Levélváltás Speck Roland énekessel a Magor zenekarból
Nemrég jelent meg a Magor együttes második nagylemeze, az A Menedék, valamint idén tízéves a zenekar, ennek apropójából tettem fel a kérdéseket Spekinek.
https://www.facebook.com/photoinvisible/
Zozzie: Szia, Speki! Köszönöm neked, hogy összejött az interjú! Mivel csak az utóbbi pár hétben kötöttem ismeretséget a zenekarral, és lehet, hogy néhány olvasónk még egyáltalán nem találkozott veletek, kérlek, hogy mutasd be a Magort!
Speki: Szia! Mi köszönjük a lehetőséget. A Magort Mile Gyula (gitár), Kátai Roland (gitár), Inges Zoltán (basszusgitár, ének), Sápi Márton (dob, vokál) és Speck Roland (üvöltés) ötös alkotja. A műfaj nehezen behatárolható – tudjuk, hogy mindenki ezt mondja –, de itt tényleg van minden: heavy metal alapok, progresszív betétek, hardcore elemek, ikergitár szólók, breakdown, dallamok és üvöltés. Bármilyen furcsán hangzik, de ez a sok minden végül egy szilárd egységet alkot.
Zozzie: Hogyan indult a banda? Baráti társaságból alakult ki, vagy máshonnan ismertétek egymást?
Speki: Abszolút nem baráti társaság volt. Sőt, nem is ismertük előtte egymást. Minden tag zenekarba kerülése óriási véletlen volt, ha lehet így fogalmazni. Tudod ez az „egy barátom barátja küldött egy telefonszámot, hogy itt egy dobos telefonszáma.” ? Sem mint embert nem ismertük a másikat, sem a hangszeres tudásával nem voltunk tisztában. De ennyi idő után azért jól összekovácsolódtunk. ?
Zozzie: Olvastam, hogy régebben voltak tagcserék, ez konkrétan hogy zajlott?
Speki: Két dobos és három gitáros távozott a zenekarból az első próba óta. Általában ezek a cserék a magánéletben bekövetkezett változások miatt történtek. Mindegyik csere egy mélyütés volt, ezen a szinten nagyon nehéz pótolni az embereket. Antal „Gaga” Gábor, Hoffman ”Hofi” György, Tari Boti (gitárosok), Csatai Zoltán, Redler Krisztián (dobosok) mind hasonló okok miatt távoztak, de óriási köszönettel tartozunk mindegyik volt tagnak, hogy velünk együtt tolták a metál szekerét. ?
Zozzie: A Magor előtt ki milyen zenekar(ok)ban játszott?
Speki: Inges Zoli és Kátai Roli, ha jól tudom, sehol. Mile Gyula vagy ezer formációban, köztük egy Dream Theater tribute zenekarban. Én a Clone és a Schizoid nevű zenekarokban. Marci legutóbbi formációja a Nexxt nevű „party” zenekar volt, játszottak ott mindent: rock, funky, rap … tényleg mindent, ami szembejött. Még én is voltam koncertjükön, hatalmas bulit tudtak csinálni.
Még egy érdekesség ezzel kapcsolatban. Annak idején még az eredeti felállással játszottunk Balassagyarmaton egy tehetségkutatón, amit megnyertünk. A második helyezett zenekar tagja volt Hofi (a későbbi gitárosunk), a harmadik helyezett zenekarban pedig Mile Gyula játszott. Nem is beszéltünk akkor egymással, és alig-alig emlékeztünk erre a sztorira, de mindig mosolygunk rajta, ha eszünkbe jut.
Zozzie: Van-e valakinek a bandából zenei képzettsége?
Speki: Aha…én már általános suliban szavaltam énekórán, az már biztos kettes volt…nem énekelhettem, hát metálos voltam. ??…ez számít? ? Zoli dettó ugyanezekkel az alapokkal rendelkezik. ? Marci zenesuliba járt. Rolika ide is, oda is, köztük Alapi Istvánhoz. Gyula meg konzervatóriumba… állítólag… aztán lehet, hogy csak medvére vadászott a Mátrában, és a kettőt keveri, nem tudom.?
Zozzie: Úgy vélem, néhányan már családos emberek vagytok. Mennyi idő jut így az együttesre, tudtok-e rendszeresen próbálni?
Speki: Ha kéthetente egy próba összejön, akkor már taps van. Öten négy megyéből járunk össze, plusz a család…hát ez így nem egy lakodalom. ?
Zozzie: Hogyan zajlik a dalírás? Közös próbák során születnek a zenei témák, vagy ez a gitárosok terepe? Netán nem is ők, hanem a ritmusszekció és/vagy te lennél a fő dalszerzők?
