Nem sokat gatyázott a Pokolgép, hiszen alig egy évvel a Totális metal megjelenése után már második korongját jelentette meg a banda. Kétségtelen, hogy az úttörőnek, az első hazai heavy metal lemeznek számító Totális metal (ne feledjük, a P. Box, a P. Mobil, a Karthago vagy a Piramis inkább hard rock csapatok voltak) addig zárt ajtókat nyitott meg a hazai, nehéz fémet „megmunkáló” együttesek előtt, azonban a végső lökést kétségtelenül a Pokoli színjáték adta meg.
Nem mondok újdonságot azzal, hogy a csapat országos népszerűségét koncertjeivel, illetve bemutatkozó korongjával alapozta meg. Abban az időben nagy szó volt, hogy egy heavy metal alakulat hanghordozót adhatott ki (ehhez talán egy jó nagy adag szerencse és a fennálló politikai rendszer puhulása, megfáradása is kellett), a Totális metal megjelenésével viszont zöld utat kaptak a hazai metal együttesek a szélesebb rétegek, a rajongók előtt történő bemutatkozásra. Hozzáteszem, hogy a Ki mit tud? című műsor révén már a televízió sem zárkózott el a metal csapatok szerepeltetése elől (a Pokolgép ebben is úttörő volt), gondoljunk csak a pécsi Morris 1988-as vagy a Lady Macbeth 1991-es fellépéseire.
Háttérinformációként annyit kell tudni a Pokoli színjátékról, hogy a lemez munkálataiban szövegíróként ismét részt vett Nagy Feró (ő volt a producer is), hangmérnökként Rozgonyi Péter és Szigeti Ferenc működtek közre (utóbbi zenei rendezőként is), illetve Józsa Béla is írt két szöveget. Úgy a dalok, mint a hangzás tekintetében egy érettebb, kiforrottabb produkciót tett le a zenekar az asztalra,. Nyoma sincs az első anyag gyermekbetegségeinek, sokkal nyilvánvalóbb lett az általuk képviselni kívánt zenei világ.
Ezúttal fémesebben, feszesebben, súlyosabban dörrentek meg a szerzemények. A Kukovecz Gábor/Nagyfi László gitáros duó számomra etalon teljesítménnyel rukkolt elő ezen az alkotáson, örökérvényű riffeket, szólókat játszottak fel a lemezre. Kalapács József énekes hangja férfiasabbá, karakteresebbé, határozottabbá vált, de a Pazdera György basszusgitáros és Tarca László dobos alkotta ritmusszekció is brillírozik, ergo nem lehet fogást találni az albumon.
Amíg az első anyag helyenként még hard rock hatásokat mutatott fel, addig a második korongon vegytiszta heavy metal hallható. Sokkal jobban kidomborodtak a Judas Priest vagy éppen az Accept által ihletett motívumok, mint egy évvel korábban. Sőt, itt-ott speed témák is felbukkantak. Lehetett ez idő tájt valaki melodikus rock rajongó, thrasher, black- vagy death-kedvelő, esetleg doomster, egyaránt kitörő lelkesedéssel fogadta az albumot, amelyet olyan tételek váltottak ki a hallgatóból, mint a Tökfej, a Halálra szeretlek, a 666 (Metál mondóka) vagy az Újra születnék.
Fontosnak tartom külön kiemelni a lemez három húzó szerzeményét, a komplett Pokolgép-életmű legnagyobb klasszikusait: az Ítélet helyett-et (erre a nótára ballagott 1992-ben a keszthelyi VSZK akkori 4.C. osztálya), a hátborzongató, gonosz hangulatú Éjféli harang-ot (erről azt olvastam, hogy a Dokken Unchain the Night-ját nyúlták le hozzá, de ezzel már akkor sem foglalkoztam), valamint a címadó darabot. Így utólag belegondolva, egyedül a Vallomás lett egy kicsivel haloványabb a többi kompozíciónál (természetesen nagy probléma így sincs vele), míg a poénnak szánt Az a szép című népdalfeldolgozás helyett egy másik nótát is tehettek volna a korongra.
Minden elismerésem, feltétlen tiszteletem Kukovecz Gáboré, hogy a mai napig életben tartja, működteti a ma már legendássá vált zenekart. Számomra a Kalapács Józseffel készített lemezek egyértelműen klasszikusok, a Rudán Joe-val rögzített Adj új erőt is zseniális lett, utána viszont, úgy gondolom, elfogyott a muníció. Az azonban vitathatatlan, hogy a magyarországi heavy metal mozgalom elindítása az ő nevükhöz fűződik, hazai muzsikusok, zenekarok tömegét inspirálták, a Pokoli színjáték-kal pedig egy máig megkerülhetetlen, felülmúlhatatlan, meghatározó, hibátlan művet alkottak meg. „Ördög testvér, játssz még…”
Leave a Reply