Mindannyian jól tudjuk, hogy a ’80-as évek elején felbukkant német metal csapatok milyen megtermékenyítő hatással voltak a színtérre. Meggyőződésem, hogy germán földön több zenekar jött létre, nagyobb szcéna fejlődött ki, mint Angliában, ugyanakkor számtalan banda tűnt el egy-két album megjelentetését követően. A teutonic speed/heavy metal-ként aposztrofált stílus gyakorlatilag egyfajta márkanév lett egy, a rá jellemző, azonnal felismerhető dallamvilággal, nótaszerkezetekkel, hangzással.
A ’90-es évek beköszöntével aztán ez a muzsika is kiment a divatból, egészen a Hammerfall 1997-es felbukkanásáig, a tradicionális heavy metal újjászületéséig. Oscar Dronjak-ék akkoriban nemcsak az elfeledett, kultikus német zenekarokra (pl. a Stormwitch-re) hívták fel a figyelmet, hanem a náluk sokkal alacsonyabban jegyzett együttesekre is, mint amilyen a holland Picture.
Az 1998-ban, Koblenz-ben (Észak Rajna-Vesztfália) alakult Metal Inquisitor szerintem csak a legfanatikusabb metalrajongók előtt ismert. Ők is bőven hozzátették a magukét a klasszikus heavy metal visszatéréséhez, csak éppen számukra nem adatott meg akkora népszerűség, elismerés, mint a fentebb említett svéd együttesnek. Ugyan diszkográfiájuk két demót, ugyanennyi 7” EP-t, egy split EP-t, négy albumot, három válogatást és egy koncertlemezt ölel fel, az eleddig utolsó, negyedik, a Massacre által gondozott, 2014-es Ultima Ratio Regis korongot leszámítva az apró, független német Iron Glory Records és Hellion Records kiadóknál dolgoztak. Magyarán a reklám, a publicitás, a támogatás, a promóció esetükben majdnem a nullával volt egyenlő. Valamennyi kiadványuk első osztályú, kiváló zenét rejt, az egységes, magas színvonal pedig mindenképpen a változatlan tagságban keresendő, hiszen sosem jellemezték őket folyamatos tagcserék.
Ez a gyűjteményes anyag – ahogy a címéből világosan kiderül – a japán fanatikusoknak készült, amit minden bizonnyal a banda 2014-es, a Felkelő Nap Országában lezajlott turnéja inspirált. A tíztételes lemez majdnem felét első, véleményem szerint legjobb alkotásuk, a The Apparition (2002) szerzeményei teszik ki, míg a többi nóta a további albumokról (egyaránt kettő-kettő) került fel. Lendületes, riffcentrikus, a korai Running Wild, Living Death, Warrant stb. által ihletett, itt-ott némi korai Iron Maiden-nel nyakon öntött fémzene hallható a korongon, úgy, ahogy azt csak a német bandák tudták. Ez az a muzsika, amiről nem kell sokat írni, mert mindenki tudja, hogy miről van szó.
A kompiláció beszerzését csak azoknaknak ajánlom, akik nincsenek képben a Metal Inquisitor munkásságával kapcsolatban, nekik viszont feltétlenül. Aki azonban mindegyik anyagukkal rendelkezik (legalábbis a többségükkel), az nyugodtan lapozhat, mert semmi izgalmasról nem marad le.
Leave a Reply