Until The Sky Dies: The Year Zero Blueprint (2017)

Manapság, amikor azt hangoztatjuk, hogy a metal zene felségvizein már nincs új a nap alatt, hogy a színtér nem képes megújulni, alkalomadtán csak belebotlunk egy-egy kivételes alkotásba. Persze ez a meghatározás relatív, egyénfüggő, hogy ki hogyan értelmezi, definiálja ezt a fogalmat.

Az írásom tárgyát képező zenekar albumán, ha nem is nyújt lélegzetelállítóan, forradalmian újat, legalább érződik, hogy megpróbáltak valami mást létrehozni. Törekedtek arra, hogy ne álljanak be a sorba, ne lehessen őket egy adott skatulyába begyömöszölni, egy aktuális trend meglovaglásával megvádolni. A csapatról annyit kell tudni, hogy ketten alkotják: az Until The Sky Dies a termékeny zenész, Clint Listing – ének, gitár, basszusgitár, effektek (Grizzle, Long Winters Stare, As All Die, Broken Hands for Brilliant Minds, Black Depths Grey Waves) legutóbbi projektje, társa pedig Ryan Michalski – gitár, dob, szintetizátor (Cosmic Punch).

Muzsikájuk alapvetően komor, lassú, sötét hangulatba csavart doom, amelybe többféle hatást építettek. Már azzal kilógnak a sorból – legalábbis megpróbálnak kilógni –, hogy a dalokat római számokkal illették, tehát a lemezen szereplő 8 tétel szimplán I.–VIII. címen fut. A 70-es évek zenei világa, egész konkrétan az ős Black Sabbath (III) éppen úgy tetten érhető a korongon, mint a dallamos énekkel ellátott, kicsit a görög Hail Spirit Noir-ra emlékeztető avantgarde hatások (I), vagy a kultikus, New York-i Winter, illetve Sorrow által ihletett témák (II, VII), de említhetem a VI-ot is, amely egy végig akusztikus hangszereken előadott, ballada jellegű szerzemény.

A lemez természetesen nem gyorsfogyasztásra készült, időt kell adni a produktumnak, hogy beérjen. Még csak véletlenül sem lehet rájuk fogni, hogy célként a könnyen megjegyezhetőség, a fogósság, lebegett volna a szemük előtt; a hallottak tulajdonképpen mai lehangolt, érzelem- és értékmentes, elbaszott, sivár világunk aláfestő zenéjeként is aposztrofálhatók. Ahogy a kiadó megfogalmazta, a The Year Zero Blueprint egy nyers, túlvilági lemez, antiutópisztikus koncepcióval kiegészítve, amelyben Listing azt a témát dolgozza fel, hogy egy távoli galaxis múltjában az istenek egy szabad akarat nélküli életet teremtettek, mígnem valaki megszületik, az emlékezetében egy tervvel, és ezzel valami nagy változás kezdődik: a függetlenség harca a tömeg-elmével.

Visszakanyarodva a Winter/Sorrow-párhuzamhoz, a II-ben Clint Listing hangja John Alman (Winter), illetve Andy Marchione (Sorrow) orgánumára emlékeztet. A zenét roppant vaskos, súlyos hangzásba ágyazták, a felvételekért, zenei rendezésért Ryan Michalski (RFM stúdió, Tampa), a maszterizálásért J. Stillings (Steel Hook audio Mastering) felelt, míg a gyönyörű borító Lindsay Kerr keze munkáját dicséri.

Ami engem illet, „az idei év felfedezettje” titulust simán kiosztom ennek a zenekarnak. A divatot magasról leszaró, „megyek a saját fejem után” jellegű alkotás, amely roppant depresszív mivoltából kifolyóan senkit nem derít felhőtlen jókedvre. Aki napjainkban eredetiségre, újdonságra vadászik, annak nyugodt szívvel ajánlom az albumot.

About Dávid László 823 Articles
Első cikke 1994-ben jelent meg a Metal Hammerben. Hazánk első webzine-je, a Ragyogás egyik alapítója. Később a Stygian Shadows fanzine munkatársa, hazai és külföldi fanzine-ek/webzine- ek cikkeinek szerzője.

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*