Közeledik az év vége, ez idő tájt a legtöbb ember visszatekint az óesztendőre, számot vet a megtörtént eseményekkel, és ha van kedve, ideje, levonja a konzekvenciákat. Rám ez nem igazán jellemző, de ebben az évben egy meglepő változás következett be az életemben, ami mindenképpen okot ad arra, hogy felidézzem a történteket. Ráadásul ez egy számomra rendkívül pozitív dolog – ide most hatalmas „mosolyjelek” jönnek.
Tagja lettem a Rattle Inc. heavy metal magazin online szerkesztőségének. Ha valaki egy évvel ezelőtt azt mondta volna nekem, hogy hamarosan cikkeket írok ennek a kultikus fanzine-nek az internetes oldalára, lehet, hogy megmosolyogtam volna. Előzetesen semmi ilyesmi tervem nem volt, soha nem gondoltam rá, hogy klaviatúrát ragadjak, és lemezismertetőket, koncertbeszámolókat írjak, amelyeket hasonló zenei ízléssel rendelkező egyének olvasnak majd. 15 évesen munkatársa voltam a Feszültségnek, de ez kimerült néhány logó megrajzolásában és egy fél koncertbeszámoló megírásában, ráadásul ezek mindössze az utolsó számban lelhetők fel.
Tinédzserkoromban lelkes olvasója voltam a Rattle Inc. nyomtatott fanzine-nek, szerettem Coly írásait, Benjoe vicces cikkeit, jó kiadványnak tartottam és mindig vártam a következő számot. Aztán sajnos megszűnt, vele együtt földbe állt pár másik általam olvasott újság is (pl. Panic, EZL), így az érdeklődésem lekorlátozódott a legnagyobb heavy metal magazin beszerzésére (úgyis mindenki tudja, melyik lapról van szó). Szóval, a fanzine-olvasási szokásaim a nullára csökkentek, hírből azért hallottam egy-két kiadványról, de nem jutottam el odáig, hogy bármelyiknek is utánajárjak.
Januárban olvastam a HammerWorld-ben, hogy Coly újraindította szeretett fanzine-jét a Facebook-on, így egyből rá is kerestem. Örömmel kezdtem olvasni a cikkeket, és nemcsak Coly személyének örültem meg, hanem Dávid Lacinak is, akiről korábban sokat hallottam; tudtam róla, hogy itthon a fémzene egyik legelismertebb underground újságírója. Még ekkor sem éreztem késztetést arra, hogy beszálljak melléjük. Néha kommenteltem, „tetszikeltem”, de egyszer csak Coly üzent nekem, hogy írjak nyugodtan bármiről cikket – persze arról, ami kapcsolódik a metal műfajhoz –, mert minden írás felkerülhet az oldalra. Gondoltam, egy-két rövidebb szösszenet belefér, nem tulajdonítok neki nagy jelentőséget. De Coly tovább rágta a fülemet, hogy még, még, írjak, jó lesz ez. Így beadtam a derekam. ?
42 éves fejjel nem gondolom azt, hogy újságíróvá válnék. Nem is vagyok annyira tehetséges. Mégis, mi cél vezérelt, hogy leírjam a benyomásaimat? Azért vállaltam be ezt a hobbit, hogy megosszam a hasonló ízlésű emberekkel a gondolataimat szeretett zenénkről. Hogy elmondhassam: mennyire szeretem ezt vagy azt az albumot, mennyire tetszett egy-egy koncert, és akkor örülök a leginkább, ha minél többen osztják a véleményemet. Nem szentírás, amit kijelentek, az a legjobb, ha közösen vitatunk meg egy kiadványt, egy koncertélményt. Viszont az a legszenzációsabb, amikor egy lemezismertetőmre olyan reakció jön, hogy „De jó, hogy írtál róla, elő is vettem gyorsan, és meghallgattam, annyira jó ez a lemez!”
Nagy metal-szakértőnek sem vallom magam. Elolvasok minden hozzászólást, nézegetem a szavazós játékainkat, valamint tanulmányozom a RAJONGÓ rovatot, és ezekből már leszűrtem azt, hogy bizony az olvasóink körében nagyon komoly gyűjtők és fanatikus rajongók sorakoznak, többet tudnak a műfajról, mint én. Neveket nem említek, elég hosszú is lenne a lista. ?
