Mirror

A 80-as évek közepén/végén hazánkba is begyűrűzött a thrash metal, ami számtalan tehetséges zenekart dobott a felszínre. Minden túlzás kijelenthető, hogy el voltunk kényeztetve thrash metal fronton: Beyond, Bedlam, Undertaking, Antichrist, Butchers stb. Ehhez a körhöz tartozott a veszprémi Mirror is.

A zenekar rövid, kétéves pályafutása alatt két demót jelentett meg, és élőben is aktívak voltak. Budapesti debütálásuk 1988-ban, a 666 Fesztiválon történt (ezt az információt Mann László gitáros/énekestől kaptam), egy évvel később pedig, 10 napon belül kétszer is felléptek a fővárosban, mégpedig 1989. július 21-én a Landler Művelődési Házban, a nyolcadik alkalommal megrendezésre került Thrash Mosh Clubban, az Undertaking vendégeként, illetve a Pecsában, 1989. július 30-án, szintén az Undertaking-gel.

Azért nem választom el a két programot egymástól, mert a setlistek 90 százalékban megegyeznek egymással. Amit fontos elmondani: a zenekar egyszerűen lehengerlő volt élőben, gyilkoltak, ahogy az sem elhanyagolható szempont, hogy roppant tehetséges zenészek alkották a csapatot. Miután csak egy demóval rendelkeztek (ugyanis a Terminal Mutation dalait a Dead by Down-ra is feltették), értelemszerűen ezeket (pl. Ku Klux Klan, Back to New York, Morphia) prezentálták a fellépések alkalmával, amelyek mellett kedvenceiktől is műsorra tűztek egy-egy feldolgozást.

A legnagyobb hatással a Kreator volt rájuk: a zene elsöprő intenzitása, lendülete, Mann László gitáros/énekes acsarkodó hangja, agresszív riffelése, Kottán András basszusgitáros megállás nélküli vastag futamai és Soós Gábor precíz dobolása egyértelműen alátámasztják ezt a megállapítást. Mind a TMC-ben, mind a Petőfi Csarnokban elhangzott a Toxic Trace, illetve a Love Us or Hate Us (a Landlerben ezen kívül a az Antisocial került még terítékre), míg a PeCsában egy, akkoriban vadonatúj daluk, a De Sade is felcsendült.

Az egykori városligeti létesítményben megtartott eseménynek az volt az érdekessége, hogy az intrót a csapat akkori menedzserének, Laci unokahúgának a gordonkajátéka szolgáltatta. Só, az együttes dobosa az Undertaking-könyvben így emlékezett erről: „Úgy kezdtük a bulit, hogy kiült a székre egy kiscsaj, jött a füst, és elkezdett valami szomorú dallamot. Aztán jött be a lábcin, és elkezdődött a buli”. És ebből kerekedett ki aztán egy nagyjából 45 perces thrash-mészárlás. A Mirror és az Undertaking is mindkét alkalommal jól szólt, a hangzásba nem lehet belekötni, a thrasherek szabályszerűen kajálták a bandákat.

Nagy kár, hogy ezután nem sokkal feloszlottak, de nemcsak ők, hanem a főszereplő Undertaking is, sőt több pályatársuk is erre a sorsra jutott. Egy azonban elvitathatatlan: felvételeik révén nagyban hozzájárultak a hazai thrash színtér kialakulásához, demóik mára kultikus státuszba kerültek.