Vitathatatlan, hogy Svájcot a Hellhammer, illetve jogutódja, a Celtic Frost tette fel a heavy metal muzsika térképére. Ellentétben Angliával, Németországgal, valamint olyan skandináv államokkal, mint Dánia, Svédország, Finnország vagy Norvégia, ebben az országban nem volt (nem alakult ki) komoly táptalaja a súlyos zenéknek, ettől függetlenül a Svájcból érkezett zenekarok, például a Messiah vagy a Coroner úttörőkké váltak a saját műfajukban. Később olyan csapatok érkeztek még a kicsi, alpesi országból, mint a Calhoun Conquer, az Excruciation, a Carrion, a Sickening Gore, a Poltergeist vagy a zseniális Babylon Sad.
A Messiah 1984-ben jött létre Baar-ban (Zug), mégpedig Remo B. „Brögi” Broggi gitárossal, Reto „Tschösi” Wilhelm Kühne basszusgitáros/énekessel és Rolf „Jazzi” Heer dobossal a soraiban. A dátumból adódóan az Európában ez idő tájt kibontakozó thrash/death színtér előfutárainak tekinthetők. A következő évben három demót rögzítettek (Powerthrash, Live Baar, The Infernal Thrashing), amelyekkel magukra irányították az underground rajongók figyelmét, valamint rövid időre Andre „Stony” Steiner gitáros is csatlakozott hozzájuk.
Bemutatkozó anyaguk 1986. szeptember 30-án, az apró Chainsaw Murder Records jóvoltából (ez volt a kiadó első kiadványa), Hymn To Abramelin címmel látott napvilágot. A nagy thrash-robbanás idején – elég, ha csak Európát vesszük – egy Pleasure to Kill, egy Obsessed by Cruelty, egy Eternal Devastation, egy Riders of Doom vagy egy The Force mellett is megállta a korong a helyét, sőt, relatíve elismerésre, ismertségre tett szert a banda általa.
Nem is vacakoltak sokat, hiszen egy évvel később már érkezett is a folytatás, az Extreme Cold Weather formájában. Feltételezem, hogy a fanatikusoknak elsősorban a megmosolyogtató borítón kellett túltenniük magukat, ugyanis a muzsikával semmi gond nem volt. Megtartották a debütáló anyag nyersességét, semmiféle radikális váltást nem eszközöltek, nem álltak elő forradalmian új megoldásokkal, továbbra is 2-5 perces tételekben gondolkodtak.
Ahogy a Celtic Frost és a Coroner, a Messiah is megpróbálta magát elhatárolni a német thrash bandáktól; egyáltalán nem lehet őket azzal vádolni, hogy bármelyik, akkoriban aktív thrash zenekart másolták volna. Persze a gyors részeknél Tschösi agresszív, acsarkodó hangjából kifolyólag a Kreatort lehet megnevezni párhuzamként, de kopírozásról szó sincs.
Muzsikájukban előszeretettel alkalmaztak dallamokat, doom-os tempókat, sok váltással vértezték fel szerzeményeiket. Az európai thrash csapatokra az idő tájt nem feltétlenül volt jellemző az instrumentális szerzemények csatasorba állítása, a Messiah azonban fittyet hányt erre a szokásra, és kettőt is feltett az anyagra, mégpedig a Mother Theresa-t (Dedicated in Love to Mother Theresa) és a Hyper Borea-t.
Az 50 perces korong érdekessége, hogy tulajdonképpen egy fél albumról beszélünk, mert a 15 nótából hét (1.-7.) stúdiófelvétel, míg a többi nyolc élőben került rögzítésre (Live Pforzheim, Kuperdächle – 1987. május 23.; Live Rotterdam, Geronimo – 1987. április 18.; Live Alkmaar, Parkhof – 1987. április 11.), tehát olyan lett a végeredmény, mintha az ember egy EP-t és egy koncertlemezt hallgatna, egybefűzve. A stúdiós nótákat amúgy a Live Baar, PSF Tonstudio-ban vették fel.
Ezután egészen 1995-ig dolgoztak, rajongóiknak további két EP-vel és három koronggal kedveskedtek, de a komolyabb áttörés sosem adatott meg számukra, megrekedtek a kultikus kedvencek szintjén. Ezt az időszakot már a folyamatos tagcserék jellemezték, kizárólag Brögi tartott ki mindvégig a csapatban, sőt, az 1994-es The Ballad of Jesus EP-t, illetve az Underground albumot az ex-Carbonized, Excruciate, Procreation, főállásban Therion-főnök Christofer Johnssonnal a mikrofon mögött vették fel.
1995-ben bekövetkezett feloszlásukat követően, 2003-ban rövid időre visszatértek (a 2000-es évek eleje óta több kiadványt is piacra dobtak; Powertrash/The Infernal Thrashing, 20 Years of Infernal Thrashing Madness video – 2004, Unreleased Demo 1984 – 2007, Reanimation 2003 at Abart Live album – 2010, Extreme Hymns and Ballads of a Rotten Psycho Underground Horror Cut válogatás – 2012), az idei esztendőtől pedig újra teljes üzemmódba kapcsoltak, soraikban Brögivel, Patrick „Frugi” Hersche basszusgitárossal, Steve Karrer dobossal és Andy Kaina énekessel. A High Roller Records elméletileg le is szerződtette őket, de hogy lesz-e új lemez, arról nem tudok, és Facebook-oldaluk sem árul el erről semmit.
Úgy gondolom, hogy a Messiah a ’80-as évek undergroundjának egy érdekes szeletét képezte, első két albumuk pedig mindenféleképpen kultikusnak tekinthető.
Leave a Reply