Természetesen azért nekem sem kicsi a lemezgyűjteményem, rengeteg zenét hallgatok meg és kedvelek, valamint jó néhány élő bulin is felbukkantam életem során, de talán nem is ez számít. Szerintem az a döntő érv, hogy az illető IGAZÁN szeresse a heavy metal-t. A Rattle Inc. oldalon azt tapasztalom, hogy rengetegen jártok ebben a cipőben, ami megsokszorozza a lelkesedésemet. ?
Pedig nem könnyű cikkeket írni. Nekem legalábbis nehezen megy a gondolatok formába öntése. Sokat javítgatok, átírok, törlök, kiegészítek. Egész mondatokat dobok a kukába, van olyan, hogy kezdem elölről az egészet. Kemény meló, mégis élvezettel csinálom. ? És soha nem vagyok elégedett a végeredménnyel. Állandóan azt érzem, hogy lehetett volna jobb is az irományom, mindig azt gondolom, hogy tele van közhelyekkel és egyéb „bénaságokkal”.
De ami rettentő pozitív számomra, hogy Coly rengeteget segít. Hallgatok rá, próbálom úgy csinálni, ahogy ő mondja, mert tetszik, ahogy fogalmaz, jól átlátja a helyzetet, és egyébként is nagyobb rutinnal rendelkezik, mint én. Ha belejavít az írásaimba, megköszönöm neki, mert úgy vélem, sokkal „kerekebbé” válik a közlendőm: olvashatóbb, érthetőbb lesz. Nem beszélve a grammatikai korrekciókról, mivel néha ilyen kisebb hibákat is elkövetek.
Érzésem szerint jó kis csapat alakult ki a Rattle Inc. Facebook -oldalán. És itt nem csak a szerkesztőkről, a munkatársakról beszélek, hanem legfőképp rólatok, olvasókról. Vagy mondhatnék rajongókat, fanatikusokat, szakértőket is. ? De annak is örülök, hogy zenészek, újságírók is szép számmal képviselik magukat. Eddig nem volt jellemző a trollkodás, és nem is szeretnénk, ha felbukkanna ez a jelenség. Többnyire kulturált véleménynyilvánítások jönnek, ami szerintem nem csak nekünk, az oldal készítőinek jó, hanem a többi olvasónak is.
Spekivel (a Magor zenekar énekesével) nemrég dumáltam erről a témáról, és egyetértettünk abban, hogy ennek így kellene maradnia. És szerinte egyéniek vagyunk, ezért is szereti az oldalt – köszönet neki még egyszer. Igen, igyekeztünk olyan rovatokat elindítani, amelyek máshol nem, vagy csak részben hasonlatos módon találhatók meg. Tetszik Dávid Laci SPECIÁLIS és JUBILEUM, Coly HÁZI KEDVENCEK, SÜLLYESZTŐ és természetesen KÜLÖNBEJÁRAT című rovata. Én is szívesen írok ezekben a témakörökben.
Mit is mondhatnék még? Remélem, sokáig kitartotok mellettünk, és továbbra is hallgatjátok a heavy metal-t, mert ez a műfaj különleges, és katartikus élményt nyújt! Dávid Laci szokta kérdezni interjúalanyaitól, hogy metalosnak lenni szerintük életforma-e. Anélkül, hogy engem faggatott volna erről, azt mondom, hogy de még mennyire! Én nem is tudnék e zene nélkül élni. Ha egy napig nincs lehetőségem muzsikát hallgatni, már „rosszul vagyok”. Akkor is jól jön, amikor vidám vagyok, és akkor is, ha nincs jó kedvem. Mindig segít. Remélem, ti is így vagytok ezzel!
Zárásként kívánok mindenkinek Kellemes Ünnepeket és fémben gazdag Boldog Új Évet! Igaz, pár nap hátra van még 2018-ig, de jobb előbb, mint soha. ?
Tóth Zoltán
Leave a Reply