróan az akkori idők legbrutálisabb, legszélsőségesebb alakulata a Tormentor volt, és ennek egyenes következménye, hogy a The Seventh Day of Doom demó is ezekkel a jelzőkkel illethető.
A thrash hullám ekkoriban az egész világot behálózta, azonban Csihar Attiláék merőben mással, magyar zenekartól addig még nem hallottal rukkoltak elő. Sejtelmesen kezdődik a kazetta a spoken word intróval, amelyből a Tormentor című nóta fejlődik ki, jelezve, hogy az akkor igen népszerű Sodom, Destruction, Kreator stb. vonalnál még súlyosabb, extrémebb zenét prezentál a kvintett, sőt, ezáltal ők váltak a legelső black metal bandává. A fekete oldalt, egyben a Bathory-val meghúzandó párhuzamot mindenképpen Csihar Attila hangja támasztja alá: gonosz, morbid, egy az egyben Quorthon-t megidéző stílusa akkoriban nem volt megszokott jelenség kis hazánk undergroundjában.
Zeneileg sem átlagosat, kliséket kínáltak: kifejezetten összetett, sok váltással tarkított szerzemények (pl. Branded by Satan, Infinite Darkness, vagy a doom-os, madárcsicsergéssel véget érő Live in Damnation) kerültek fel a szalagra. Az igazi különlegességet azonban mindenképpen az instrumentális Damned Grave, illetve Hacsaturján Gajane című művének híres részlete, a Kardtánc egy részletét tartalmazó átirat jelentette. Ez utóbbi nótából derült ki, hogy a Buday/Szigeti páros abszolút nem volt ellensége a dallamoknak; ötletes riffeket, szépen kidolgozott szólókat pengettek.
Akusztikus kezdéssel nyit a címadó darab, ez sem volt bevett szokás akkoriban (vagy csak nagyon ritkán). Természetesen a ritmusszekcióról sem feledkezhetünk meg: Farkas György basszusfutamai mindvégig dohognak, illetve Dubecz Márton dobolását sem lehet egy rossz szóval illetni. Koromsötét atmoszférával, félelmetes, fenyegető hangulattal szőtték át Csihar Attiláék a produkciót, amely a sátánista beállítottságú szövegekkel, tematikával egyetemben szintén a black metal felé billentette a mérleg serpenyőjét.
A hangzás viszont, úgy gondolom, más tészta: egy kicsit kásás, itt-ott torz, de hol voltak akkoriban jól felszerelt stúdiók, tapasztalt szakemberek Magyarországon? Egyáltalán ki dolgozott volna a Tormentor-ral, akiknek extrém muzsikája igen komoly fejtörést okozott volna bármilyen hangmérnöknek?
Egy-két hónappal a stúdiómunkák után Dubecz Márton és Buday Tamás távoztak a zenekarból, mert a banda többi tagja a sötétebb irány felé akarta terelni a szerelvényt, míg ők inkább a heavy metal felé közeledtek. Ekkor érkezett Dubecz Márton helyére Machát Zsolt, Buday Tamás helyére viszont nem vettek be másodgitárost – a rajongók pedig innentől datálják a klasszikus felállást (Csihar, Szigeti, Machát, Farkas).
1988 végén a csapat rögzítette azt az albumot, az Anno Dominit, amely alapkő lett a világ metalzenei életében; többek között ennek révén került Csihar Attila a norvég Mayhem látómezejébe. (1989-ben a Trepán, az Atomic, valamint a Diktátor társaságában felkerültek a Sztár Kisszövetkezet által kiadott Black and Speed Metál válogatásra. Egyébiránt ez a cég jelentette meg korábban mindkét Robbanásveszély-kompilácót is.)
Ezután még mintegy három évig létezett a Tormentor ebben a felállásban. Számos hazai és külföldi koncertet maguk mögött tudva, 1991 végén állapodtak meg a tagok abban, hogy a már lekötött koncertek után nem folytatják együtt. Nemzetközileg Csihar Attila komoly előadóvá nőtte ki magát, a Mayhem-en kívül rengeteg projekt és vendégszereplés fűződik a nevéhez (pl. Plasma Pool, Aborym, Sunn O))), Sinsaenum), és noha a többiek csak félig-meddig maradtak zeneileg aktívak (komolyabb csapatokban – például a Watch My Dying-ban, a Suffer As Well-ben és a Bornholm-ban – csak Farkas György fordult meg), a Tormentor neve egy percre sem kopott ki a köztudatból. Legendájuk, munkásságuk mindvégig élt az underground-köztudatban, rengeteg black metal zenekar merített belőlük inspirációt, a feldolgozásokról (pl. Dissection, Nifelheim) már nem is beszélve.
Van egy olyan gyanúm, hogy ezek a fickók nagyon komolyan gondolják az újjáalakulást, keményen gyúrnak az elkövetkezendő koncertekre; remélem, hogy idejükbe egy új album is bele fog férni. Egészen biztosan nem okoznának vele csalódást.
Válasz írása