Speki: Ááá, az én „művészetemre” még nem érett meg a világ. ? Gyula a fő dalszerzőnk. Ő hozza a szinte teljes dalt, aztán ahhoz mindenki hozzápakolja a saját kis dolgait. Ha mindenki elégedett, akkor megtartjuk a dalt vagy a témát. Az előző albumnál Gyula hozott dolgaival még többet melóztunk. Refrénből lett verze, bridge-ből refrén ésatöbbi… Most viszont nagyon beérett a dolog, alig kellett valamihez hozzányúlni vastagabban. De Gyula alapvetően egy progresszív metál gitáros… volt. ??
Zozzie: A durva énektémák és a dallamos vokálok aránya mennyire tudatosan alakul ki? Van-e előzetes koncepció arra vonatkozóan, hogy valamelyik dalba ebből vagy abból több, illetve kevesebb kerüljön?
Speki: Ezen nem nagyon agyalunk. Ez ösztönös. Egyszerűen adja magát az adott riff vagy a dal hangulata. Most az A menedék kapcsán kijelenthető, hogy dallamosabb, mint az elődje. Ezt akkor és ott úgy éreztük, hogy így kell csinálni, de lehet, hogy a következő albumon megint változnak az arányok.
Zozzie: Az énektémák kiötlése mindenkinek a saját asztala? Inges Zoli csak a dallamos vokállal foglalkozik, te pedig a durva részekért felelsz?
Speki: Dehogy, 90:10 arányban Zolié, ő csinálja az összes éneket. Zoli egy veszett tehetséges ember. Zeneelméletet soha nem tanult, énektanárt pedig 14 méternél közelebbről soha nem látott. Mégis ráérez a dolgokra zsigerből. Legutóbb a stúdióban az énekfelvételek során kérdezte meg Zolitól Csongor Bálint (Useme, ex-Subscribe), hogy hol tanult énekelni. Amikor megtudta az igazságot, nem nagyon akarta elhinni, azt mondta, hogy mind a légzéstechnikája, mind az, ahogy kezeli a hangját, nem erre vall. Na és ő így van a zeneelmélettel is… akkor én minek turkáljak bele? ? Jajj, és Marcit ki ne felejtsem… ő is rengeteget segít az üvöltések ritmizálásában és az énektémáknál. Plusz vokálozik, ami ebben a műfajban nem annyira megszokott dolog.
Zozzie: Miben különbözött az A Menedék megírása és felvétele a 2015-ben megjelent Testamentum lemeztől?
Speki: Abban, hogy majdnem stroke-ot kaptam. ? Iszonyat feszített tempóban dolgoztunk. A Testamentum megírására volt kb. 2 évünk, a második album esetében hónapokról beszélünk. Volt olyan, hogy vasárnap még nem tudtuk, hogy hétfőn hol fogunk énekelni. De kell, mert ha nem, elcsúszunk a határidővel. Kriszta (szövegíró) például akkorát ment, mint Ayrton Senna… de Senna is csak esőben ment ilyet… ? A menedék című dal szövegét kb. 5 óra alatt írta meg. Ez nem egy nagy dolog. De ha azt mondom, hogy írnod kell kb. 50 sort a meghatározott témában, a meghatározott szótagszámok miatt keretek közé szorítva, és a dallamos részeknél figyelned kell arra, hogy magas magánhangzók helyén nem lehet mély magánhangzó, plusz legyen énekelhető… hááááát, így ez már nagyon kemény. Őszinte leszek, én nem biztos, hogy meg tudtam volna csinálni. Valahogy ez volt a jellemző a felvételekre, viszont a végeredménnyel én marha elégedett vagyok. Már a Testamentumnál is kijelenthető volt, hogy a saját határainkat feszegettük, itt, ennél az albumnál pedig ez hatványozottan igaz. Személy szerint én marha büszke vagyok a többiekre.
Zozzie: Volt olyan dolog, amin mindenképpen változtatni szerettetek volna a mostani albumra, mert az előzőn valamiért nem voltatok elégedettek vele?
Speki: Hát, dobost szerettem volna cserélni, de a többiek nem engedték. ?? Semmin. A Testamentum idején a legjobbat akartuk kihozni magunkból, és most is. Itt nagy agyalások nincsenek, csináljuk, ami jön belőlünk. Illetve annyi, hogy szerettünk volna tempósabb nótákat, mint az első lemezen; így visszahallgatva nem tudom, hogy sikerült-e. ?
Zozzie: A Menedék borítója is kiváló munka. Honnan az ismeretség Bársony Péterrel?
