Időnként felteszem magamnak a kérdést: vajon hányszor hallgassak meg egy új albumot, mielőtt írnék, véleményt mondanék róla? Ha csupán néhány alkalom után nyilatkozom, azzal információforrás-oldalunkat erősítem, másokat segítek a választásban. Ha viszont hatszor-nyolcszor is nekiülök, az nyilván kiforrottabb álláspontra juttat, viszont közben telik az idő, és lehet, hogy az olvasó már rég más újdonságokra kíváncsi.
Ráadásul az anyagok befogadásának van egy természetes érési folyamata. Azt vettem észre, hogy egész más füllel hallgatok egy lemezt, ha eltelt egy kis idő – néhány hét vagy hónap – az első néhány belefüleléshez képest, ha egy ideig nem találkoztunk, ha közben más lemezekkel is megismerkedtem. Rárakódott a patina, régi ismerősként üdvözlöm, szinte egész biztos, hogy magasabb polcra kerül, mint „kapcsolatunk” kezdeti időszakában. Legutóbb a Sons of Apollo bemutatkozó albumával és a Celtic Frost Monotheist-jével kapcsolatban volt ilyen élményem, de azt hiszem, akár általánosíthatok is.
Ti hogy vagytok ezzel?
