Magor: A Menedék (2017)

Ebben az évben a második olyan magyar zenekarral hoz össze a sors, amelyet eddig csak névről ismertem, zenéjüket korábban még nem hallottam. A Bornholm után most a Magor együttes második lemezével kerültem kapcsolatba (köszönet a HammerWorld-nek). Amikor először láttam a Magor nevet, két verzióm volt arra vonatkozólag, hogy milyen zenét játszanak. Az egyik tippem az volt, hogy nemzeti rockot, a másik az, hogy black metal-t. Nos, mint számomra kiderült, egyik stílus sem igaz a Magorra.

A zenekar 10 éve alakult Jászberényben, és magukat tréfásan heavy-metalcore-nak nevezik, de igazából nem tudom, mennyire jelent ez támpontot annak, aki eddig még nem találkozott zenéjükkel. Én egyszerűen csak igényes metal-nak hívnám, de mint már annyiszor elmondtam, teljesen mindegy a skatulyázás, csak a hallgatnivaló számít. És az abszolút rendben van. Azért nem egészen komolytalan a kategorizálás, mert kitapintható a Magor zenéjében a hardcore/metalcore hatás a heavy metal mellett, ez főként Speck Roland durva énekében és egy-egy gyorsabb témában, kiállásban jelentkezik.

Az együttes azt a fajta fémzenét játssza, amit én mindig is kedveltem: változatos riffek és tempók, húzós, de egyben technikás dobjáték, ízléses gitárszólók, remek dallamos énektémák és refrének, amit durva vokál színesít. Tömören így lehetne összefoglalni a jászberényi banda zenéjét, de ennél azért többről van szó, mivel megtalálták saját hangjukat, így hasonlítgatni sem könnyű egyik zenekarhoz sem őket.

Az sokat elmond egy muzsikáról, ha már a második hallgatás után magamban dúdolom az egyik szám dallamát, refrénjét. Ez történt a nyitódallal, az Első Istenem cíművel. Remek indítása a lemeznek ez a nóta, mind szövegileg, mind zeneileg telitalálat. Inges Zoltánnak kiváló és egyéni hangja van, amit jól kamatoztat – a basszusgitárt is ő kezeli–, a gitárduó (Kátai Roland és Mile Gyula) ötletes riffekkel és szólókkal örvendezteti meg a hallgatóságot. És mint mondtam, a refrén – ami nem tucat –, könnyen megmaradt a fejemben.

Apropó, szövegek. Ez mindig kényes része a zenének, mert akár a legjobb muzsikát is nagyon el lehet rontani azzal, ha közhelyes, igénytelen témák hemzsegnek a dalokban. Szerencsére a Magor nagyon ügyelt arra, hogy bele ne essen ebbe a csapdába. Nem bízták a véletlenre a dolgot, segítségül hívtak egy régi barátot, Galli Krisztát, aki a szövegek nagy részét írta. Kriszta az első két demo munkálataiban vett részt, az első lemezen nem, most visszatért.

Szeretem, ha nem szájbarágósan vannak megfogalmazva a gondolatok, szerintem akkor hatásos a dolog, ha teret enged a hallgató fantáziájának, hogy saját magában tudjon kialakítani képeket, érzéseket a szövegeket kísérve. Úgy vélem, ez nagyon jól sikerült az együttesnek, mert maximálisan azonosulni tudok a mondandójukkal, de mégsem érzem azt, hogy helyettem fogalmaznák meg a gondolataimat, csak irányt mutatnak, szikrát adnak a „belső tűz” fellobbanásához.

Speck Rolanddal beszélgettem is egy kicsit a szövegvilágról. Miről meséljenek a dalok, amelyeket értelmes gondolatokkal lehet megtölteni? Az életünkről: családról, gyermekekről, barátságról, kapcsolatokról, ráadásul mindkét aspektusból megjelennek, pozitív és negatív oldalról is. Ezek szerintem a legfontosabbak az életben. És mint fentebb említettem, rengeteget számít az, ha igényesen vannak megírva a sorok, mert így sokkal értékesebbé válik a lemez. Ahogy az A Menedék esetében is.

Pár hallgatás után, ami szintén hamar belém rögzült, a Meríts Erőt a Fájdalomból dal. Nagyon tetszik, ahogy indul a nóta, sejtelmes szintit követően Roland szövegelése, fájdalmas üvöltése az elején megadja azt az alaphangot, ami az egész dalt jellemzi – ez nem más, mint egy részlet Ady Endre Áldásadás a vonaton című verséből, ami nem egy túl ismert költeménye Adynak, de zseniális. A szám közben egyszer vissza is tér ez a motívum, csak már saját sorokkal. Komor, súlyos a dal szövege, ehhez a zene is kellően szigorú. Gyalulnak a gitárok rendesen, a dob is húz, kattog a lábgép. Igen, még nem említettem Sápi Mártont, a dobost. Precízen és változatosan üt Marci, csak a legjobbakat tudom róla mondani. Érdekes, hogy csak a nóta vége felé érkezik a tiszta ének, ami szintén jó ötlet, mert így fenntartható a változatosság.

Szép lassan belém ivódott az A Szabadság Hangja is, amelyben a dallamos énektémák viszik a prímet, ezek kitűnően „ülnek be” a brutál vokális részek közé. A dal ritmikája sem tipikus, ami a remek dalszerzési képességét jelzi a srácoknak.

A két eltérő ének sokat váltakozik a Csak Engem Láss című dalban, ami egyébként is tempós, így ez a nem szokványos megoldás jól illeszkedik a zenéhez.

Az első videoklip az Ígérj Holnapot számhoz készült, ami talán a legdallamosabb tétel ezen az albumon. Ez a szám is gyorsan megtalált, a refrénje kitörölhetetlen. És a szövege talán ennek tetszik a legjobban.

Zárásként a Túlélő című dal újra felvett verzióját hallhatjuk. Az eredetit sajnos nem ismerem, de nem lóg ki a többi nóta közül.

Összefoglalva: ez egy igényes, remek munka, amelyen érezni, hogy a zenekar beletette szívét-lelkét. Profi zenészek, akik élvezik, amit csinálnak, és van egy jó irány, amerre haladnak. Csak így tovább, örülök, hogy megismerhettem a Magor zenekart és az A Menedék nagylemezt! Erős négyes.

A szerző: Zozzie 315 Articles
Először 15 éves korában kóstolt bele a fanzine-újságírásba (Feszültség), sok évvel később, teljesen véletlenül került ismét közelébe a „szakmának”. Civilben egy mikrobiológiai fermentációs cégnél üzemvezető.

Legyél az első aki hozzászól

Válasz írása

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*