Speki: Áááá, ő egy Isten! Rolika az első lemez felvételei közben szörfözgetett a neten, és valamelyik oldalon ráakadt a munkáira. Kinyomoztuk, hogy ki a képek készítője, aztán levadásztuk, és felhívtuk. Egyből egymásra találtunk. Nagyon elégedettek vagyunk vele, és tőlünk mindig szabad kezet kap. A végeredménytől pedig mindig leseggelünk. Sajnos mindig csak akkor találkozunk, amikor Sopronban játszunk. De Peti egy kiváló grafikus, és kiváló ember. Ha 100 évig lesz Magor, akkor valószínűleg 100 évig ő készíti a borítónkat. ?
Zozzie: A lemezismertetőmben egy kicsit kitértem a dalszövegekre. A két demó textusát Galli Krisztának köszönhetjük, de az első nagylemezen nem ő „ragadott tollat”. Hogyhogy újra vele dolgoztatok?
Speki: Kriszta hatvani születésű és én is; ez egy kisváros, mindenki ismer mindenkit, innen az ismeretség. Tudtam, hogy jó gondolatai vannak, és ezeket nagyon jól önti szavakba, ezért kértük meg őt, hogy írja meg az első két demó szövegeit. Aztán elköltözött a fővárosba, és valahogy megszakadt a kapcsolat. Ezért volt más a munkamenet a Testamentum idején. Viszont a régi dalok szövegeit imádjuk, innen jött az ötlet, hogy mi lenne, ha…. és ő egyből igent mondott.
Zozzie: A Testamentum nagylemez szövegét te írtad. Mi az alapvető különbség Kriszta és a te gondolataid között? Miben más az ő szemlélete, mint a tiéd?
Speki: Az, hogy én parasztgyerek vagyok…Kriszta nem. Ő parasztlány. ?? Egy kicsit másképp látjuk a világot, amivel nincs semmi baj. Ő sokkal spirituálisabb beállítottságú, mint én, olyan szavakat használ a szövegekben, amit én soha nem használnék, olyan kifejezési módot, amit én nem. De mindig figyel arra, hogy sem nekem, sem Zolinak ne adjon olyan szót a szánkba, ami egyszerűen tájidegen tőlünk. Az egyik legjobb szövegírónak tartom itthon. Egy intelligens nő, aki veszett profin végzi a dolgát, és olyan sorai vannak, amelyektől a mai napig kiráz a hideg.
Zozzie: Hogyan zajlott az együttműködés? Rábíztatok mindent, vagy közösen megbeszéltétek, hogy miről írjon? Esetleg támpontokat adtatok neki?
Speki: Egy vagy két dalban kapott szabad kezet. De egyébként mindig egyeztettünk. A többi nótánál elmondtam, hogy engem milyen érzések kerítenek a hatalmukba, amikor az adott felvételt hallgatom. Erről vagy arról kellene szólnia, esetleg elmondtam pár sort, amit a későbbiekben felhasznált vagy sem. Esetleg inspirálták. Aztán mindig kért egy kis időt, és előállt a kész művel, amibe általában nem tudtunk belekötni.
Zozzie: Volt angol nyelvű dalotok? Ragaszkodtok a magyar nyelvhez, és ha igen, miért?
Speki: Nem volt, de lehet, hogy valamikor lesz. A franc se tudja. Igen, én személy szerint ragaszkodom, méghozzá két dolog miatt. Az egyik, hogy angolul csak a fontosabb szakszavakat tudom: ich liebe dich, taxi, vamos, hamburger, New York, sto eto?… stb. Ha én angolul beszélek, Marci mindig röhögőgörcsöt kap. Zoli esetében azért jobb a helyzet, de szinkrontolmács belőle sem lenne. ? A másik pedig az, hogy Magyarországon élünk, magyar nyelvű embereknek játszunk…akkor minek másik nyelv? Persze angolul könnyebb lenne, de nincs értelme…. és abban mindannyian egyetértünk, hogy a magyar a világ egyik legszebb nyelve, nem tudom, hogy az, amit közölni szeretnénk, más nyelven hogyan tudnánk kifejezésre juttatni.
Zozzie: A Meríts Erőt a Fájdalomból elején és közepén Ady Endre Áldásadás a vonaton című verse hangzik el. Kinek az ötlete volt, hogy felhasználjátok a költeményt?
Speki: Az enyém. Nagyon nehezen tudtam keresztülvinni a többieken. Én az egész verset felhasználtam volna, de nem volt rá mód. Aztán a stúdióban Krisztával egyeztettünk, hogy végül is mi legyen felhasználva belőle.
Zozzie: Személy szerint nagyon szeretem a költészetet, az irodalmat, ezért nagyra értékelem, hogy elhangzik a dalban egy Ady vers. Köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmemet, mert ezt a versét eddig nem ismertem, de egyébként ő a kedvenc költőm. Ti hogy viszonyultok a munkásságához?
Speki: Hogy viszonyulnánk hozzá? Az embert megtalálják ezek a dolgok, ha kicsit is fogékony rá. Persze általános iskolában tanulsz róla. De hát ki a faszt érdekli akkor, amikor ott a zsebedben az első Pokolgép-kazi, vagy tudod, hogy délután átmásolod a Keeper of the Seven Keys-t. ? Aztán telnek az évek, és rátalálsz vagy a vers talál meg téged. Aztán jön a többi vers, majd a szerző élete. Úgy gondolom, vannak dolgok, amire érni kell, a versek ilyenek… És ilyen volt anno a Led Zeppelin, a Rolling Stones vagy Jimi Hendrix. Azokat sem értettem gyerekfejjel.
Zozzie: Van olyan költő, akit szintén nagyra értékeltek, és akár lehet további nóták betétje vagy esetleg teljes zenei feldolgozás?
Speki: Nekem József Attila az abszolút kedvenc. De Ady, Radnóti versei is jöhetnek bármikor. Rengeteg olyan költő vagy író van, akiket szívesen olvasok: Wass Albert, Márai, Pilinszky. Azt viszont, hogy a jövőben fogunk-e használni bármilyen, más által írt művet a dalainkhoz, nem tudom megmondani.
Zozzie: Ismersz is konkrét dalokat, amelyekben híres költők művei vannak megzenésítve?
Speki: Hát, a legelső, ami most beugrik, az Ossian és a Feltámadott a tenger című Petőfi vers. Mostanában pedig a Téveszme zenekarnál botlottam bele versrészletekbe. Tényleg, nekik is milyen jó szövegeik vannak!
Zozzie: Visszakanyarodva a zenekarhoz: átlagosan mennyit koncerteztek?
Speki: Passz…én ezt meg nem mondom neked. Szerintem keveset, de biztos vagyok benne, hogy a családjainkban és a munkahelyeinken ezt másképp gondolják. Ha átlagolni kellene, valószínűleg azért a havi 2-3 buli kijönne.
Zozzie: December 8-án lesz a lemezbemutató koncert Budapesten, majd 16-án Jászberényben a 10 éves jubileumi fellépés, az év végi zárás pedig 28-án Révkomáromban. Készültök valamilyen különlegességgel, meglepetéssel ezekre a koncertekre?
Speki: A pesti buli önmagában érdekes lesz: bármilyen furcsa, az lesz az első önálló koncertünk a fővárosban. Így alakult… és tudod, az első az mindig emlékezetes. ? Jászberény más kávéház, mivel a zenekar ’berényi, így ez hazai pályának számít (a másik ilyen város Hatvan). Valamilyen formában szeretnénk megköszönni a városnak, az ott élőknek, azoknak az embereknek, akik mellettünk vannak, hogy elérhettük ezt a szép kort. A régi tagok ott lesznek, az tuti…és még az is lehet, hogy lesz valami meglepi. ? Révkomáromban a Vesztegzár vendégei leszünk. Ennél nem kell több. Nem sokszor játszottunk együtt velük, de nagyon a szívünkbe zártuk őket. Pedig más zenét játszanak, és van egy iciripiciri generációs lukacska is szerintem… de irgalmatlan jó arcok. Valószínűleg megnézzük egymás koncertjét, jól lefikázzuk a másikat. Aztán bekarmolunk, és jól érezzük magunkat. Hidd el, ezt a bulit is várjuk már. ?
Zozzie: Volt esetleg külföldi fellépésetek is valamikor, még ha nem is messze, de mondjuk a szomszédos országokban? Ha volt, lesz-e folytatása?
Speki: Székelyudvarhelyen egyszer már voltunk. Viszont a Felvidéken az utóbbi években évi két koncertet tudunk nyomni, ami nagyon jó érzés. Pont holnap (24-én) játszunk Dunaszerdahelyen (már múlt idő – Zozzie). Már várjuk… Azt hiszem, mondhatom azt, hogy már rengeteg élmény és ismerős köt minket a Felvidékhez.
Zozzie: Vannak egyéb terveitek a közeljövővel kapcsolatban?
Speki: Életben maradni még jó sokáig, és nyomni a metált halálig. ? Szeretet legyen, a többit megoldjuk. Megyünk, csináljuk, aztán meglátjuk, hol lesz a vége.
Zozzie: Köszönöm még egyszer, hogy vállalkoztál az interjúra! Sok sikert kívánok neked és a zenekarnak!
Speki: Mi köszönjük a lehetőséget. Metál halálig!
Leave a Reply